A FIFA elnöke mesteri szintre emelte a valóság torzításának művészetét, ám a klubvilágbajnokság rávilágított számos komoly kihívásra, amelyekkel a sportág szembesül.
A torna egy szempontból kétségtelenül hasznos volt: a PSG diadala a Real Madrid ellen világossá tette, hogy ki a jelenlegi futballvilág éllovasa. Azonban a francia csapat győzelme közel sem garantálja, hogy a klubvilágbajnokságot is megnyerik. Gianni Infantino komolytalan és túlzó dicséretei, a meccsek változó színvonala, a nevetségesen alacsony jegyárak, valamint a kifáradt játékosok mind hozzájárulnak a torna megítéléséhez. Emellett természetesen a döntő két résztvevője, a Paris Saint-Germain és a Chelsea is a figyelem középpontjába kerül.
Gianni Infantino, a FIFA elnöke, határozottan hisz abban, hogy a klubvilágbajnokság a klubfutball történetének egy új és izgalmas fejezetét nyitja meg. Azt állítja, hogy ez az esemény valósággal "ősrobbanásszerű" változást hoz a sportágban, amely a világ legnagyobb népszerűségével bír. Már egy ideje szenvedélyesen hirdeti a 32 csapatosra bővített torna előnyeit, és egyre inkább teret hódít magának ez az új formátum.
Az Instagram-oldalán is hasonló szuperlatívuszok köszönnek vissza, ahol minden egyes mérkőzés után bejelentkezik, hogy elmesélje a "mesés" drámát, a "lenyűgöző" hangulatot és egy "legendás" tornát, amely tele van "példátlan élményekkel", és "uralma alá vonja az Egyesült Államokat". Lehet, hogy Donald Trump, jó barátja, inspirálta a nagy szavak használatát.
Nem egyszerű megosztani Infantino szenvedélyét.
Ahol ő grandiózus drámát és lenyűgöző hangulatot észlel, ott sokan mások csupán ingadozó színvonalú, néha kínos egyoldalúságú mérkőzéseket, a fülledt délutáni forróságban széteső játékot, viharok miatt órákra megszakadt összecsapásokat, vagy éppen az ürességtől visszhangzó lelátókat tapasztalnak.
Valahol Infantino bombasztikus szólamai és a szurkolók méla közönye közötti szakadékban rejtőzhet az igazság. Ahogy voltak gyér nézőszámmal lejátszott meccsek, úgy akadtak olyanok is, ahol nagy, hangos tömeg gyűlt össze a lelátókon. És ahogy voltak gyenge, alacsony színvonalú, vagy teljesen egyenlőtlen összecsapások, úgy akadt néhány igazán jó mérkőzés is. Talán mindközül kiemelkedett az Al-Hilal-Manchester City hétgólos, 4-3-as szaúdi győzelmet hozó thrillere, amelyet azonban Rijádban és Manchesterben is jó eséllyel egyaránt átaludtak a nézők az időeltolódás miatt.
Ez volt az a mérkőzés, amelyre Infantino eddigi legmerészebb kijelentése épült, miszerint "a futballtörténelem egyik korszakos meccse volt ez". Az Instagramon pedig úgy fogalmazott, hogy "azt az érzelmet és szenvedélyt, amit láthattunk, csak egy olyan globális versenysorozat tudja kiváltani, mint a klubvilágbajnokság". Naív módon feltehetjük a kérdést: vajon tényleg azt hiszi a futballvilág legbefolyásosabb alakja, hogy ilyen intenzív érzelmek és szenvedélyek kizárólag a klubvilágbajnokság keretein belül tapasztalhatók meg? Nehéz lenne ezt elhinni. Reméljük, hogy csak egy pillanatnyi elragadtatásból fakadt a kijelentése.
Infantino áprilisban egy atlantai sajtótájékoztatón kifejtette, hogy az utóbbi években a barátságos mérkőzések és gálák is tömegeket vonzottak a stadionokba, ezzel telítve a lelátókat. Ezért egyáltalán nem tart attól, hogy a klub-világbajnokság iránt ne lenne óriási érdeklődés. Megjegyezte, hogy "olyan élmény lesz, mintha 14 Super Bowlt rendeznének Atlantában" - ebből hatot az idei klubvilágbajnokság keretében, míg nyolcat a következő évi világbajnokság során.
