A hatalmas Orbán-Fico vetélkedés Putyin támogatásáért.
Erős kihívója akadt Orbán Viktornak a képzeletbeli "ki képviseli a leginkább Vlagyimir Putyin érdekeit Nyugaton?" versenyben: a dörzsölt szlovák veterán, Robert Fico némi kihagyás után 2023 őszén állt rajtvonalra újraválasztott kormányfőként, de
Orbán monopóliuma váratlanul eltűnt, és a hatalmat gyakorló kormányfőként, uniós miniszterelnökként most már ketten osztoznak a színpadon. Mindketten folyamatosan az orosz narratíva keretein belül keresik a világ igazságait, miközben ügyesen akadályozzák a brüsszeli döntéshozatalt, legalábbis szavakban. A szavazások során viszont már nem mutatkozik meg olyan bátran az ellenállásuk.
A két politikus között akár kölcsönös támogatás is kialakulhatna, de egyelőre a közös fellépésnek nem sok nyoma látható. Így talán érdemes elgondolkodni azon, hogy ha valamilyen ügy kapcsán Putyin elé kerülne a választás, akkor ki kerülne ki győztesen a két közép-európai vezető közül. Néhány önkényesen kiválasztott szempont alapján vizsgáljuk meg, hogyan is áll Orbán és Fico ezen a téren.
Amennyiben bizalomról, ismeretségről, neadjisten barátságról van szó, nem mindegy, hogy mióta tart a dolog. Ennek a versenyszámnak győztese Fico, aki eleve a csehszlovák kommunista pártban kezdte a karrierjét, majd a rendszerváltás után az utódpártnál folytatta. Amikor az első, 2006-2010 közti miniszterelnöksége alatt nem sok barátot sikerült találnia az EU-ban, Szerbia és Oroszország felé nyitott, a szláv összetartást emlegette. Oroszpártisága mindvégig megmaradt, már 2008-ban Grúziát hibáztatta az orosz-grúz konfliktusban, majd a Krím elfoglalása miatt Oroszországra kirótt 2014-es szankciókat is értelmetlennek nevezte. A 2023-as választási kampányban emlékezetes ígérete volt, hogy egyetlen töltényt sem adna Ukrajnának.
Amikor Fico orosz-ukrán háborúval kapcsolatos álláspontjáról esik szó, a szlovák médiában gyakran felbukkan egy 2009-es incidens, amely mély nyomot hagyott a politikai memóriában. Akkor egy orosz-ukrán gázvita következtében gázellátási problémák léptek fel Szlovákiában, ami miatt Fico Kijevbe utazott tárgyalni. Az ukrán fővárosban azonban három órás várakozás után a várt zárt ajtós megbeszélés helyett újságírók kereszttüzébe került, ahol Julija Tyimosenko, az ukrán politikai élvonal prominens alakja, élő adásban kezdte el bírálni Ficot az oroszok iránti kedvező hozzáállása miatt. Néhány nappal később a szlovák elnök is Kijevbe látogatott, mivel az ukrán kollégája ígéretet tett a gázellátás helyreállítására. Azonban a tárgyalások során váratlanul az ukrán Naftohaz elnöke bejelentette, hogy az ígéret mégsem teljesíthető. Azóta a szlovák politikai elit, élén Ficóval, bizalmatlanul szemléli Ukrajnát, ám azt sem feledik, hogy az orosz fél mindig korrekt módon bánt velük.
A sokáig keményen oroszellenes Orbánnal kapcsolatban is egy 2009-es sztorit szoktak idézni, a kormányzásra készülő politikus Szentpéterváron találkozott Putyinnal, ekkorra datálják a fordulatot a hozzáállásában. Ő 2008-ban még oroszellenes álláspontot hangoztatott a grúzok ügyében, de 2014-ben az emlékezetes "lábon lőttük magunkat" fordulattal már ő is bírálta a szankciókat.
Fico itt verhetetlen, félpályáról ollóz gólt a ficakba a BL-döntőn, kilenc nyíllal teljesíti az 501 pontot a dartsvébén, egyszerre hozza el a sárga, a pöttyös és a zöld mezt a Touron. Már októberben elkezdte mondogatni, hogy idén részt fog venni Moszkvában a II. világháború végének 80. évfordulóját ünneplő parádén. magyarázta. Ez egyébként a kedvenc mondata, korábban is elsütötte már. A látogatást a Rosszija 1 nevű Kreml-közeli tévécsatornán is bejelentette, amikor online jelentkezett be az egyébként szankciós listán lévő Olga Szkabejeva műsorába. Szkabejeva cserébe eldicsekedett azzal, hogy először beszélget EU-s és NATO-ország vezetőjével.
