Csupán a kreativitás szikráját szerette volna megvalósítani, ám a hírnév láncai letartóztatták.

A Netflix legújabb dokumentumfilmje Avicii, a svéd DJ és producer életének mélyebb rétegeit tárja fel, ahol a művész saját hangján osztja meg történetét. A film nemcsak mentális küzdelmeiről szól, hanem arról is, hogyan próbálta újraépíteni életét a zenei karrierje során tapasztalt megpróbáltatások után. A pörgős turnék és a folyamatos nyomás következtében elvesztette önmagát, de eltökélt szándéka volt, hogy felfedezze az élet igazi szépségeit. Tragikus módon a halála egy olyan időszakra esett, amikor családja és barátai már abban hittek, hogy a nehézségeken túljutott, és jó irányba halad.

Tim Bergling, ismertebb nevén Avicii, villámgyorsan vált a zeneipar egyik legnagyobb népszerűségének birtokosává a 2010-es évek elején. A semmiből emelkedett ki, és mára a világ legismertebb DJ-jei között tartják számon. Szívének legmélyén mindig is a house zene foglalta el a középpontot, de bátran kísérletezett olyan eltérő műfajokkal is, mint a country vagy a bluegrass. Dallamok iránti szenvedélye, a kreatív alkotás iránti megállíthatatlan vágya és kíváncsi természete tette őt igazán egyedivé a már így is sokszínű DJ palettán, amely már tele volt tehetségekkel, mire ő belépett a zene világába.

Az egyetlen problémát a túlhajtásból fakadó mentális gondok jelentették, illetve a közönségnek és a kiadójának való állandó megfelelési kényszer, aminek nem volt keresztmetszete. Hol azt várták el tőle, hogy Avicii, hol pedig azt, hogy Tim Bergling legyen, holott két különböző karakterről beszélünk. Bár a lemezlovas törekedett arra, hogy rálépjen az önismeret útjára, valami félresiklott, és 2018. április 20-án vetett véget az életének Ománban.

Avicii karrieréről fél évvel a halálát megelőzően jelentettek meg egy életrajzi filmet, az Avicii: Igaz történeteket, amelyben ő maga, illetve a rokonai mellett pályatársai is megszólaltak, köztük Tiesto, Laidback Luke, David Guetta, továbbá Chris Martin, Wyclef Jean és Nile Rodgers. A produkcióban kulisszák mögött készült felvételeket és családi videókat mutattak be, sőt a rendező, Levan Tsikurishvili több mint négy éven át követte Aviciit, hogy rögzítse a mindennapjait. Tekintve, hogy ebből az alkotásból már megtudhattuk, mekkora áldás és átok volt számára a hírnév, kérdéses volt, hogy a Netflixre december 31-én érkező A nevem Tim tud-e majd új információkkal, nézőpontokkal szolgálni.

A legszembetűnőbb eltérés a két film között az, hogy míg az "Avicii: Igaz történetek" a fiatal lemezlovas életének kezdeti éveire összpontosít - amikor a zene iránti szenvedélye feléledt -, addig "A nevem Tim" már a születés pillanatától követi nyomon az eseményeket. Bár a meginterjúvolt személyek között jelentős átfedés van, hiszen David Guetta, Chris Martin, Wyclef Jean és Nile Rodgers mindkét filmben feltűnnek, az "A nevem Tim"-ben több családi felvételt is láthatunk, sőt, ultrahangos képeket is megjelenítenek a gyerekkorából. A produkciót azzal a ígérettel mutatták be, hogy az első Avicii-ról készült videótól az utolsó pillanatig mindent feltárnak. A készítők hangfelvételeket használtak, amelyeket barátok, kollégák és családtagok beszámolóival gazdagítottak. Különösen érzékletes élményt nyújt, hogy Avicii saját szavain mesél a történetéről, ami sokkal intimebb hangzást kölcsönöz a filmnek, és nem érezzük úgy, mintha csupán egy dokumentumfilmet néznénk. Azáltal, hogy a csecsemőkorától kezdve egészen életének végéig láthatunk róla felvételeket, egy átfogóbb képet kapunk a fényes karrierjéről, amely sajnos tragikus véget ért.

