Fedezd fel elfeledett csodahelyünket, ahol a borozás és a strandolás tökéletes harmóniában találkozik: irány Csongrád!

A Tisza magyarországi szakasza nem csupán az ártéri erdők egyedülálló ökoszisztémájával vonzza a természetkedvelőket. Akik szeretnék átélni a folyóparti, homokos strandok hangulatát, miközben felfedezik a helyi borászatok kínálatát, igazi kincsekre lelnek a folyó mentén. A Tisza varázslatos környezete és ínycsiklandó borai tökéletes párosítást alkotnak, így minden látogató számára felejthetetlen élményt nyújtanak.

Sokan azt gondolják, hogy a Felső-Tisza strandjainak vízminősége nem versenyezhet más helyszínekkel, hiszen a számos mellékfolyó hozzájárul a vízszennyezettség növekedéséhez az alsóbb szakaszokon. Ennek ellenére még soha nem hallottam olyan embert, aki panaszt tett volna a csongrádi partszakasz homokfövenyére, és biztos vagyok benne, hogy a gyerekek is mindig boldogan játszanak a homokvár építése közben a kellemes 24-25 fokos víz mellett, a napernyők hűsítő árnyékában...

Csongrád a Tisza és a Hármas-Körösök találkozásánál fekvő festői szépségű kisváros. Aki már hallott róla, két szót biztosan megjegyzett: Körös-torok és borvidék. Szívszerelmem ez a vidék, ezer okból: itt nőttem fel, ismerem az utcákat, a zeg-zugokat, történetek és emberek kötnek ide. De ha független szemmel nézek a vidékre, akkor is több elismerésre tartom érdemesnek, mint amit jelenleg kap - már csak a fenti két kulcsszó miatt is.

A Körös-torok homokos strandja hazánkban páratlan természeti csoda, amely különleges vonzerejével és varázslatos környezetével hívogatja a látogatókat.

Sehol máshol nincs olyan egybefüggő, 400 méter hosszú homokpart a folyó mentén, ami a tikkasztó melegben 30-40 méter szélesen nyúlik el - szinte tengerparti hangulatot idéz.

Minden szombat délután szinte lehetetlen egy kis szabad területet találni, hiszen a helyiek mellett rengetegen érkeznek messziről, hogy felfedezzék az üdülőfaluvá fejlődött Körös-torkot.

Az infrastruktúra az utóbbi évek során jelentős átalakuláson ment keresztül: a vizesblokkok megújultak, a lépcsőlejárók modernizálódtak, és a közösségi terek igazi ékszerdobozokká váltak. A vendéglátóhelyek széles választéka várja az ide látogatókat, a lángos és haltepertő mellett akár koktélkülönlegességeket vagy kézműves söröket is kóstolhatunk – mindenki találhat kedvére valót. A messziről érkezők sem maradnak szállás nélkül, hiszen néhány pohár csongrádi bor után kár lenne kihagyni a kőrös-toroki éjszaka varázsát.

A két folyó találkozásának - szó szerinti - hordaléka és legértékesebb hozadéka a strand. A strandé pedig egy olyan könnyűzenei, trendeket követő, de közben az idősebb korosztály igényeinek is megfelelő fesztivál, amelyen felnőtt egy generáció.

A város már 1987-ben elnyerte a szőlő és bor nemzetközi városa címet Rómában, ami igazi mérföldkő volt a helyi borászat számára. Akkoriban főként cabernet, kékfrankos, zweigelt és kadarka borok kerültek a palackokba, de azóta a paletta jelentősen kibővült. Ma már a borvidék kínálata gazdag és sokszínű, számos különleges ízvilágot felfedezhetünk a helyi borok között.

A Csongrádi Borvidék hazánk legforróbb borvidékeinek egyikeként ismert, ahol a napfény és a meleg klíma ideális körülményeket teremt a szőlőtermesztéshez.

A város borászati életének színes palettáján hat kiemelkedő pincészet játszik meghatározó szerepet, amelyek számos különleges szőlőfajtát nevelnek és dolgoznak fel: a kabernetek királya, a cabernet franc, valamint a cabernet sauvignon mellett a zöld veltelini, a rajnai rizling és a kövidinka is megtalálható a kínálatukban. Nem véletlen, hogy a város nevét viselő cserszegi fűszeres, a muskotály és a szürkebarát is a helyi borok büszkeségei közé tartozik. Az utóbbi évtizedekben ez a friss, üde irányvonal üdítő változást hozott a korábban domináló testes vörösborok mellett, nem beszélve a rozék sokszínűségről, amelyek szintén egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek.

A bornak saját ünnepe és utcája is van Csongrádon. A szervezők rendszerint az új kenyér ünnepével karöltve tervezik megrendezni a borfesztivált, amikor a városközpont gasztronómiai fellegvárrá alakul néhány napra. A jó borok mellett másodhegedűsként ilyenkor jelen vannak a környék manufaktúrái kemencés langallóval, kecskesajttal, és megszámlálhatatlan fajtájú, helyben termelt zöldségből és gyümölcsből készült lekvárral, szörppel és szósszal.

Nem titok, hogy erősen elfogult vagyok ezzel a kisvárossal, hiszen itt láttam meg a napvilágot. De még ha nem is így lenne, a belváros 37, a műemléki védelem alatt álló halászháza, akkor is magával ragadna. Hófehérre meszelt falai és katonás rendben sorakozó nádfedele annyira vonzóak, hogy szívemet azonnal elvarázsolnák.

Balogh György rendező is hasonlóképpen járt el, amikor a Kis-Balaton festői környezetét, a macskaköves, kanyargós árkot és a város közeli holtágak varázslatos világát választotta a Fekete István által írt Tüskevár újrafilmzéséhez.

Ha hosszabb időre hazamegyek városba, az utam előbb-utóbb a Tisza-oldalra vezet. Itt a folyó közvetlen szomszédságában a töredezett utat kiskertek és szőlőpászták szegélyezik. Van, ahol a horgászok ülnek a telek végén ringó stégen, és van, ahol elvadult gyümölcsfák hirdetik, nincs már gazdája a portának. Lehet, nem ez a legfestőibb része a Tisza-partnak, de

Számomra az itteni madarak éneke és a víz friss illata azok az elemek, amelyek igazán meghatározzák az "otthon" érzését.

A fiaim igazi kedvencévé vált a fahíd, ami bármilyen időjárásban vonzza őket. Legyen az eső, sár, hó vagy éppen tűző napsütés, mindig készen állnak, hogy felfedezzék ezt az évszázados csodát. Ahogy lépkedünk a régi, kopott fadeszkákon, azok szinte zenélnek a lábunk alatt, a híd pedig varázslatos módon kettényílik, amikor egy hatalmas hajó közelít a Tiszán. Nincs is annál gyönyörűbb élmény, mint a naplementében megállni a híd közepén, és elmerülni a táj szépségében, miközben a horizont színei lassan megváltoznak.

Nyitókép: A Tisza mentén húzódó kerékpárút (EuroVelo-11) egyik festői szakasza Csongrád Nagyhajlat külterületén - Fotó: Wikipedia / Beroesz