Ehhez képest Atlantában az átlagos nézőszám még a 40 ezer fős határt sem érte el, ami nemcsak hogy alig több mint a Mercedes-Benz Stadion befogadóképességének felét teszi ki, de közel 6 ezerrel elmarad az Atlanta United idei, egyébként csalódást keltő MLS-szezonbeli átlagától is. Bár azt mondhatnánk, hogy a jegyárak alacsonyabbak, a klubvilágbajnokság elődöntői előtt mindössze 72 órán belül 473 dollárról 13 dollárra csökkentek az árak. Ez a jelenlegi árfolyam szerint körülbelül 4424 forintnak felel meg. Összehasonlításképpen: az NB I-et megnyerő Ferencváros bajnoki mérkőzéseire a "családi szektorba" a teljes árú belépő 5100 forintba került.
A FIFA árleszállításának különös aspektusa, hogy a stadionon belüli egy pohár sör ára (14 dollár) meghaladja a belépőjegy költségét, amely lehetőséget ad arra, hogy élvezhesd a mérkőzést.
Ne felejtsük el, hogy a döntő színhelyéül szolgáló MetLife Stadionban Ousmane Dembélé és Cole Palmer száguldanak, míg a Groupama Arénában szinte biztosan a válogatott fiatal középpályása, Tóth Alex iránt mutatkozik a legfokozottabb érdeklődés.
Infantino a torna előestéjén tartott beszédében kiemelte, hogy a futball globális szintre emelése az egyik legnagyobb kihívás, amely előtt állnak. "Ha alaposabban megvizsgáljuk a helyzetet, világossá válik, hogy a sportág elitje csupán néhány klubra és országra összpontosul. Mi azonban szeretnénk, ha a dél-afrikai Mamelodi Sundowns, a dél-koreai Ulsan és az Auckland City is lehetőséget kapna a fejlődésre és a sikerre" - hangsúlyozta.
Az ellentmondás nyilvánvaló: ez a torna - a maga 1 milliárd dolláros, korántsem egyenlően elosztott díjazásával - éppen azt az elitizmust táplálja, amelyet Infantino Miamiban kifejezetten elítélt. Olyan modellt követ, amely az UEFA-nál - részben Infantino korábbi ott eltöltött időszakának eredményeként - már régóta jelen van a Bajnokok Ligájában. Ez a rendszer folyamatosan gazdagítja a legnagyobb klubokat, miközben egyre szélesebb rést nyit a ligák közötti, és azok belső egyenlőtlenségek között, így teljesen felborítva a versenyképesség alapjait.
A Palmeiras és a Fluminense eddig körülbelül 40 millió dollárt zsebelt be azzal, hogy bejutottak a negyeddöntőbe, és a Fluminense tovább növelte ezt az összeget az elődöntőbe kerüléssel. Ezzel szemben a Flamengo és a Botafogo körülbelül ennek a kétharmadát keresték a nyolcaddöntős szereplésért. Az Inter Miami 25 millió dollárt kapott a legjobb 16 közé jutásért, míg a Seattle Sounders 9,55 milliót hozott el, annak ellenére, hogy mindhárom mérkőzését elveszítette. Ezek a számok kedvezőek a klubok számára, de felmerül a kérdés: vajon ezek az összegek valóban erősítik a brazil bajnokságot vagy az MLS csapatait a nemzetközi színtéren, vagy csupán néhány klubot juttatnak előnyhöz a hazai konkurenciával szemben?
Infantino ugyan az elitizmus ellen harcol, de a díjalap nagy része valószínűleg mégis az európai csúcsformációkhoz fog eljutni. Ezek a klubok már most is a 425 millió dolláros keret legnagyobb hányadára számíthatnak, miközben a 100 millió dolláros főnyeremény valószínűleg vagy a PSG, vagy a Chelsea kasszáját fogja gyarapítani. A FIFA elnöke ráadásul a következő tornán már 48 csapatot tervez, de vajon tényleg bárki elhiszi, hogy az újonnan csatlakozó 16 klub többsége nem Európából érkezik? Gondoljunk csak Észak- és Közép-Amerikára, Afrikára, Ázsiára vagy Óceániára! A mostani tornán például hiányzott a Liverpool, a Barcelona, az Arsenal, a Nápoly és az AC Milan, és nélkülük a jövőbeli klubvébé sorsa erősen megkérdőjelezhető.