Ahogy a dokumentumfilmben Avicii mesél, Stockholmban nőtt fel, és gyerekkorát szinte teljesen a svéd főváros öt utcájának felfedezésével töltötte, egészen 18 éves koráig. Szülei mindig támogatták őt, és megóvták a nehézségektől, így soha nem kellett félnie a világtól. Elmondta, hogy gyermekkorában nem sok barátja volt, és önbizalma sem volt a legmagasabb, mégis gyakran viccelődött másokon, saját magát az osztály bohócának titulálva. Ez a helyzet azonban megváltozott, amikor rájött, hogy diáktársai közül sokan tartanak tőle, mert félnek attól, hogy a viccei miatt rossz fényben tűnnek fel. Ezen a nyáron aztán sikerült megváltoztatnia a hozzáállását, és azóta már csak kedvesen közelített mindenkihez. Egyik barátja a legjobb szavakkal illette őt, egy félénk srácnak írva le, aki gyakran aggódott a dolgok miatt.

Ahogy a produkcióban is elhangzik, Avicii már gyermekként beleszeretett a zene világába, és számos műfajt felfedezett magának. Mindig tudta, hogy bármivel is fog foglalkozni a jövőben, az biztosan valamilyen kreatív tevékenység lesz. Az első impulzust egy barátja adta, aki bevezette őt az FL Studio zenekészítő szoftver rejtelmeibe, ezzel megnyitva előtte a zenei alkotás kapuit. A fiúk, tanulás helyett, inkább a dalkészítés izgalmas világába merültek, ahogy Avicii édesapja, Klas Bergling is említi; a srácok ugyan elindultak az iskolába, de egy közeli kávézóban várták meg, míg a szülők munkába indulnak, majd titokban hazatértek. Az alkotás hamarosan Avicii életének középpontjába került, aki magát éjjeli bagolyként jellemezte, mivel az éjszakai csendben senki sem zavarhatta meg a kreatív munkájában. Zenei blogokon kezdte el megosztani műveit, bár akkor még nem sejtette, hogy a zene valaha komoly megélhetési lehetőséget kínál majd számára. Egyik ilyen blogon bukkant fel későbbi menedzsere, Arash Poirnouri, aki a filmben is megszólal.

Poirnouri hangsúlyozta, hogy a blogok rendkívül jelentős szerepet játszottak abban az időszakban, mivel lehetőséget biztosítottak arra, hogy előfizetés nélkül élvezhessük a zenét. Mesélte, hogy Avicii azonnal felkeltette az érdeklődését, ezért felkereste őt, és felajánlotta a segítségét. A lemezlovas elmondta, hogy már annak is örülne, ha néhány számot megjelentethetne, mivel jelenleg még csak most ismerkedik a szakmával.

Tényleg egyenes volt a srác. Azt állította, hogy ha rábízom magam és elfogadom a segítségét, jövőre én leszek a világ egyik legjobb DJ-je.

„Tedd különlegessé a szavaidat!” - mondta Avicii.

A lemezlovas édesanyja, Anki Lidé, emlékeztetett arra, hogy fiának egy évet adtak, hogy bizonyítsa tehetségét, de ez az időszak nem volt mentes a kihívásoktól. Az étkezés szegénysége jellemezte mindennapjait, hiszen csak instant levesekre, húsgolyókra és tésztára futotta. Ám a kemény munka végül meghozta a gyümölcsét: 18 évesen már világ körüli turnéra indult, ahol menedzsere volt a legfontosabb tanítómestere. Tőle tanulta meg, hogyan olvassa a közönség reakcióit, hogy rájöjjön, mit is szeretnének hallani. Egy közeli barátja felelevenítette, hogy abban az időszakban Avicii határozottan ellenezte a drogokat, és nem nézte jó szemmel, ha valaki a környezetében ilyen szerekhez nyúlt. Így hát titokban kellett cselekedni. Azonban később, az önpusztítás és a sötét pillanatok éppúgy összekötötték őket, ahogy a szomorúság is.

