Eladták a földet, s vele együtt eltűnt a függetlenség.
Románia az Európai Unió mezőgazdasági tájának egyik jelentős szereplője, hiszen hatodik legnagyobb agrárterületével büszkélkedhet. Az ország nem csupán a termelési kapacitása miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert Európa egyik legnagyobb gabonaexportőreként ismerik. Búza, árpa és kukorica terén piacvezető pozíciót tölt be az uniós tagállamok között, különösen az Egyiptom és a Közel-Kelet irányába irányuló exportjával. A román földek termékenysége páratlan, hiszen a termőföldek összterülete meghaladja a 15 millió hektárt, és az agráriumban dolgozók aránya is figyelemre méltóan magas.
Cseh Tibor András, a MAGOSZ főtitkára és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke a Világgazdaság.hu-n közzétett véleményében rámutatott, hogy a román gazdaság komoly ellentmondásokkal néz szembe. A feldolgozóipar teljesítménye gyenge, a mezőgazdasági termelés hatékonysága pedig alacsony szinten stagnál, ami miatt az ország egyre inkább kénytelen importálni. A belföldi élelmiszer-fogyasztás növekvő része külföldi forrásokból származik, miközben a hazai nyersanyagok, mint a gabona, kukorica és napraforgó, döntő többsége alapanyagként hagyja el az ország határait.
A birtokszerkezet szétesése és a középgazdaságok fokozatos eltűnése komoly jelenségeket tükröz a mezőgazdasági tájban. A hagyományos, stabil birtokformák helyett egyre inkább töredezett, fragmentált birtokok jelennek meg, ami nemcsak a termelés hatékonyságát befolyásolja, hanem a vidéki közösségek társadalmi szövetére is hatással van. A középgazdaságok, amelyek egykor a gazdasági élet gerincét alkották, lassan eltűnnek, helyüket pedig a nagyobb üzemek vagy a kis, családi gazdaságok veszik át. E folyamatok következményeként a vidéki térségek dinamizmusa és fenntarthatósága is veszélybe kerülhet.
A birtokszerkezet a legnagyobb strukturális kihívást jelenti. Magyarországon az átlagos birtokméret 30 hektár, míg Franciaországban ez a szám 70 hektárra rúg. Ezzel szemben Romániában csupán 4 hektáros átlagos birtokmérettel találkozunk. Az országban közel hárommillió kisgazdaság működik, ami az egész európai gazdatársadalom körülbelül egyharmadát teszi ki.
A mezőgazdaság jelenlegi helyzete egyértelműen kétpólusúvá vált: a szektorban vagy apró, néhány hektáros kisbirtokok működnek, vagy hatalmas, több tízezer hektáros nagygazdaságok dominálnak. A közepes méretű, családi alapú vállalkozások gyakorlatilag eltűntek, ami komoly kihívások elé állítja a hatékony termelést és a vidéki közösségek gazdasági stabilitását. Ezen túlmenően a birtokkoncentráció folyamata nem a helyi gazdák érdekeit szolgálja, hanem főként külföldi vállalatok hasznát gyarapítja.
Külföldi tulajdonban van a román területek 40 százaléka.
Az Európai Bizottság által készített tanulmány alapján a román földterületek 40%-a, azaz körülbelül 6 millió hektár, külföldi befektetők kezében található.
A legnagyobb földtulajdonos az Egyesült Arab Emírségekből származó Al Dhara vállalat, amely egyedül 60 ezer hektárt birtokol. De jelentős területek kerültek olasz, osztrák, holland és közel-keleti befektetők, sőt nemzetközi bankok és biztosítótársaságok kezébe is.
Románia - Magyarországgal ellentétben - lehetővé tette, hogy gazdasági társaságok is földtulajdont szerezzenek, így gyakorlatilag bárki vásárolhatott termőföldet az elmúlt két évtizedben. Ennek következtében a román földek egyharmada nincs is kataszterben, így ezek után uniós támogatás sem vehető igénybe.
A külföldi térnyerés nemcsak szuverenitási kérdés: a profit és az agrárjövedelmek döntő része is kikerül az országból.
Hatékony exportőr, mégis élelmiszer-importőr.
Románia paradox módon egyszerre Európa egyik legnagyobb élelmiszer-exportőre és -importőre.
A búza, kukorica és árpa terén az unió vezető exportőre, Románia azonban a feldolgozott élelmiszerek szektorában erősen függ más országoktól. A román üzletek polcain túlnyomórészt lengyel, német és olasz termékek dominálnak, ami rávilágít a helyi feldolgozóipar gyengeségeire.
