Amikor a szakállas saskeselyű "felfedezőútra" indul, mintha a természet régmúlt titkaiba ássák bele magukat. Szárnyai alatt a szél susog, miközben a föld mélyén rejtőző kincsek nyomait kutatja, s a napfényben csillogó kövek és ősi maradványok között keres

Fedezd fel Dél-Spanyolország rejtett kincseit egy barlangi "természeti múzeumban", ahol a föld mélye mesél a múlt titkairól! Ezek a lenyűgöző természeti képződmények nem csupán a geológiai csodák tárházát jelentik, hanem egyedülálló ökoszisztémákat is rejtenek, amelyek a különleges barlangi élővilágot és a régió történelmét tükrözik. Merülj el a cseppkövek és ásványi csodák világában, miközben felfedezed a természet kreatív művészetét, amely évmilliók alatt formálódott. A barlangok látogatása nem csupán szórakoztató kaland, hanem egy igazi tanulmányi élmény is, ahol a természet és a tudomány összefonódik. Ne hagyd ki ezt az egyedülálló lehetőséget, hogy a föld mélyének varázslatos világába lépj!

Egy sziklabarlang fészkeinek kutatása során a tudósok egy meglepő felfedezésre bukkantak: egy középkori fűcipőt találtak. A környező fészkek alapos átvizsgálása során kiderült, hogy a keselyűk generációk óta ember által készített tárgyakat is gyűjtögetnek a fészkeikbe, mint például bőrdarabokat, ruhaszöveteket és zsinórokat. "A barlangok sajátos mikroklímája lehetővé tette, hogy ezen leletek évszázadokig megőrizzék állapotukat, ami arra utal, hogy ezek a fészkek valóságos természeti múzeumokká váltak" - nyilatkozta Antoni Margalida, a spanyol Pireneusi Ökológiai Intézet (CSIC) ökológusa.

Mit titkolnak a szakállas saskeselyűk fészkei?

Az Ecology folyóirat szeptember 11-i számában megjelent tanulmány 12 kivételesen jól megőrzött fészek részletes elemzését mutatja be. A szakállas saskeselyű, amely Dél-Spanyolországban több mint hét évtizede eltűnt, territóriumot igénylő ragadozó madár, generációkon át ugyanazokat a sziklafészkeket használta. Fészkét különféle anyagokból, köztük csontok, fű, gallyak és dögmaradványok rétegezésével alakította ki. Az elemzés során a maradványok túlnyomó része csont volt, emellett számos pata és különféle tojáshéj is napvilágra került. Érdekes módon azonban a maradványok körülbelül 9%-a emberi eredetű tárgyakat is tartalmazott, például egy nyílvesszőt, 72 bőrdarabot, 129 ruhaszövetet és 25 eszpartófűből (Macrochloa tenacissima) készült elemet, köztük egy sértetlen cipőt is.

A középkor varázslatos világában a fűcipők és eszpartófűk nem csupán lábbelik voltak, hanem egyfajta stílusnyilatkozatok is. A fűcipők, ezek az elegáns és kényelmes lábbelik, a lovagok és hölgyek mindennapi öltözetének elmaradhatatlan darabjai voltak, gyakran díszítve bonyolult varrásokkal és színes szalagokkal. Az eszpartófű, a napsütötte vidékek kedvence, a nyári bulik és piaci forgatagok elengedhetetlen tartozéka lett. A hagyományos anyagok és a kézműves mesterség ötvözete révén ezek a lábbelik nemcsak a funkcionalitást, hanem a társadalmi státuszt is tükrözték. A középkori utcákon sétálva a fűcipők halk zaja és az eszpartófűk könnyed léptei egy letűnt kor szellemét idézték meg, ahol a divat és a praktikum találkozott.

Az eszpartófű már évszázadok óta népszerű alapanyag a lábbelik készítésében; a modern espadrille, vagyis eszpadrill, rugalmas, eszpartó-köteles talpát is ebből a fűből készítik. A középkori Spanyolországban elsősorban paraszti viseletként terjedt el. A legújabban előkerült fűcipőt radiokarbon kormeghatározással vizsgálták, és mintegy 750 éves korúra becsülték. Margalida véleménye szerint "az emberi eredetű maradványokat valószínűleg ebben a korszakban gyűjtötték össze a madarak" – ami arra utal, hogy a 13. századi parasztoktól inkább tárgyakat csempésztek el, mintsem régészeti lelőhelyekről szedtek volna össze dolgokat.

Vörös okker árnyalatával díszített juhbőr, amely egyedi karaktert és melegséget kölcsönöz a felületének.

A fészek mélyéből egy izgalmas lelet került elő: egy vörös okkerrel díszített juhbőrdarab. Az eredeti használata rejtély maradt, de a radiokarbon kormeghatározás szerint a tárgy körülbelül 726 évvel ezelőtt készült, így időben nagyjából egybeesik a fűcipő megjelenésével.

A kutatók megállapították, hogy az ibériai barlangok és sziklaüregek különleges mikroklímája, amely a stabil hőmérséklet és az alacsony páratartalom jellemzi, kivételesen megőrzi a szerves anyagokat. Ennek következtében a szakállas saskeselyű fészke igazi régészeti kincsesbányaként funkcionál. A kutatócsapat a jövőbeni munkálatok során arra összpontosít, hogy minden biológiai és emberi eredetű leletet azonosítsanak, valamint a fészekrétegek rétegenkénti datálását végezzék el. Így pontosan meg tudják határozni az egyes leletek korát és származását.