Per Sundin, a Universal Music északi régiójának vezetője talán a legjobban fogalmazta meg Avicii zsenialitását. Míg senki nem vitatta a DJ tehetségét, a menedzsere inkább az álmodozók táborát erősítette. Avicii éppen abban az időszakban lépett be az elektronikus zene világába, amikor az EDM a zenei színtér meghatározó műfajává vált. Az Ultra Music Festival Miami-ban, amely az elektronikus zenei kultúra zászlóshajójának számított, kulcsszerepet játszott a karrierjének alakulásában. Külső szemlélőként úgy tűnhetett, hogy a színpadon csak a boldogságot sugározza, de a háttérben ott bujkált a szomorúság, amely még nem találta meg a hangját. Avicii saját szavai szerint a turnézás legszebb pillanatai közé tartozott, amikor láthatta a rajongók lelkesedését, akik kizárólag miatta látogattak el a különböző eseményekre.

Tekintve, hogy az Ultra Music Festivalt követően Avicii már a legkelendőbb lemezlovasok közé emelkedett, le akarták szerződtetni őt. Sundin megjegyezte, az előadó menedzsere közölte vele, hogy már 500 ezer eurót ajánlott érte egy másik kiadó, és annak ellenére, hogy túl nagynak tartották, végül kisebb huzavona után a Universal Music is megadta az 500 ezer eurót. Az csak később derült ki, hogy nem tett ajánlatot egy kiadó sem, csak így szerették volna feltornázni Avicii árát. A Levels című dalnak köszönhetően pedig hat hét alatt sikerült is visszahoznia ezt az összeget. Nem túlzás azt állítani, hogy a szerzemény máig az egyik legismertebb house szám, ami nemcsak az elektronikus műfaj iránt rajongókat varázsolta el. Ahogy a Coldplay énekese, Chris Martin kiemelte, a Levels volt az első Avicii-szám, amit hallott, és azonnal megtetszett neki.

Hihetetlenül féltékeny voltam, kábé 10 percig

- Tedd a saját ízlésedre - javasolta.

Mint megjegyezte, kezdetben intenzív düh érzése kerítette hatalmába a dal hallgatása közben, mivel nem tudta felfogni, miként képes valaki ilyen kifinomult hangzásvilágot létrehozni. Azonban ez az érzés hamarosan átfordult mély tiszteletbe és rajongásba. Később együttműködtek a Sky Full of Stars című számon, ahol Martin kérte meg őt, hogy hozzon létre egy zenét a dalhoz. Avicii, bár éppen ötven projektet vitt egyszerre, csodálatos módon mégis talált időt, és mindössze fél óra alatt elkészítette a zenét.

Aviciinek a Levels jelentette a következő lépcsőfokot a sikerhez vezető ranglétrán. Úgy fogalmazott, minden lépésenként haladt, ám a lépések igen rövidek voltak. Az egyre több fellépés pedig közvetve vezetett nála az alkoholproblémákhoz és a kialvatlansághoz.

Rájöttem, hogy mennyire görcsösen viselkedem, amikor tartózkodom az alkoholtól. Felfedeztem, hogy néhány pohár ital csodás módon segít ellazulni indulás előtt, és ez teljesen megváltoztatja a hangulatomat.

- magyarázta el.

Avicii elárulta, karrierje kezdetén mindent elvállalt, amit lehetett, ami odáig vezetett, hogy már a hét minden napján fellépett és egész évben turnézott. Ezzel együtt új dalokon is dolgozott, ami egyfajta önpusztításba csapott át. Azzal arányosan pedig ahogy a gázsija nőtt, olyan lehetőségeket kapott, amiket korábban soha. Ezzel kapcsolatban szólalt meg a DJ egyik barátja, Jesse Waits, aki még Tiestón keresztül ismerte meg őt. Mint felidézte, a házában tartott egyik partin az ágyában találta Aviciit néhány lánnyal és rengeteg alkohollal, majd legközelebb, amikor összefutottak, nem győzött bocsánatot kérni tőle. Waits megjegyezte, ő más volt, mint a többiek, őszintébb és hitelesebb, de ezzel együtt sérülékenyebb és bizonytalanabb, így sokat szorongott.

