A gróf talán éppen a vadászat izgalmas világában merült el, ahol a gyorsan futó agarak mellett a természet szépségei és a szabadban eltöltött pillanatok varázsa egyaránt vár rá.
A kilencvenes évek második felében, egy kisváros kórházában izgalmas változások zajlottak. Az önkormányzati tulajdonú intézmény jelentős bővítésen és modernizáción ment keresztül, ami új kihívásokat és lehetőségeket teremtett. A helyi döntéshozók egyértelműen úgy látták, hogy a megújuláshoz új vezetőre van szükség. A sors iróniája, hogy a korábbi igazgató nyugdíjba vonulásával éppen a megfelelő pillanatban érkezett el a váltás ideje. Rövid keresés után a választás egy elismert osztályvezető főorvosra esett, aki nem csupán szakmai tudásával, hanem a kórházon belüli széleskörű elfogadottságával is kiemelkedett. Mindenki becsvágyó, elkötelezett emberként ismerte, aki sosem riadt vissza a nehéz feladatoktól. Kinevezése után azonnal nekilátott az egészségügyi gazdálkodás rejtelmeinek tanulmányozásához, hogy a kórház fejlődése érdekében minél felkészültebben tudja irányítani az intézményt. Az új igazgató ambíciója és elhivatottsága új reményeket keltett a dolgozók és a betegek körében egyaránt.
Eltelt néhány év. A vidéki városban általános volt a vélemény, hogy az elmúlt időszak egyik, ha nem a legjobb személyi döntése született, amikor az új kórházigazgatóról döntöttek. Az intézmény gazdálkodása kimagaslóan eredményes volt. Korábbi, nem kifejezetten jó szakmai megítélésén sokat javított, betegforgalma meredeken emelkedett. Bekövetkezett, ami a legritkább esetben: örömmel jártak be dolgozni az orvosok és a szakdolgozók. Az ápoltak visszajelzései rendre kedvezőek voltak, az önkormányzat pedig elégedett volt, hogy legnagyobb intézményénél - fogalmazzunk egyszerűen - jó mennek a dolgok.
Hirtelen valami megváltozott. Az addig mindenkivel hangot találó, pénzügyi, szakmai és ellátási kérdésekben rendre jó, elfogadható döntéseket hozó igazgató egyszeriben az erő nyelvén kezdett beszélni. Kioktató és ellentmondást nem tűrő lett a hangja. Egymás után tette súlytalanná azokat a belső döntéshozatali fórumokat, amelyeknek munkájára korábban támaszkodott. Elérhetetlenné vált. Irodájába szinte képtelenség volt bejutni, a telefonokat nem vette fel. Nem egyszer előfordult, hogy különösebb indok nélkül egy-két hétig nem jelent meg a munkahelyén.
A bomba aztán hirtelen robbant, de a robbanások jobbára ilyenek.
Az éves könyvvizsgálói jelentés rávilágított, hogy az intézmény pénzügyi szabályai súlyosan sérültek, mivel a megállapítások szerint a szabálytalanságok mértéke meghaladta a százmillió forintot.
Részletesen leírták, hogyan igyekeztek a pénzek kicsatornázását elrejteni a könyvelésben. Az összeg közel harminc éve nagynak számított, de ennél lényegesebb, hogy a bűn, az bűn.
Az önkormányzatnak sürgős lépéseket kellett tennie, de a helyzet nem éppen a legjobban alakult. Gyorsan összehívtak egy sajtótájékoztatót, ahol a könyvvizsgáló részletesen beszámolt a feltárt visszaélésekről, és bemutatta a megbízott igazgatót. Mindez azonban nem történt meg a helyi vezetők jelenlétében, akik távol maradtak a rendezvénytől. Az újságírók így kétségbeesetten keresték a megfelelő személyt, akinek kérdéseiket feltehették volna, különösen a büntetőfeljelentés lehetőségéről. A könyvvizsgáló és az új igazgató zavarban voltak, széttárták kezüket, nem tudva, mit válaszoljanak. Ekkor valaki megszólalt: „Hol van a leváltott vezető?” A könyvvizsgáló halkan, keserű mosollyal csak annyit mondott: „Talán éppen agarászik a gróf.”
A nem értett mondatra a négy fal között válaszolt: éppen Afrikában van vadászaton. Kiderült, hogy a korábbi igazgató közös megegyezéssel távozott, és most egy országos intézmény igazgatóhelyettese lett. Ez nem mese. A rossz cselekedetek nem kapták meg a megérdemelt büntetésüket.
