A Liverpoolt kritizáló, Kloppot bíráló játékvezető nyíltan vállalta fel másságát.
Egy tavalyi eseménydús botrány során a Premier League játékvezetője, David Coote, drámai módon elveszítette pozícióját. A volt bíró nemcsak hogy éles kritikával illette az FC Liverpoolt és annak akkori trénerét, Jürgen Kloppot, hanem egy nyilvánosságra került felvétel is felkavarta a kedélyeket. Ezen a felvételen az látható, hogy Coote fehér port szippantott fel, mindössze néhány órával azután, hogy a 2024-es Európa-bajnokságon VAR-tisztviselőként tevékenykedett. Az események összefonódása és a bírósági pályafutásának hirtelen vége sokkolta a sportvilágot.
A vizsgálatok lezárultak, a Premier League úgy döntött, nem kér többet Coote szolgálataiból, a sportember most a The Sunnak adott interjújában bevallotta, hogy meleg, és azt is elárulta, hogy a kokainhoz fordult, mert félt a Premier League "macsó világától".
Kamaszkoromban különösen erősen éreztem a szégyen súlyát, amit a titkok hordozása jelentett. A szüleimnek egészen 21 éves koromig, a barátaimnak pedig 25 éves koromig nem mertem megnyílni. Az állandó titkolózás komoly harcokat vívott bennem, amelyek mélyen hatással voltak az önbecsülésemre. Mindezek szorosan összefonódtak a szexualitásommal, és nehezen tudtam megbirkózni ezzel a belső feszültséggel.
Melegként már régóta harcolok azzal, hogy elfogadjam és büszkén vállaljam az identitásomat, hiszen ez is része annak, aki vagyok.
- Formáld át a szöveget, hogy egyedi legyen - mondta.
Elmondta, hogy mindezt titkolta, mert nem akarta, hogy ő legyen az, aki kilép a háttérből, és engedi, hogy a gyűlölet árja őt elárassza. Különösen fájdalmasan érintette a sok bántalmazás, amit játékvezetőként rendre elszenvedett.
A kokainhoz folyamodott, mint egyfajta menedékhez, amely elrejtette előlük az érzelmi viharokat, miközben az életét egy állandóan változó munkahelyi forgatag jellemezte. Ám a drog használatának kapcsán hangsúlyozta, hogy ez nem volt egy olyan dolog, amire folyamatosan, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra támaszkodott volna.
Voltak olyan időszakaim, amikor távol tartottam magamtól, mégis ez az egyik menedékhelyem volt. Csak annyira vágytam, hogy elmeneküljek a stressz és a munka kegyetlen nyomása elől. Hatalmas szégyenérzet fog el, amiért ezt az utat választottam.