Hiába a sok beszéd a kisebb bajnokságok megerősítéséről, elég világos, hogy a FIFA szerint hol van a valódi növekedési potenciál.
Valóban elérkeztünk a futball új korszakának kezdetéhez, vagy csupán a klubvilágbajnokság lesz az a tényező, amely tovább mélyíti mindazokat a tendenciákat, amelyek az utóbbi években egyre inkább dominálni kezdtek?
Az európai "szuperklubok" uralma, a szaúdi tőke fokozódó hatása, valamint a játékosokra nehezedő folyamatos nyomás mind hozzájárulnak a modern futball átalakulásához. A sportág jövője úgy tűnik, hogy a folyamatosan bővülő versenynaptár és a még grandiózusabb tornák irányába halad, ahol a csapatoknak egyre több mérkőzést kell játszaniuk. Ezzel párhuzamosan a futball fejlődésének mítosza a mennyiségre helyezi a hangsúlyt, elfeledve a minőség és a játékosok egészségének fontosságát.
A fent említett tényezők közül talán a legaggasztóbb a játékosok túlterheltsége. Az idények közötti pihenőidő szinte teljesen eltűnt, a csapatok egyik versenysorozatból a másikba ugranak, alig kapva levegőt. Az első Bajnokok Ligája-selejtezős mérkőzés kezdőrúgása általában az új szezon kezdetének szimbóluma, egy apró jel, amely azt hirdeti, hogy a nyári szünet után a foci ismét visszatér a szurkolók mindennapjaiba. Csakhogy az idei nyáron a pihenésről szó sem volt.
Miközben a walesi TNS és a macedón KF Shkëndija gólnélküli döntetlent játszottak Shropshire zöld gyepén, addig a Chelsea a Fluminense ellen lépett pályára a klubvilágbajnokság elődöntőjében. Ez a mérkőzés már a londoni kékek 2024/2025-ös szezonjának 63. találkozója volt. Amikor Enzo Maresca, a Chelsea vezetőedzője a sajtótájékoztatón felhívta a figyelmet erre a figyelemre méltó statisztikára, egy újságíró gyorsan közbeszólt, megjegyezve, hogy a Fluminense ugyanebben az időszakban már 70 mérkőzést játszott – igaz, két különböző szezon keretein belül.
Ha kupát osztogatnának az egy idényben lejátszott legtöbb mérkőzésért, a Real Madrid is a fő esélyesek között lenne. A szerda esti, PSG elleni csúfos elődöntős vereség volt a madridiaknak a 68., egyben utolsó mérkőzése ebben a szezonban. Aggódva amiatt, hogy a nyári szünet túl rövid lesz a játékosok számára, a Real Madrid hivatalos kéréssel fordult a La Liga felé, hogy halasszák el a 2025/2026-os idény első fordulójára kiírt, Osasuna elleni mérkőzést, ezzel is minimálisan megnyújtva a pihenésre és regenerálódásra jutó időt.
Ami a PSG-t illeti, mindent elmond a jelenlegi helyzetről, hogy a Bajnokok Ligája-győztes csapat gond nélkül elengedte szabadságra két játékosát, Lucas Hernándezt és Willian Pachót a klubvilágbajnokság elődöntője előtt, mivel eltiltás miatt úgysem léphettek volna pályára a hátralévő meccseken. Az üzenet világos: pihenj, amikor csak tudsz - még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a döntőben nem leszel ott a társaiddal az éremátadáskor.