Miközben a GDP az utóbbi tíz évben több mint 250%-kal emelkedett, az élelmiszeripar fejlesztése sajnos jelentős lemaradásban van. A feldolgozókapacitások hiánya miatt az ország főként nyersanyagot exportál, majd késztermékeket vásárol vissza. Ez a helyzet nem csupán gazdasági kihívásokat hoz magával, hanem komoly ellátásbiztonsági kockázatokat is rejt, különösen figyelembe véve az éghajlatváltozás és az aszályos időszakok hatásait.
A feldolgozóipar területén végbemenő reformok és új befektetések kulcsszerepet játszanak a gazdasági növekedés és a versenyképesség növelésében. Az iparág modernizálása érdekében elengedhetetlen a technológiai újítások bevezetése, amely lehetővé teszi a termelési folyamatok hatékonyabbá tételét. A fenntarthatóságra és a környezeti lábnyom csökkentésére irányuló törekvések szintén egyre nagyobb hangsúlyt kapnak, hiszen a zöld technológiák alkalmazása nemcsak a környezet védelmét szolgálja, hanem új üzleti lehetőségeket is teremt. Ezen kívül a munkaerő fejlesztése és a szakmai képzések támogatása elengedhetetlen a munkavállalók tudásának és versenyképességének növeléséhez. A befektetések szempontjából a külföldi tőke bevonása és a hazai vállalkozások támogatása mind alapvető fontosságú a feldolgozóipar fellendítésében. Az innovációra és a digitalizációra fókuszáló projektek nemcsak a termelékenységet növelik, hanem hozzájárulnak a munkahelyek megtartásához és új állások létrehozásához is. A jövőben a feldolgozóipar fejlődése szoros összefonódásban áll a technológiai fejlődéssel és a globális trendekkel, így a folyamatos alkalmazkodás és innováció elengedhetetlen ahhoz, hogy a szektor versenyképes maradjon a nemzetközi piacon.
A román kormány most igyekszik korrigálni a korábbi hibákat: közel 2 milliárd euró értékben írtak alá fejlesztési szerződéseket az élelmiszeripar megerősítésére, különös tekintettel a húsfeldolgozásra és a hozzáadott érték növelésére.
A célkitűzés az, hogy Románia néhány éven belül Délkelet-Európa legnagyobb feldolgozó központjává lépjen elő - legalábbis ezt hangsúlyozzák a hivatalos nyilatkozatok.
Felmerül a kérdés, hogy a költségvetési megszorítások és a külföldi tulajdon túlsúlya mellett mennyire lehet ezt a célt elérni. A földtulajdon elvesztése ugyanis nem csupán gazdasági szempontból aggasztó, hanem stratégiai értelemben is kiszolgáltatottságot eredményez.
Tanulság Magyarország számára: Az együttműködés és a közösségi összefogás ereje elengedhetetlen a fejlődéshez. A kihívásokkal teli időszakokban fontos, hogy a társadalom minden tagja aktívan részt vegyen a megoldások keresésében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nyitott párbeszéd és a különböző nézőpontok figyelembe vétele segíthet a hatékony döntések meghozatalában. Emellett a fenntarthatóságra és az innovációra való fókuszálás kulcsfontosságú a jövőbeli sikerek szempontjából. A múlt tanulságait felhasználva, és a jövő kihívásaira készülve, Magyarország képes lehet egy erősebb és egységesebb társadalom kialakítására.
Dr. Cseh Tibor András véleménye szerint Románia esete világosan illusztrálja, milyen következményekkel járhat a korlátlan földtulajdon-szerzés liberalizálása.
"Ha visszatekintünk, egyértelművé válik, hogy Magyarország jól cselekedett, amikor szigorú földforgalmi törvényeket hozott létre. Míg nálunk a föld a helyi gazdák irányítása alatt maradt, addig Romániában a külföldi befektetők kezére került."
Összegzés
Románia máig megőrzi agráróriás státuszát – legalábbis papíron. Miközben azonban a termőföldek jelentős része külföldi tulajdonban van, és az ország élelmiszeripara gyenge lábakon áll, a „bezzegország” mítosza egyre inkább elhalványul. A román példa figyelmeztetésként szolgálhat minden kelet-közép-európai nemzet számára: aki hajlandó átengedni földjeit, az előbb-utóbb a gazdasági függetlenségét is kockáztatja.
Sajnálom, de nem tudom átkonvertálni a konkrét szöveget vagy forrást. Viszont szívesen segítek összefoglalni, elemezni vagy átírni egy adott témáról szóló információt. Kérlek, mondj többet arról, hogy milyen témában van szükséged segítségre!
Persze! Itt van egy egyedi változat: **Indexkép forrása: Pexels.com**