A szorongását alkohollal próbálta meg csillapítani, a túlzott italfogyasztás viszont hasnyálmirigy-gyulladással járt. Az orvosok közölték vele, hogy többé nem ihat, ami súlyvesztést eredményezett nála, így az egészségügyi gondjai egyre láthatóbbá váltak. Avicii a filmben megjegyezte, sokkal boldogabb volt azelőtt, hogy híres lett, mivel azután üresnek és boldogtalannak érezte magát. Hozzátéve, robotpilóta üzemmódra kapcsolt, és nem volt őszinte azzal kapcsolatban, amit érez. Azt hitte, így kell viselkednie, ám a tempó, amit diktált nem hagyott időt az önmegismerésre. Rájött, hogy teljesen elvesztette önmagát, így változtatnia kell.

Első lépésként a zenei világában igyekezett friss impulzusokat keresni, ezért felkérte Dan Tyminski country énekest, hogy közösen dolgozzanak a "Hey Brother" című dalon. Az énekes a filmben elmondta, hogy abban az időszakban nemcsak Avicii neve, hanem az EDM stílus ismerete távol állt tőle, ám lánya lelkesedése a DJ iránt végül meggyőzte őt a közös munkáról. Ezzel a dallal olyan elismerést szerzett magának, ami korábban sosem adatott meg neki.

A filmben felfedezhetjük, hogy Avicii számára a kreatív folyamat szerves részét képezte a közös munkálkodás a dalszerzőkkel egy zártkörű térben. Bár nem volt szakértője a dalszövegírásnak, mégis intuitívan tudta, hogy milyen dallamai legyenek a közreműködő énekeseknek. Az alkotói tevékenységét egyfajta ösztönösség hatotta át, amely különleges varázst kölcsönzött zenéjének. Avicii elmondta, hogy a house zene mindig is az alapját képezte zenei pályafutásának, mégis bátran kísérletezett más stílusokkal is, és számos neves előadóval működött együtt, ami szélesítette a kreatív horizontját. Érdeklődése kiterjedt a népzenére is, amely több száz évre visszanyúlik, hiszen célja az időtlen zene létrehozása volt, amely generációkat köt össze.

Pár akkordból kitalálta azt, ami végül a Wake Me Up lett. Nagyon jó érzéke volt a dallamokhoz, szinte fotografikus. Bluegrass inspirálta tánczene volt. Két dolog, ami egyáltalán nem illik össze

Mike Einzinger, az Incubus gitárosa, nosztalgikus gondolatokkal idézte fel a pillanatot, amikor megszületett a dal. Elmondása szerint másnap hajnalra már befejezte a zeneszámot, amelyben Aloe Blacc hangja is felcsendül.

Amikor David Guetta beszélgetett Avicii-vel a még csak félig kész True albumáról, már akkor érezte, hogy ez a lemez világszerte szenzációt fog okozni. Guetta hangsúlyozta, hogy sosem érezte magát túlzottan magabiztosnak, de az érzései alapján tudta, hogy ez a munka hatalmas hatással lesz a zenei világra. Az Ultra Music Festivalra tervezte bemutatni a dalokat élő zenekarral és énekesekkel, de ez a merész elképzelés végül hatalmas kudarccá vált. A koncert első része a megszokott stílusban zajlott, azonban amikor áttértek az élő előadásra, a közönség meglepetten és csalódottan reagált, nem értve az éles váltást. Az eseményre közel 5 millió dollárt költöttek, így anyagilag is hatalmas veszteségnek bizonyult. A legjobban azonban Avicii-t viselte meg a dolog, aki Tim Bergling néven próbálta meg megmutatni valódi énjét, de az új irányvonal nem nyerte el a rajongók tetszését. A negatív kritikák mélyen megviselték, annyira, hogy elzárkózott a külvilágtól, és csak a Twittert bújta, teljesen kimerült és elkeseredett állapotba került.