Evés, alvás, foci - a legmagasabb szinten játszók számára ez egy végtelen körforgás, ami ellen egyre többen emelnek szót. "Vannak csapatok, amelyek szezonja 2024. július közepén kezdődött... Most 2025. július 4-e van, és még mindig játszanak" - írta a közösségi médiában múlt pénteken Jules Koundé, a Barcelona és a francia válogatott védője, aki a 2024/2025-ös idényben a húsz legtöbbet pályára lépett focista között van. "Egy szezon, ami hosszabb, mint egy naptári év" - reagált rá később Raphael Varane, aki korábban a Real Madridban és a francia válogatottban is meghatározó játékos volt. "Több versenysorozat, több meccs, több sérülés. Egyre kevésbé törődnek a játékosokkal. És még mindig semmi reakció a döntéshozóktól..." - tette hozzá.
Egy korábbi cikkünkben már mi is foglalkoztunk a témával Rodri, a Manchester City futballistájának szerencsétlen esetén keresztül. A spanyol középpályás ugyan csodával határos módon még a hátunk mögött hagyott Premier League-szezon végén visszatért, és a klubvilágbajnokságon is lehetőséghez jutott, azonban közel sincs még száz százalékos formában. És ki tudja, talán már soha nem is lesz. Az az elképesztő igénybevétel, aminek a játékosok ki vannak téve, hosszútávon nem bírható, és jelen állás szerint ebben nem várhatunk normalizálódást. Sőt!
Ahogy korábban említettük, Infantino tervei között szerepel, hogy a következő klubvilágbajnokság mezőnyét 48 csapatra növelje. Ez a lépés különösen figyelemre méltó, hiszen nem is olyan régen csupán hét csapat versengett a trófeáért, és az egész esemény mindössze tíz nap alatt lement. A világbajnokság esetében már végrehajtotta ezt a bővítést, ami új dimenziókat nyitott meg a nemzetközi labdarúgásban.
Tizenhét napig tartó izgalmas versenysorozatra készülünk a következő nyári világbajnokságon, amely az előző torna nyitónapján fog kezdődni. A rendezvény színhelyén 32 csapat mérkőzik meg egymással a végső diadalért. A 2026-os világbajnokság során összesen 104 mérkőzés vár ránk, tele drámával és szenzációkkal.
Nem csupán a FIFA terjeszti ki a versenyeket, hanem az UEFA is új alapokra helyezi a Bajnokok Ligáját, amely a 2024/2025-ös szezontól kezdődően kerül bevezetésre. Ennek következtében a mérkőzések száma jelentősen megnőtt: 125-ről 189-re emelkedett.
Nyilvánvaló, a pénz beszél, nem is halkan. Van, aki szerint nemcsak a klubok és a befektetők, hanem maguk a játékosok is haszonélvezői a megnövekedett bevételeknek. Csakhogy a futballisták nem gépek. Egyre több szakmabeli figyelmeztet arra, hogy mindez előbb-utóbb fenntarthatatlanná válik, és maga a játék is megsínyli a játékosok túlterhelését.
A téma végéhez közeledve szeretnénk kiemelni egy lenyűgöző statisztikát, amely még a szakemberek körében is meglepetést okozott, és nem éppen pozitív értelemben. A Paris Saint-Germain ellen vívott összecsapáson a Real Madrid középpályása, Federico Valverde tovább növelte előnyét a pályán töltött percek tekintetében, és ezzel egy lépéssel eltávolodott a második helyezett Bruno Fernandes-től. A FIFPRO, amely több mint 70 ezer játékost képvisel világszerte, legfrissebb adatai szerint Valverde eddig 6674 percet töltött el a pályán, figyelembe véve minden tétmérkőzést, beleértve a klubcsapat és a válogatott mérkőzéseit is (a statisztika a hosszabbításokat is magában foglalja). Ezt a káprázatos teljesítményt a 2023. augusztus 14-i UEFA-szuperkupa döntő óta érte el, ahol a Real Madrid az Atalanta ellen lépett pályára. Ez a hihetetlen szám 74 darab 90 perces mérkőzésnek felel meg, mindössze 11 hónap, 4 nap és 14 és fél óra leforgása alatt. Reméljük, hogy ez a teljesítmény nem inspirálja Gianni Infantinót egy új versenyrendszer kidolgozására.
