Egy megjegyzéstől a végső határig.

Az iskolai bántalmazás nem csupán az áldozatokra gyakorol romboló hatást, hanem a közösség egészét is megbetegíti - hangsúlyozza Kulcsár Gabriella, aki egy átfogó könyvet szentelt ennek a fontos témának. Az oktatási intézmények jelentős része szembesül a falai között zajló zaklatásokkal és abúzussal, ami komoly kihívás elé állítja az intézményeket és a társadalmat egyaránt.

Az egész országot megrázta, amikor 2023 novemberében egy sümegi iskolás diák életét oltotta ki a zaklatás következményeként. Halála után derült fény arra, hogy társai rendszeresen bántalmazták őt, mind verbálisan, mind fizikailag. Sajnos a társadalom hajlamos csak a tragédiákra reagálni, pedig az iskolai bántalmazás egy olyan valóság, amely a felmérések szerint mindennapos jelenséggé vált. Egy évvel a sümegi eset előtt az UNICEF egy kutatást végzett, amelyben ezer középiskolás diák véleményét kérték ki. Az eredmények megdöbbentőek voltak: a megkérdezettek 85 százaléka számolt be arról, hogy már áldozatává vált az iskolai zaklatásnak, míg 49 százalékuk az interneten is tapasztalt hasonlót. A fizikai bántalmazás sem ritka, hiszen 28 százalékuk ezt is elszenvedte. Ráadásul a válaszadók szinte fele arról számolt be, hogy a zaklatás nap mint nap megismétlődött az iskolai környezetben. A helyzet komolyságát jól mutatja, hogy az iskolák nagy része is tisztában van ezzel a problémával, de a megoldások keresése még mindig várat magára.

Kulcsár Gabriella kriminológus-pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa 2017-ben kérdezte meg erről a magyarországi oktatási intézmények vezetőit. Húsz százalékuk, 394 iskola küldte vissza a kérdőívet, és a válaszokból az derült ki, hogy sok intézményt érinthet a probléma: a kitöltők 82,8 százaléka találkozott az intézményében iskolai zaklatással, ebből 15 százalék komolynak tartotta a problémát.