Csak az tudta kirángatni őt ebből a gödörből, hogy a menedzsere feltöltötte a fesztiválon lejátszott szettet a Soundcloudra, ahol ugyan szintén vegyes fogadtatásban részesült, de hétről hétre egyre pozitívabb visszajelzések érkeztek. Amikor pedig kiadták a Wake Me Upot Angliában, a dal felrepítette őt a sztratoszférába. Ahogy Avicii menedzsere, Arash Poirnouri kiemelte, ezt követően a munka mennyisége nyomasztóvá vált a számukra, és sosem tudtak hátradőlni. Bár Avicii élete sokak számára álomnak tűnt, mivel nagy pénzt kaszált, sosem a meggazdagodás lebegett a szeme előtt, csak a pénz adta szabadságra vágyott.

Einzinger szerint Avicii folyamatos harcot vívott azzal a gondolattal, hogy zenészként definiálja magát, főként azért, mert zavarta az a tény, hogy míg mások hangszereken játszanak, ő csupán a laptopján dolgozik. Bár elsajátította a zongorázás fortélyait, attól tartott, hogy az emberek nem fogják komolyan venni, ha ő is hangszerrel lép színpadra. Továbbá, nem tudott kibékülni azzal sem, hogy a kiadója arra törekedett, hogy olyan dalokat készítsen, amelyeket a hallgatók már az első öt másodperc után megkedvelnek; ő viszont inkább a szabad alkotásra vágyott, elvonatkoztatva a piaci trendektől és a statisztikai elvárásoktól. Ez a helyzet egyre inkább frusztrálta őt.

Futottam a boldogság nyomában, de az az elképzelés, ami a boldogságot jelentette számomra, nem igazán az én sajátom volt. Soha nem vágytam arra, hogy egy karakter bőrébe bújjak. Nem akartam csak egy szerepet játszani. Az, hogy egyszer Aviciiként kell megjelennem, majd következő alkalommal Timként, egyszerűen nem tetszett. Olyan érzés volt, mintha elvesztem volna a saját identitásomat. Én arra vágytam, hogy az legyek, aki igazán jól érzi magát a színpadon, szabadon kifejezve magam. Az egész helyzet zavarosnak tűnt, és még mindig nem tudtam teljesen átlátni. A zeneszerzés öröme is elillant, mert annyira elnyomott a nyomás, ami körülvett.

„Ez a film megmutatja, hogy a zene ereje milyen hatalmas, és hogy mindenkinek megvan a saját története” – fogalmaz Avicii a filmben.

A lemezlovas apja szerint eltartott egy kis időbe, mire észrevették, hogy komoly problémák merültek fel. Jesse Waits barátja hangsúlyozta, hogy kívülről nehéz volt észlelni a bajt, és csak akkor jött rá, hogy valami nincs rendben, amikor felfedezte, hogy Avicii fájdalomcsillapítót használ. Mivel ő is olyan környezetben nőtt fel, ahol a drogok jelen voltak, azonnal észlelte a figyelmeztető jeleket. Egy alkalommal, amikor vacsorázni voltak, észrevette, hogy Avicii pupillái kitágultak, ami gyanúra adott okot. Az előadó azt mondta neki, hogy a gyógyszerek segítenek neki elnyomni a szorongását, de a valóságban csak fokozta azt. Avicii menedzsere elmondta, hogy sokan kérdezik tőle, hogy tudott volna-e segíteni a barátján, de szerinte mindent megtettek, amit csak lehetett. Néha közbeavatkoztak, és lemondtak koncerteket, az utolsó három évében pedig kevesebb mint 40 fellépése volt - míg karrierje csúcsán évi 250 eseményen szerepelt.

Szorongás gyötört, de nem értettem, honnan fakad ez az érzés. A gyomromban mintha egy nehéz kő ült volna, és ez a nyomás sosem enyhült. Folyamatosan velem volt, mint egy árny, amely sosem hagyott el.

- hangzik el Aviciitől a filmben.