Nézzük meg részletesen, hogyan jutott el a Chelsea és a PSG a döntőig, és mik lehetnek a kulcsfontosságú tényezők a két csapat összecsapásában. Az angol csapat számára ez a torna számos meglepetést tartogatott: hat mérkőzésükből négy alkalommal olyan ellenféllel találkoztak, akivel korábban még soha nem mérkőztek meg, és csupán a Benficával játszottak már korábban legalább kétszer. Enzo Maresca gárdája azonban ennek ellenére viszonylag könnyedén vette az eléjük gördülő akadályokat.
Az egyetlen szépséghiba a csoportkörben a Flamengo ellen elszenvedett 3-1-es vereség volt. Érdemes megemlíteni, hogy a Chelsea az utolsó 22 percet létszámhátrányban játszotta, miután Nicolas Jacksont kiállította a játékvezető. Ennek ellenére a D csoportban sikerült a második helyet megszerezniük, köszönhetően a Los Angeles FC és az Espérance Tunis ellen aratott magabiztos győzelmeknek. Utólag nézve, talán jobban is jártak a londoniak, hiszen elkerülték a nehéz alsó ágon szereplő Bayern München, PSG és Real Madrid hármasát.
A Benfica elleni nyolcaddöntő hosszabbításba torkollott, miután Ángel Di María a ráadásban egyenlített tizenegyesből. A hosszabbításban végül mindent eldöntött Gianluca Prestianni kiállítása, a Chelsea hármat rúgott és magabiztosan vette ezt az akadályt is. A döntőig brazil csapatokon át vezetett az út. A negyeddöntőben Cole Palmer korai gólja és Weverton öngólja révén verekedték át magukat a Palmeirason, az elődöntő pedig egy különleges összecsapást hozott, a Fluminense védője, Thiago Silva ugyanis a volt csapata ellen játszott. A Chelsea végül 2-0-ra győzött, mindkét gólt a frissen igazolt João Pedro szerezte, aki alig egy héttel korábban csatlakozott a klubhoz, és aki pályafutását épp a Fluminensénél kezdte.
A PSG azon a vonalon haladt tovább, ahol az utolsó meccsen abbahagyta. A Bajnokok Ligája döntőjében aratott 5-0-ás rekordgyőzelme után a klubvilágbajnokság nyitányán az Atlético Madrid sem úszta meg, hiszen a franciák 4-0-s kiütéssel zárták le a találkozót. Kicsit meglepően a Botafogo megtréfálta a párizsiakat, de a csoportkör utolsó összecsapásán a Seattle Sounders ellen visszavágtak, és a 2-0-ás győzelemmel biztosították a továbbjutásukat.
A nyolcaddöntő izgalmas eseményekkel indult, ahol az Inter Miami már az első félidőben négy gólt szerzett, ezzel elbúcsúztatva a PSG-nél is megfordult Lionel Messit. Ezt követően a Bayern München ellen egy 2-0-s győzelmet arattak. Azonban ez a mérkőzés nem csupán a játékról marad emlékezetes, hanem Jamal Musiala súlyos sérülése miatt is, ami mélyen megrendítette a nézőket. A PSG, habár két kiállítással is meg kellett küzdenie, végül mégis sikeresen kiharcolta a továbbjutást, és a második gólt Ousmane Dembélé jegyezte, még kettős emberhátrányban is.
Az elődöntő a torna legpikánsabb összecsapását ígérte a szurkolóknak: PSG-Real Madrid, Kylian Mbappé első mérkőzése volt csapata ellen. Egy betegség miatt a francia támadó addig még egy mérkőzésen sem kezdett, így kérdéses volt, milyen formában tud pályára lépni. Ez a mérkőzés nem csupán arról döntött, melyik csapat jut be a fináléba, a PSG számára a Real Madrid legyőzése jelentette az utolsó, még áttörésre váró falat annak bizonyítására, hogy melyik a világ legjobb klubcsapata.
A francia együttes teljesítménye már a 24. percben világossá tette, hogy nem hagynak kétséget senkiben: 3-0-ás vezetésük magabiztos alapot adott a folytatáshoz. Végül Goncalo Ramos zárta le a találkozót, ezzel koronázva meg a csapat sikerét. Bár a klubvilágbajnoki cím még várat magára, a párizsiak csupán egy lépcsőfokra állnak attól, hogy a negyedik trófeájukat is elnyerjék ebben a szezonban.
