**12 lenyűgöző tény Spartacusról, a gladiátorfilmek atyjáról** 1. **Történelmi alapok**: Spartacus valóságbeli római gladiátor volt, aki körülbelül i.e. 111-71 között élt. Legismertebb a Római Birodalom ellen vezetett lázadásáról, amely a rabszolgák fels

A híres rendező, Stanley Kubrick, alkotta meg azt a klasszikus filmet, amely a római rabszolgalázadás vezetőjéről, Spartacusról szól. A film különlegessége, hogy Kirk Douglas, a főszereplő, egy másik rendező iránti csalódottsága miatt döntött úgy, hogy Kubrickra bízza a projektet. Ezzel a döntéssel nemcsak a saját karrierjét formálta át, hanem a filmtörténetet is gazdagította.

1. A Spartacus (1960) valójában egy ún. vanity projectként indult, vagyis azért, hogy ezzel simogatták a főszereplő-producer Kirk Douglas sértett egóját. Douglas szerette volna ugyanis megkapni az egy évvel korábban bemutatott Ben Hur (1959) címszerepét, és mivel korábban már dolgozott együtt William Wyler rendezővel az 1951-es Detective Story-ban, ahol össze is barátkoztak, így biztos volt a dolgában. Aztán kiderült, hogy a főszerepet Charlton Heston kapta meg, duzzogó színésztársa pedig gyorsan keresett magának egy saját római kori történelmi eposzt. Amikor megmutatták neki Howard Fast Spartacusról szóló regényét, rögtön lecsapott rá.

Bár sokan kétségbe vonták, hogy a 42 éves Kirk Douglas megfelelő választás volt Spartacus megformálására, valójában a rabszolgavezér körülbelül 38 éves korában hunyt el. Így a négy évnyi eltérés nem is tűnik olyan jelentősnek.

A Spartacussal Douglas lényegében megölte egy másik, éppen készülő Spartacus-filmet. Amikor elvitte Howard Fast regényét a United Artists-hoz, a stúdió elutasította az ötletet, mondván, hogy Yul Brynner már dolgozik a saját Spartacus-filmjén, amelynek eredeti címe Gladiátorok volt, és amelynek rendezését Martin Ritt-re bízták volna.

ahol Douglas és Brynner egyszerre lett volna főszereplő, de Brynner elutasította az ajánlatot. Erre Douglas a Universal Studioshoz fordult, és azzal előzte be Brynnert, hogy Dalton Trumbo két hét alatt összecsapta a forgatókönyvet. Brynner egyre gyengébb lábakon álló projektjének végül az tett be végleg, hogy Európában tervezték forgatni, ahol éppen olyan szélsőséges volt az időjárás, hogy végleg lemondtak róla. Brynner ezután döntött úgy, hogy elkészíti A hét mesterlövészt (1960).

4. El is kezdődött a forgatás, hogy aztán azonnal előkerüljenek a problémák. Kirk Douglas ugyanis nem jött ki jól az eredeti rendezővel, a legendás Anthony Mann-nel (El Cid, A Római Birodalom bukása), ezért 10 nap munka után menesztette. Állítólag csakis a sóbányában játszódó jelenetet forgatta Mann, majd megindult a keresés: felkérték az angol Sir David Leant (Híd a Kwai folyón, Arábiai Lawrence, Doktor Zsivágó) és Joseph L. Mankiewiczet (Mindent Éváról, Kleopátra), de nemet mondtak, akárcsak Sir Laurence Olivier - aki azért nem vállalta, mert eleve szerepelt a filmben, és nem akart egyszerre játszani és rendezni. Végül azért Stanley Kubrickot választották, mert ő már rendezte Douglast A dicsőség ösvényeiben (1957).

Ez a film Stanley Kubrick életművének egy különös darabja, amely felett nem tudta érvényesíteni a megszokott alkotói szabadságát. Bár igyekezett minden lehetséges módon érvényesíteni kreatív elképzeléseit, a forgatókönyv megváltoztatásához nem volt meg a szükséges felhatalmazása. Ennek ellenére gyakran éles vitákba bonyolódott az ekkor még álnéven dolgozó Dalton Trumbóval. A konfliktusok nem voltak alaptalanok, hiszen a mindössze két hét alatt összeállított forgatókönyv valóban számos gyengeséggel bírt. Kubrick különösen érzékeny volt arra, hogy Spartacus karakterét gáncs nélküli lovagként kell ábrázolnia, ami még inkább felerősítette a feszültséget a stáb között.

Egy másik kulcsfontosságú pillanat a híres "Én vagyok Spartacus!" jelenet volt, amelyet Kubrick túlzottan drámainak érzett. Bár nem tudott változtatni rajta, levonta a tanulságot: pályafutása során csak olyan projekteket vállalt el, ahol minden döntésben, beleértve a végső vágás jogát is, ő rendelkezett a szót.