A lemezlovas édesapja ezen felül kiemelte, együttes erővel is felléptek fia védelmében, akivel közölték, hogy aggódnak érte. Ennek hallatán ő dühös lett, és csak némi idő után eszmélt rá arra, hogy tennie kell valamit a változás érdekében. Járt pszichiátereknél, orvosoknál, különböző diétákat próbált ki, elkezdett sportolni és másképp állt a turnézáshoz, ám mindez nem volt elég:

"Ez nem én vagyok. Próbálok valaki lenni, aki nem én vagyok. Az álmom az lenne, hogy teljesen nyugodt és tökéletesen boldog legyek azzal, amim van és ne legyenek olyan vágyaim, hogy milliárdnyi más dologba akarjak belevágni. Csak szabad akarok lenni az élet minden elképzelésétől. Épp ezek tartottak vissza attól, hogy éljem az életemet. Volt egy elképzelésem arról, hogy milyennek kéne lennie az életemnek, és hogy minek kéne boldoggá tennie. Egy még nagyobb sláger vagy ez meg amaz, de egyik sem jött be. Meg akarom tanulni, hogyan legyek elégedett".

Az előadó végül elég teret engedett magának a felfedezéshez, így rájött, hogy sosem sóvárgott az iránt, hogy állandóan a figyelem középpontjában legyen, és az élet, amit addig élt, nem volt neki való. A munkát félrerakva igyekezett az egyensúlyra törekedni, minél több időt tölteni a barátokkal és a családdal, sokat utazott, hogy új tapasztalatokat szerezzen, szerelemről és családról álmodozott, így látszólag visszavette az irányítást a jövője felett. A film egyik jelenetében még azzal is viccelődött, hogy 26 évesen nyugdíjba vonul, akkor már 50 millió dollárra duzzadt a vagyona. Azt érezte, mintha újra 18 éves lenne, újra visszakapta a szabadságát, amelyet megízlelve rádöbbent, hogy a zeneszerzést is csak akkor szereti, ha ahhoz nem társul semmilyen rejtett szándék vagy elvárás.

2017-ben Avicii újra stúdióba vonult, hogy megalkossa legújabb lemezét, amelynek születése mögött mély spirituális motivációk húzódtak. Ekkor kezdett el foglalkozni egy holisztikus megközelítésű szakemberrel, akit vududoktornak nevezett. Tőle elsajátította a transzcendentális meditáció művészetét, ami új perspektívákat nyitott meg előtte. Barátja, Jesse Waits szavai szerint ez volt Avicii karrierjének egyik legfényesebb időszaka, tele reménnyel és lehetőségekkel. Ugyanakkor a lemezen megjelenő dalszövegek mély belső küzdelmeiről tanúskodtak, amelyekben a fény és árnyék egyaránt megjelent. Aloe Blacc, akinek hangja a „Wake Me Up” című slágert fémjelzi, gyakran elmélkedik arról, milyen lelkiállapotban lehetett Avicii, amikor az „SOS” első sorait írta. A dal szövegei úgy tűnnek, mint egy segélykiáltás, amely mély érzelmeket tükröz. A szerzemény így kezdődik:

Hallasz engem, S.O.S.?

Segíts megnyugtatni az elmémet

Már másodszor találom magam tisztán, de most újra a mélyben érzem magam.

Egy fontnyi friss fű és egy kis tasaknyi fehér por.

Avicii ebben az időszakban azt állította, öt év után először élvezi a zeneszerzést, de ennek ellenére nem tudott teljesen az alkotásra koncentrálni. Azt érezte, meditálnia kell, majd Ománba utazott. Szerettei ekkor már nagy reményeket fűztek a gyógyulásához, ám végül az országban lelte a halálát, miután 2018. április 20-án egy üvegdarabbal vágta fel az ereit. A halálhíre mindenkit sokként ért, különösképp amiatt, mert már sosem derül ki, valójában mi történt, és mi zajlott a fejében, amikor eldobta magától az életet. Alkotásaival viszont örökre nyomot hagyott, amelyek többek lettek szimpla hangok összességénél, időtlen zenét készített, amire végtére is a leginkább vágyott.

Ha támogatásra van szüksége

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.