A két csapat útja a döntőig teljesen eltérő volt: míg a PSG a kontinens legnevesebb klubjaival mérkőzött meg és dominált, addig a Chelsea egy könnyebb ágon haladt a finálé felé. Ezek a mérkőzések remek lehetőséget biztosítottak Enzo Marescanak a kísérletezésre: nem csupán a következő szezonra vonatkozó elképzeléseit tesztelte, hanem az újonnan érkezett játékosokat is fokozatosan integrálta saját játékrendszerébe.
Ahogy azonban egyre erősödtek az ellenfelek, nőtt a tét, úgy köszönt vissza a már jól ismert játékstílus. Cole Palmer például visszatért a számára legideálisabb pozícióba, a pálya jobb szélére, miután korábban a bal oldalon tesztelte Maresca. Bár a csapat összetételén és a pozíciós szerepeken többször is változtatott az olasz edző, az alapelveken nem: a Chelsea továbbra is a kontrollált, tudatos labdabirtoklásra építi játékát.
Ezt a megállapítást megerősíti az a statisztikai adat is, miszerint a klubvilágbajnokság során a csapat passzainak mindössze négy százaléka volt hosszú, előreívelt labda. Ez a második legalacsonyabb arány, mindössze a Manchester City mutatója maradt el tőle, ahol csupán 3,4%-ot értek el hosszú passzokkal. Ez világosan tükrözi, hogy Maresca együttese a földön, rövid passzokkal kíván dominálni, és ezekre építi fel támadási stratégiáját.
Azonban ha a Chelsea a türelmes, építkezős játéka közben akár csak egy másodpercre is rést talál az ellenfél védelmén, akkor gyorsan és könyörtelenül csap le. Összesen hat gólt lőttek kontratámadásból a londoniak, ez a legtöbb az egész tornán. A hatból hármat Pedro Neto szerzett, aki gyorsaságával és lendületével kulcsszereplőjévé vált a Chelsea támadósorának.
A döntő előtt a legnagyobb kérdés az, ki áll a csapat élére. Az új igazolás João Pedro látványos teljesítménnyel robbant be az elődöntőben: két gyönyörű góllal hívta fel magára a figyelmet. Sokoldalúsága lehetővé teszi, hogy mélyebben visszalépjen a labdákért, de Liam Delap és Nicolas Jackson is reális kihívói lehetnek, ha Maresca inkább egy klasszikus középcsatárt választana, aki folyamatos mozgásával képes széthúzni az ellenfél védelmét és helyet teremteni a társaknak.
A Chelsea védelme számára mindenképpen érdemes felkészülnie, hiszen a párizsi gárda támadósora igazi fenyegetést jelenthet. Nem véletlen, hogy már tíz különböző játékosuk talált be a tornán. Az Inter Miami legyőzése remekül tükrözte a PSG sokoldalú játékát és dominálását a mérkőzés során. A középpályás trió – João Neves, Vitinha és Fabián Ruiz – magabiztosan vezette a játékot, míg Lionel Messi szinte háttérbe szorult, mintha csak statisztaként figyelte volna az eseményeket.
A párizsiak támadási stratégiája lenyűgöző hatékonysággal bír, hiszen gyakran már az ellenfél térfelén képesek labdát szerezni, ezzel folyamatos nyomás alatt tartva a védőket. A támadósor két szélsője, Hvicsa Kvarachelia és Désiré Doué, továbbra is kiemelkedő formát mutatnak. Doué jelenleg az élen áll a megkísérelt cselek számát tekintve, míg Kvarachelia a harmadik helyen áll ebben a statisztikában. Ember legyen a talpán, aki képes megbirkózni a játékukkal!
A PSG sikereinek titka nem csupán a lenyűgöző támadójáték, hanem a masszív védekezés is, amely eddig mindössze egy gólt engedett be. Luis Enrique a döntőig vezető úton csupán apróbb finomításokkal foglalkozott, hiszen a párizsi csapat az utóbbi hónapokban könyörtelenül söpörte el az ellenfeleit. Így hát aligha lenne indokolt, hogy megzavarja ezt a zökkenőmentesen működő, győzelemre éhes gépezetet.
