Dollármilliókat kaszálnak, ám mégis úgy kezelik őket, mintha rabszolgák lennének.
Az amerikai kosárlabdában a játékosok közötti cserék nem pénzben, hanem más játékosokkal történnek. Azonban a kosarasoknak nincs beleszólásuk abba, hova is költöznek. Mivel csapataik a háttérben tárgyalnak, a játékosok gyakran olyan meglepő helyzetekben értesülnek arról, hogy új csapat tagjai lettek, mint például egy nászúton. Ez a helyzet nemcsak izgalmas, hanem sokszor meglehetősen váratlan is, hiszen egy életre szóló döntést hoznak meg a háttérben, miközben a játékosok éppen a saját életük fontos pillanatait élik át.
A kispadon ülve, a harmadik negyed vége felé közeledve, hirtelen felzendül a közönség. Valami szokatlan hír terjed, ami az összes nézőt lázba hozza, és hamarosan eljut hozzánk is. Elcseréltek. Meccs közben. Ilyesmi ritkán fordul elő, az biztos. Ezen a pillanaton Harrison Barnes amerikai kosárlabdázó is átélhette az izgalmakat, amikor egy alapszakasz-mérkőzés közben a Bleacher Report bejelentette, hogy csapata, a Sacramento Kings, megválik tőle, és új helyen kell folytatnia pályafutását. Az NBA világában az efféle pletykák szinte tényként kezelhetők, így 2019-ben Barnes számára is világossá vált, hogy itt az ideje pakolni: irány a nyugati part, és búcsú Dallasnak.
Ez csupán egy példa a rengeteg közül arra, milyen könyörtelen mentalitás uralkodik az NBA világában a játékosok cseréjének és igazolásának kérdésében. Az amerikai kosárlabdában a sportolók nemcsak szabadügynökként, hanem cserék révén is váltanak csapatot, ám ebbe a folyamatba gyakorlatilag semmiféle beleszólásuk nincs. Amikor egy kosárlabdázó aláír egy szerződést egy csapathoz, az olyan, mintha az egész megállapodás egy tollvonással készülne el, kivéve a játékos nevét, amelyet a franchise bármikor (az átigazolási időszak alatt) eltüntethet és újraírhat.
A szerződés hossza, a játékos fizetése és ehhez hasonló részletek tehát a csere során nem változnak, csupán a kosaras klubja.
Ritkán előfordul, hogy egy játékos a szerződésébe belefoglalja azt a klauzulát, miszerint nem cserélhetik el. Ehhez azonban rendkívül szigorú feltételeknek kell teljesülniük.
Így fordulhat elő az is, hogy a játékosok addig nem tudják meg, hogy elcserélték őket, amíg nem találkoznak a hírrel a médiában. Barnes esete bármennyire is extrém, ő még egész jól járt sorstársaihoz képest, ugyanis a mérkőzés előtt szóltak neki, hogy tárgyalnak róla egy másik csapattal, ő azonban így is játszani akart. Mások nem voltak ilyen szerencsések, és a médiából kellett megtudniuk mindenféle figyelmeztetés nélkül, hogy távozniuk kell.
Robert Covington is hasonló helyzetbe került, amikor csapata egy idegenbeli mérkőzésre készült. "Éppen az esti meccsre hangolódtam, fogat mostam, és mielőtt még kiléptem volna a hotelszobám ajtaján, rápillantottam a telefonomra. Ekkor szembesültem azzal, hogy özönlenek az értesítések – elcseréltek." Az ügynöke sem volt tisztában a helyzettel, így nem tudta őt értesíteni. A hírek azonban a közösségi média és a gyors reagálású online platformok jóvoltából villámgyorsan terjednek, és nem várnak senkire.
Ben McLemore például a nászútján tudta meg, hogy elcserélték. Épp Ibizán élőzött a Facebookon, amikor valaki kommentben rákérdezett: "Ben, visszamész Sacramentóba?" Ezután a felesége súgott valamit, ő befejezte az élő adást, majd az akkori csapata is felhívta a hírrel. Hasonlóan járt Jeremy Lamb is, aki épp a fodrászától ért haza, boldogan posztolta az Instagramon a frissen nyírt haját, amikor egy szurkoló közölte vele, hogy épp most trade-elték el.
Vannak olyan játékosok, akik saját csapattársaiktól értesülnek a hírekről. Például Al-Farouq Aminu egy jelentős cserekereskedelem részeként váltott klubot, és ebben a helyzetben Chris Kaman, aki szintén érintett volt, a csapatbuszon ülve csak ennyit mondott Aminunak: "Figyelj, elcseréltek, Farouq, most már velem jössz!" Kelly Oubre Jr. pedig a zuhanyzás közepén értesült arról, hogy új csapatba kerül. Társai egy tweet alapján osztották meg vele a hírt, így Oubre teljesen váratlanul értesült a változásról.
Oubre nem azok közé tartozik, akik lazán veszik, hogy tudtuk nélkül döntenek jövőjükről. Korábban az NBA.com-nak fakadt ki: "Ha azon ügyködsz, hogy valakit elcserélj, szólj neki. Tudasd velük akkor, amikor felmerül a lehetőség. Azt várják el tőlünk, hogy kommunikáljuk nyíltan, ha betegek vagyunk, vagy van valami személyes problémánk, ami miatt nem tudunk dolgozni. Így tőlük is elvárható lenne, hogy értesítsenek minket, ha el akarnak cserélni."
Hozzá hasonlóan Josh Hart, a Lakers korábbi kosarasa is szívesen vette volna, ha nem derült égből villámcsapásként érte volna az, hogy egy csere részesévé vált. Egy tweetben csak ennyit írt: "Játékosként csupán annyi figyelmességet vársz el, hogy felhívnak telefonon, és nem egy tweetből kell megtudnod, hogy szedheted a sátorfádat."
Jared Dudley éleslátásával reagált a helyzetre, megjegyezve: "Ez az üzlet nem így működik." Egy másik játékos is osztotta a véleményét, hangsúlyozva, hogy az élet ilyen és hasonló kihívásokkal teli. Ezzel szemben LeBron James, napjaink egyik legnagyobb sportikonja, láthatóan felháborodott a rideg valóság miatt. Amikor Barnes a kispadon értesült az elcseréléséről, LeBron az Instagramon így fogalmazott:
„Hadd találgassak, ez most tényleg rendben van, hiszen ez a franchise érdekeit szolgálja, igaz? Képzeld el, hogy elcserélnek valakit, miközben éppen a pályán van, és fogalma sincs az egészről. Nem szeretnék senkit okolni, csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy a kommunikáción végre érdemes lenne változtatni. Miért van az, hogy amikor egy játékos távozni szeretne, akkor ő a hálátlan, de ha őt küldik el bármilyen módon, az teljesen elfogadott?” – osztotta meg Instagramon.
