A tévénézés 2 éves kor alatt hasonlítható a mentális gyorsétkezéshez: inkább káros hatásai vannak, mintsem jótékony.

Sok szülő megdöbben, amikor rájön, hogy kétéves kor alatt a tévézés és a mobiltelefon használata valójában rendkívül káros lehet. Sajnos, a gyerekük már ebben a fiatal életkorban is túl gyakran találkozik ezekkel az eszközökkel. A nemzetközi kutatások azt mutatják, hogy a babák körülbelül 90%-a már egyéves korában rendszeresen használ mobileszközöket, és nem ritka, hogy már négy hónaposan is kezükbe kerülnek ezek a kütyük.

Bár a babák látszólag izgatottan figyelik a képernyő vibráló színeit és mozgását, agyuk valójában még nem képes felfogni a látottakat, és jelentést sem tudnak adni a képeknek. Kb. 18 hónap szükséges ahhoz, hogy a gyerekek agya elérje azt a fejlődési szintet, amikor már képesek minimálisan értelmezni a képernyőn megjelenő szimbólumokat, és ezeket összekapcsolni a valós világ megfelelő elemeivel. Azonban még hároméves korukban is előfordulhat, hogy nem tudják teljesen befogadni, amit látnak a képernyőn.

A csecsemőknek és a kisgyermekeknek sokkal inkább a környezetükkel való interakciókra van szükségük, és meg kell érinteniük, meg kell rázniuk, el kell hajítaniuk a tárgyakat. A mobiltelefon ezzel szemben csak arra tanítja meg a kisgyerekeket, hogyan érintsék meg a képernyőt és indítsanak el alkalmazásokat, de ezen készség elsajátítása nem jelent valós tanulást.

Rendben, a gyerek talán nem sokat tanul a tévéből, de ha élvezi, miért ne élvezhetné? Ha egy kis tévézés segít anyának, hogy nyugodtan teregethessen vagy elkészíthesse a vacsorát, akkor miért ne lehetne ez a megoldás?

Egyre több kutatási eredmény igazolja, hogy a kétéves kor alatti képernyőzés tartósan negatív hatással van a gyermekek fejlődésére és tanulási nehézségeket okozhat hosszú távon. "Megzavarja az idegrendszert, túlingerel - mondja dr. Cziniel Mónika, a Semmelweis Gyermekklinika gyermekneurológusa. - Elveszi az időt a szabad játéktól, a világ önálló felfedezésétől, az önindította játéktól, valamint figyelem- és alvászavart is okozhat." Éppen ezért az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kétéves korig nulla, két- és négyéves kor között pedig legfeljebb napi egy óra képernyőidőt javasol.

A gyerekek mozgáshiánya egyre aggasztóbb probléma, amely elhízáshoz vezethet. Emellett a gyermekek kommunikációs készségei is sérülhetnek. Érdekes, hogy a szülők átlagosan körülbelül 1000 szót ejtenek ki óránként, amikor egy kisgyermek a közelükben van. Azonban, ha a tévé bekapcsol, ez a szám drámaian csökken, akár 80 százalékkal is. A kevesebb beszéd pedig kevesebb lehetőséget jelent a tanulásra és a fejlődésre.

A gyermekek belső programozása arra irányul, hogy tanuljanak a körülöttük lévőkkel való kapcsolatokból, és ez a folyamat messze túlnyúlik a csupán szóbeli kommunikáción. Amikor egy szülő és gyermeke interakcióba lép, az arckifejezések, a hangszín és a testbeszéd egy rendkívül gazdag és összetett nyelvet alkot. Ha azonban a kisbaba túl sok időt tölt a képernyő előtt, akkor nem lesz képes elsajátítani a nem verbális jelek értelmezését, ami kulcsfontosságú lenne a későbbi társadalmi fejlődése szempontjából.

Egy kisgyerek még abból is sokkal többet tanul, ha a padlón ütögeti a lábasokat vacsorafőzés közben, mint abból, ha ugyanannyi ideig tévét néz. "A gyereket játszani kell megtanítani. Adjunk neki fakanalat és egy műanyag edényt, hogy utánozhasson minket, kerítsünk el neki egy biztonságos játszóhelyet" - folytatja a szakember.

