Egyirányú üzenetek, mint titkos szavak, amelyek csak egy irányban közvetítik gondolatainkat. Ezek a kifejezések, érzések és információk olyan formában érkeznek meg a címzetthez, amely nem teszi lehetővé a visszajelzést vagy a párbeszédet. A modern digitál
A kiváló regények egyik legfontosabb feladata, hogy a kitalált, fiktív történeteket történelmi és társadalmi keretek közé helyezzék. Ez a megközelítés kulcsszerepet játszik abban, hogy a fikció hitelesnek és valóságosnak tűnjön, sőt, hogy valódi hatást gyakoroljon az olvasóra. Grecsó Krisztián legújabb műve, az "Apám üzent", mesterien valósítja meg ezt a törekvést, hiszen a kontextus szervesen összefonódik a narratívával. A címben szereplő "üzent" kifejezés már önmagában is előrevetíti a történet mélyebb jelentésrétegeit, amit különösen az elején kapunk meg, ahol az elbeszélő világosan kifejezi, hogy célja nem más, mint "venni az adást" – azt, amit az apja közvetít számára.
Az olvasó eleve ismerheti a háttérben álló valós eseményeket és körülményeket, ha pedig nem, a pontos leírások, az elbeszélő magyarázatai ezt megoldják. Grecsó regényében - éppen azáltal is, hogy elsősorban visszaemlékezést olvasunk, mégpedig utólagos magyarázatokkal, meg okolásokkal - a kitalált elemek (is) a valóságos világ elemeire utalnak. Így jöhet létre az elbeszélő és az olvasó között egyfajta megegyezés: én, olvasóként hajlandó voltam elhinni Grecsónak még azt is, amit egy-egy felidézett epizód értelmezése kapcsán ír le, mert tulajdonképpen itt és ezért lehet bevonódni a történetbe. Ezek miatt hitelesnek mondom a regényt, ugyanakkor azt sem hallgathatom el, hogy több esetben olvasóként nekem nem működött az általánosítás. A szöveg túlzott személyessége, annak érzete, hogy valamiféle terápia része volt (részévé vált) a szöveg létrejötte, könnyen eltávolító is lehet.
A könyv egy rendkívül személyes utazás a család és az identitás világába, ahol a szerző saját életének elemeit felhasználva tárja elénk a családi kötelékek bonyolult szövetét és azok generációkon átívelő hatásait. A történet középpontjában az apa és fia közötti kapcsolat áll, ahol a főszereplő, Erik – akinek neve a fikció világához tartozik – szembesül apja halálával, és mindazokkal az érzelmi és pszichológiai következményekkel, amelyek ebből fakadnak. Egy másik szereplő említi, hogy "az én apám" – ezzel Esterházy Péter Harmonia cælestiséből ismert mondatot idézve – "mindenütt jelen van, főként ott, ahol éppen nincs." Esterházy saját szavaival élve: "Mi a különbség édesapám és az Isten között? A különbség nyilvánvaló: Isten mindenütt ott van, míg édesapám is mindenütt ott van, csak éppen itt nem." A fiú nem csupán szembenéz a múlttal, hanem igyekszik azt feldolgozni is. Az apa halála után a fel nem dolgozott harag és az önvád érzései gyötrik: "Sokáig azt hittem, nem tudok és nem is akarok megbocsátani se neki, se magamnak. Nem azért, mert haragszom. Hanem mert ez már olyan szokásommá vált."
A regény egyik lényeges tanulsága, hogy az üzenetek a körülmények folytán egyirányúvá válnak; a múlt eseményeit nem tudjuk megváltoztatni, csupán a jelenben tudjuk azokat értelmezni és megérteni. Ez a felismerés azonban új dimenziókat nyit meg, hiszen a fiú, aki időközben maga is szülővé vált, képes a megszerzett tudást hasznosítani. Így az egyirányú üzenetek nem csupán a jelenben érvényesülnek, hanem a jövő generációi számára is értékes tanulságokat hordozhatnak. Az "Apám üzent" üzenete, miszerint a múltból származó családi történetek – legyenek azok döntések vagy kényszerek – mélyen formálják a következő generációk sorsát, már nem számít új felfedezésnek. A regény záróképében tökéletesen megjelenik ez az érzés, ahol Erik apjára néz, aki még csak most indult el, ám mégis úgy tűnik, mintha máris a múlt része lenne, mintha a jelen azonnal elérhetetlenné válna. Nem meglepő, hogy számos, a Kádár-korszakban született és felnőtt, majd a rendszerváltás utáni időszakban alkotó nemzedék tapasztalatait feldolgozó regény született. Ezek művek azt vizsgálják, hogy a magyar társadalom mit örökölt a kilencvenes évek előtti időszakból, és hogyan tükröződik mindez a jelen valóságában.
Grecsó regénye szerencsére ennél sokkal gazdagabb: egy szomorú, mégis gyönyörű asszonytörténet bontakozik ki előttünk, amelyben megjelenik a már korábban megismert Juszti mama, a nagyszülői bölcsességek hordozója. A mű nem csupán a magyar vidék történelmét és az oktatás fejlődését tükrözi, hanem társadalom-lélektani aspektusokat is feltár. A mindent tudó narrátor mesterien bánik a szavakkal: nem próbálja meg okosabbnak feltüntetni magát az olvasónál, állításai és megfejtései inkább visszafogottak, mintsem didaktikusak. Kérdései jól megkomponáltak, ritmusosak, ezzel teremtve és fenntartva a feszültséget a kérdések és válaszok között. Ezáltal megadja az olvasónak a lehetőséget, hogy saját értelmezését építse fel a történettel kapcsolatban. Olyan, mintha azt szeretné mondani, hogy az emberi létezés mennyire összetett és bonyolult. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy könnyebben azonosuljunk az elbeszélővel, aki így fogalmaz: "abban a borzalmas ketrecben, a szívemben mindenféle mágnesességtől és atomenergiától szétfeszül a tér, ott pokoli viharok dúlnak, és szeretnék valami rendet. Vagy ha az nem lehetséges, legalább egy kis szélcsendet."
Grecsó Krisztián legújabb műve, az "Apám üzent", 2024-ben jelent meg a Magvető Kiadónál. A könyv ára 6999 Ft. A szerző ezúttal is érzékeny és mélyreható írásmóddal közelíti meg a családi kapcsolatok és az identitás kérdéseit, egyedi hangzásával és stílusával gazdagítva a kortárs magyar irodalmat.
