A rejtélyes magyar kutya, amely a I. világháború következtében tűnt el a történelemből: a mai napig folytatják a nyomozást nyomai után.
Melyik kutyabarát ne ismerné a szelindek kutyákat, ha máshonnan nem, Arany János klasszikus költeményéből, a Toldiból: "...volt pedig a hídnál hat erős szelindek, utána uszíták a bikának mindet...". Ez a mítikus kutyafajta hosszú időn át jelen volt a magyar történelem színpadán, és napjainkban is több kutatás folyik, hogy feltárják e kutyák múltját és szerepét, sőt, még a lehetséges rekonstrukciójuk is napirenden van.
Jelenlegi tudásunk szerint a szelindek egy olyan munkakutyatípus összefoglaló elnevezése volt, amely számos célt szolgált. A 20. század előtt nem beszélhetünk modern kutyafajtákról, így a szelindekek mint egyedülálló kutyafajta tűnik fel, amely a nagyvadvadászat lefogó kutyáitól kezdve a mészárszékekben végzett feladatokon át egészen a történelmi Magyarország védelméig sokféle feladatot látott el. Noha az I. világháború után ezek a kutyák gyakorlatilag eltűntek, kihalásukkal egykori fontosságuk egyértelműen megmaradt. A "szelindek" kifejezés a mai napig él a köztudatban, és általában nagy testű, erős, őrzésre és védelemre kitenyésztett, domináns kutyákra utal.
A szelindekek múltjának kutatása egyre nagyobb figyelmet kap, és több önszerveződő kutatócsoport is foglalkozik e titokzatos lények megismerésével. Közülük kiemelkedik Balog Péter és munkatársai, akik már több mint egy évtizede mélyednek el a szelindekekkel kapcsolatos források és ábrázolások tanulmányozásában. Egy zárt Facebook-csoport keretein belül osztják meg egymással felfedezéseiket és ismereteiket, így támogatva a közös tudásbővítést. Balog Péter folyamatosan kutatja a múzeumokban, levéltárakban és korabeli művészeti alkotásokban fellelhető nyomokat, amelyek a szelindekek küllemére, munkaképességére és karakterére vonatkoznak. Egy nemrégiben adott interjújában elmondta, hogy céljaik között szerepel egy szelindekekkel foglalkozó monográfia kiadása, továbbá tervezik az egykori szelindekek és hasonló kutyafajták rekonstrukcióját is. E törekvéseik révén a kutatók nemcsak a múlt titkait szeretnék feltárni, hanem a szelindekek iránti érdeklődést is felkeltik a szélesebb közönség körében.
Egy különösen érdekes irányzat Czéher György nevéhez fűződik, aki a múlt történelmi forrásainak alapos vizsgálatával igyekszik feltárni a szelindekek sokrétű szerepét. Czéher és csapata sikeresen azonosította a szelindekek különböző altípusait is. Mélyreható ismeretekkel bírnak az agárszelindekek, janicsárszelindekek és pásztorszelindekek közötti eltérésekről. Kutatásaik céljai között kiemelkedő szerepet kap a kutyákkal kapcsolatos magyar történelmi események feltárása. Ezen kívül már hét évvel ezelőtt megkezdtek egy kísérletet a kutyatípus részleges rekonstrukciójára. Az így nyert "eredményeket" munkakutyaként és hagyományőrző bemutatók keretében szeretnék hasznosítani.
A harmadik izgalmas kísérlet, amelyet a közelmúltban egy interjúban jelentettek be, Bartha Lászlóhoz kötődik. Ő nem más, mint a magyar és székelyföldi pásztorkutyák világának elismert alakja, aki már számos innovatív ötlettel járult hozzá a szakmához.
Bartha László neve már régóta összefonódik a munkaképes pásztorkutyák tenyésztésével és fejlesztésével. Az évek során számos kutyát kereső ügyféllel és érdeklődővel találkozott, tapasztalatait pedig folyamatosan gyarapítja. Munkája során figyelmesen gyűjti és rendszerezi azokat az elvárásokat és igényeket, amelyeket a modern világban az ideális őrző-védő kutyákkal kapcsolatban megfogalmaznak az ügyfelek. László elkötelezett abban, hogy a kutyák ne csak kiváló védelmi képességekkel rendelkezzenek, hanem harmonikusan illeszkedjenek a gazdáik életébe is.
Bartha László interjúja során négy olyan elvárás mintázatát emelte ki, amelyek a leggyakrabban megfogalmazódnak.
Meggyőződése szerint a mai világban nem a történelmi munkakutyák, például a szelindek rekonstrukciójára van szükség, hanem sokkal inkább egy olyan kutyatípus létrehozására, amely a jelenlegi igényekhez és elvárásokhoz igazodik, mindez magyar vonatkozással. Célja egy olyan nagybetűs KUTYA kifejlesztése, amely ötvözi a keleti pásztorkutyák és a még aktív molosszerek, masztiffok legjobb tulajdonságait. Az első, kísérleti alom már több hónapja világra jött; a tíz kiskutya egy Bartha László által tenyésztett pásztorkutya szukától és egy tosa inu kan szaporítótól származik. A projekt célja, hogy egy olyan kutyát hozzon létre, amely nemcsak hasznos, hanem a magyar kutyás kultúra szerves része is lehet.
Miért éppen a "szelindek" név mellett döntöttünk? Azért, mert itt nem csupán egy régi fajta újbóli megformálásáról beszélünk, hanem egy olyan új típus létrehozásáról, amely a mai kor követelményeinek felel meg. Bartha ezért egy olyan gyűjtőnevet keresett, amely már ismert a magyar köznyelvben, így elkerülhetjük, hogy hosszú éveket töltsünk az elnevezés népszerűsítésével a kutyás közösségekben.