A tévénézés olyan, akár egy mentális gyorskaja - többet árt, mint használ. Ráadásul függőséget is okozhat, és elveszi a helyet az értékes időtöltésektől. "Az olvasott vagy mesélt mese például elengedhetetlen a nyelvi fejlődéshez.

Ha már a gyorskaják világáról beszélünk, érdemes megemlíteni, hogy egyre több kutatás támasztja alá: a táplálkozással összefüggő egészségügyi problémák mögött a korai tévénézés is állhat. "Az evészavarok, mint például az anorexia és bulímia, első jelei lehetnek, ha a gyermek étkezés közben mesét néz" - figyelmeztet egy gyermekneurológus. Ilyenkor a kicsik nem figyelnek a testükre; elveszítik az éhség- és jóllakottságérzetüket, valamint az evés örömét, az étel ízét és illatát is figyelmen kívül hagyják.

Problémát nem csak a konkrét tévénézés okozhat. Ha "csak" a háttérben megy a tévé vagy a számítógép képernyője, az is késleltetheti a mozgás- vagy nyelvi fejlődést. "A képernyő villogása így is káros, ezért ha megoldható, külön helyiségben legyen a home office és a gyermek játszó, alvó tere. A háttétzajként szóló TV, rádió is felesleges, túlingerlő." A nagyszülőkkel, rokonokkal való videochatről is az a szakember véleménye, hogy amennyire lehet, minimalizáljuk.

A szülők hajlamosak azt gondolni, hogy ha oktató jellegű a tartalom, akkor azzal jót tesznek a gyereknek. A legjobb példa erre a Ms Rachel-jelenség. Az amerikai YouTuber, Ms Rachel az elmúlt néhány évben meghódította a világot: a szülők szentül hiszik, hogy a nő beszélni tanítja a gyerekeiket.

Ms. Rachel, eredeti nevén Rachel Griffin Accurso, egy New York-i óvodapedagógus és édesanya, aki különleges módon tanítja a kisgyermekeket. Videóiban egyszerű szavakat mutat be úgy, hogy azokat kimondja, elénekli és feliratozza, így a kicsik könnyedén elsajátíthatják a nyelvet. Emellett számos tanulságos dalt is hallhatunk tőle, amelyek szórakoztatóan segítik a tanulást. Ms. Rachel és csapata azt vallja, hogy a videók nézése révén a gyerekek hatékonyan megtanulhatnak beszélni. Hihetetlen népszerűségnek örvend: 12 millió feliratkozója van, és videóit több mint egymilliárd alkalommal nézték meg.

Egyre több szakértő hívja fel a figyelmet arra, hogy a gyerekek számára nem feltétlenül előnyös az, amit sokan jónak tartanak. A tartalom készítői gyakran azt sugallják a szülőknek, hogy az általuk kínált anyagok oktatási értékkel bírnak, így automatikusan jótékony hatással vannak a gyermek fejlődésére. Azonban fontos, hogy kritikusan szemléljük ezt a megközelítést.

Ms Rachel nem az első, aki képernyőn keresztül akarja a babákat tanítani. A 90-es és 2000-es években futó Baby Einstein című amerikai tévéműsor tematikája is nagyon hasonló volt, azonban ezt ma már olyan műsorként emlegetik, amely negatív hatással volt a kisgyermekekre. A kutatások ugyanis azt találták, hogy a gyerekek semmit nem tanultak belőle, sőt! Olyan megállapításra is jutottak, hogy a Baby Einsteint néző gyerekek kevesebb szót tudtak, mint nem tévéző társaik.

A gyermekneurológus sem javasolja a "fejlesztő" vagy "edukációs" címkéval ellátott videók nézését 3 éves kor alatt. "A babák az élő beszédből, énekből, mondókázásból vagy a babanyelv visszautánzásából, tanulnak a legtöbbet, az ezekhez kapcsolt ritmizáló mozdulatok, ringatás pedig a mozgást is fejleszti."