6. Azért volt, amibe mégis volt a rendezőnek beleszólása, például az operatőri munkába, amihez értett is, és nem csak azért, mert remek fotós volt. Kubrick pokollá tette a vezető operatőr, Russell Metty életét azzal, hogy pontosan megszabott mindent számára, minden kameraállást, minden bevilágítást, de annyira, hogy a frusztrált Metty végül felállt, hogy akkor ő ehhez nem is kell. Napokra eltűnt, és addig valóban Kubrick dolgozott helyette, amíg nem sikerült megnyugtatni. A dolog abszolút iróniája, hogy Metty végül Oscar-díjat nyert a legjobb operatőri munkáért, holott a munka oroszlánrészét Kubrick végezte el - vagy konkrétan vagy azzal, hogy pontosan elmondta, mit és hogyan vegyen fel.

A gladiátoriskolában játszódó izgalmas harcjelenetben, amikor Draba, az etióp gladiátor (Woody Strode) a nyakához szegezett háromágú szigonnyal szorítja Spartacust a falhoz, a közönség felé fordul, hogy megtudja, megölje-e ellenfelét. Ekkor lefelé mutató hüvelykujj-jelzést kap, ami a nézők részéről egyértelművé teszi, hogy a harcosnak végeznie kell. Ez a félreértés azóta is számos gladiátoros filmben megjelenik, pedig a rómaiak esetében a lefelé mutató hüvelykujj a kegyelmet, míg a felfelé mutató hüvelykujj a halálos ítéletet jelentette – ezzel jelezve, hogy a fegyvert a földbe szúrják, vagy éppen ellenkezőleg, hogy be kell fejezni a harcot.

Kirk Douglas hosszú ideig hezitált a Spartacus című film egyik emlékezetes jelenetének leforgatásával kapcsolatban, amelyben a főszereplő levág egy római katona karját. Érdekes módon a levágott kar egy műalkotás volt, amelyet egy amputált férfihoz, Bill Raischnak, rögzítettek. Bill már számos hasonló feladattal megbirkózott, de a kard, amelyet Douglas használt, éles volt. A színésznek rendkívül precízen kellett eltalálnia a megfelelő helyet, hogy a kar valóban leváljon, különben súlyos sérülést okozhatott volna. Miután sikeresen teljesítette a feladatot, Douglas annyira megijedt a helyzettől, hogy nem volt hajlandó megismételni a jelenetet. A filmes gyakorlat során általában többször és különböző szögből veszik fel az akciókat, hogy a rendezőnek elegendő használható anyaga legyen. Végül a jelenet nem került be a film végső változatába, viszont a 1991-es restaurált kiadásban mégis felhasználták.

Bár Kubrick mindig is a maximális precizitásra törekedett, mégis felfedezhetők benne apróbb hibák. Például, amikor Spartacus Tigranes Levantusnak azt nyilatkozza, hogy hajlandó fizetni a kalózflottának, hogy az összes megszökött rabszolgát Itáliából elvigye és visszajuttassa őket hazájukba, ez valójában nem tűnik túl logikusnak. Hiszen a rabszolgák szülőföldjét, beleértve Spartacus Trákiát is, a rómaiak foglalták el, így azok már a Római Birodalom részei lettek.

Varinia (Jean Simmons) kijelenti, hogy Britanniából származik, azonban Spartacus i. e. 71-ben hunyt el, míg Róma első brit inváziójára csak i. e. 55-ben került sor, tehát 16 évvel később. Érdekes, hogy a rabszolgalány kosarában található cukkini, amely a XIX. században kezdett el elterjedni Európában, így időben is disszonál a történettel.

11. A Spartacus valójában nemcsak történelmi kalandfilm volt, komoly áthallásokkal is bírt az 1950-es évek amerikai történelmére, különösen a "kommunistaüldözésekre" és a polgárjogi mozgalomra. Az előbbire teljesen egyértelműen utal az a jelenet a lázadás leverése után, amikor a rómaiak azt akarják, hogy az elfogottak nevezzék meg Spartacust, hiszen a McCarthy korszakban pont azt várták el a baloldali szellemiségű művészektől, hogy társaikra tegyenek terhelő vallomást. Howard Fast, az eredeti regény szerzője, akkor írta a Spartacust, amikor börtönbe került, mert nem volt hajlandó együttműködni az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottsággal. A rabszolgaság kérdése nyilván az amerikai rabszolgatartásra is rímelt, de a kereszténységre és a hidegháborúra utaló számos allegória is található a filmben.

12. Nem meglepő, hogy a filmet, ami egy feketelistázott író művéből és egy feketelistán lévő író forgatókönyvéből készült, a jobboldali és antikommunista csoportok, mint például a National Legion of Decency gyűlölték. Tüntetni kezdtek ellene, és a filmet bemutató mozikban sztrájkőrséget állítottak fel. A "nemzeti törekvések kifejezésének legitimitásával" kapcsolatos vita egészen addig tartott, amíg az újonnan megválasztott amerikai elnök, John F. Kennedy át nem lépte a kommunistaellenes szervezők által felállított sztrájkőrséget, hogy részt vegyen a film vetítésén. Kennedynek természetesen tetszett a film, és ezt nyilvánosan el is mondta.