"Ez az én különleges ajándékom mindenkinek" - osztotta meg Cyndi Lauper az nlc.hu-nak, amikor a búcsúturnéjáról és a budapesti állomásáról mesélt.

Cyndi Lauper február 19-én először lép fel Magyarországon búcsúturnéja részeként. A 71 éves poplegenda az nlc.hu-nak mesélt a koncertek látványvilágáról, a zene és művészet kapcsolatáról, valamint arról, hogyan készül fel egy fellépésre: az énekesnő ugyanis minden koncertnapját edzéssel, jógával és hosszú beénekléssel kezdi, majd előadás után forró zuhannyal és gőzöléssel lazít. Azt is elárulta, miért tartja különlegesnek ezt a turnét, és milyen élményekre számít Budapesten.

A "Girls Just Want to Have Fun" búcsúturné tavaly októberben indult hódító útjára a festői Montreálban, és 45 koncert után április végén Tokióban fog véget érni. Cyndi Lauper nemrégiben az nlc.hu-nak mesélt arról, miként olvad össze a zene és a vizuális élmény a fellépésein, valamint arról, milyen felkészülési praktikákat alkalmaz a show-kra. Kiemelte, mennyire lényeges, hogy a jóga szőnyeget használat előtt mindig biztosan rögzítsük. A szerdai budapesti koncert különleges esemény lesz, hiszen ez lesz az első alkalom, hogy a poplegenda hazánkban lép fel és varázsol el minket zenéjével.

Több mint két tucat koncerttel a hátad mögött, mit érzel, eddig hogyan halad a turné?

Minden koncert más, de összességében csodálatos élmény. A szervezők igyekeznek biztonságos teret létrehozni mindenhol. Olyat, ahol sok az öröm, az emberek nevetnek, énekelnek, táncolnak és boldogok. Többnyire azt látom, hogy a koncerteken az emberek valóban felszabadultak és boldogok.

Korábban említetted, hogy pontosan ezt a célt tűzted ki magad elé. Most, hogy itt vagy, úgy érzed, ez a turné az, amire mindig is vágytál?

Természetesen! Itt van egy egyedibb változat: Igen, nagyjából így van. Bolondos idők járnak, ezért úgy vélem, rendkívül lényeges, hogy legyen egy olyan hely, ahol az emberek összegyűlhetnek, hogy másokkal együtt egyszerűen élvezhessék az életet. Ez a turné egyfajta ünneplés. Azé, aki éppen most vagyok, és azé, akik mindannyian együtt alkotunk.

A zenédnek, művészetednek mindig is szerves része volt a látványvilág. Ebből a szempontból mire lehet számíthatani a koncerteken?

Az egész egy fajta művészeti együttműködés eredménye, de mindig így van. Ott van az együttesed, a zenészek, aztán vannak különböző művészek, akik a vizuális elemeken dolgoznak velünk együtt. A mostani turné kapcsán együtt dolgozunk például Daniel Wurtzel brooklyni művésszel, aki leginkább kinetikus szobrairól és installációiról ismert, amelyek levegőből és könnyű anyagokból készültek, de Yayoi Kusama japán kortárs művésszel is, akinek a művészetét szintén élő művészetnek nevezném, hiszen viseli, benne él, megéli azt.

A zene és a vizuális művészetek szoros kapcsolata mindig is lenyűgözött. Párizsban, 1910 és 1930 között, egy különleges mozgalom bontogatta szárnyait, amelynek egyik legkiemelkedőbb képviselője Sonia Delaunay volt, aki ukrán gyökerekkel bírva francia festőként és textiltervezőként vált ismertté. Nemrégiben a férjemmel ellátogattunk a Morgan Library-be, ahol egy lenyűgöző kiállítást tekinthettünk meg. A tárlaton bemutatták Blaise Cendrars verseskötetét, amelyhez olyan neves művészek készítettek illusztrációkat, mint Delaunay, Matisse és Picasso. Amikor megláttam ezeket a műveket, elámultam: "Te jó ég! Olyanok, mint a lemezborítóink! Mi is ezt csináljuk!". A mostani turnénkhoz Sonia Delaunay és az általa képviselt korszak, valamint Kusama világa adott számunkra inspirációt.

Hogyan lehet a különböző ötleteket, inspirációkat egy egységes egésszé összefűzni a gyakorlatban?

Brian Burke, a művészeti vezető, akivel együtt dolgoztam, igazán különleges élményeket hozott az életünkbe. Közösen bejártuk a város különböző múzeumait, ahol megosztottam vele a véleményemet arról, miként alakítsuk a programot, és mit kerüljünk el. Kölcsönösen felfedeztük egymás kedvenc helyeit, és alaposan átbeszéltük a látottakat. Nyíltan elmondtuk egymásnak, ha valami nem nyerte el a tetszésünket. Rengeteg időt töltöttünk együtt, és mindent elkövettünk annak érdekében, hogy a lehető legjobban megvalósítsuk ezt a turnét, hiszen számomra ez az utolsó nagy kaland, amelyre mindig vágytam. Ez a turné számomra nem csupán egy esemény, hanem egy búcsúajándék mindazoknak, akik fontosak számomra.

De ez a búcsú csupán a turné végének szól, nem pedig a zene igazi lényegének?

Természetesen! Az elmúlt évtizedek során, egészen 1986 óta, nem volt alkalmam nagyszínpados turnén részt venni. Most mégis rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy végre sikerült egy ilyen eseményt megvalósítanom. Az életben csak egyszer adódik lehetőség az ilyesmire, és én ezt a pillanatot nagyon értékelem.

Túl stresszes volna azon aggódni, később vajon leszek-e elég jó állapotba ilyesmihez. Most meg tudom csinálni, úgyhogy most csinálom meg. És szerintem tényleg olyasmi ez a turné, amire most szüksége van a világnak. Olyasmi, ami egyenként hozza össze a közösségeket és teremt lehetőséget arra, hogy az emberek önfeledtek, boldogok lehessenek.

Képzeld el, ahogy a nap lassan lemegy, és a világítótestek fényei egyre inkább felkapcsolódnak. A levegőben izgatott várakozás vibrál, miközben te a színpad mögött állsz, és hallod a közönség zúgását. A ruhád lágyan simul a bőrödre, és a szívek dobbanása egy különleges ritmusra egyesül. Ahogy a nevedet bejelentik, a szívek felerősödnek, és az adrenalin löketekkel áraszt el. Lépésről lépésre közeledsz a színpadhoz, és a reflektorok fényei lágyan megérintenek. A közönség arcán az izgalom és a kíváncsiság keveredik. A színpadon állva, egy pillanatra megáll az idő. A zene elkezd játszani, és te belemerülsz a pillanatba. Minden hang, minden mozdulat összhangban van a lélegzetvétellel. Ahogy a közönség energiáját érzed, tudod, hogy ez a nap a tiéd, és a fellépésed egy varázslatos történet kezdete.

Ma este Birminghamben várom a közönséget, és már most izgatottan készülök a fellépésre. Reggel nyolckor kezdtem a napot, és azonnal nekiláttam a reggeli rutinomnak, de a sietség miatt sajnos egy kis baleset is történt. Nem gondoltam át, hogy a fa padlóra rakott takaró nem éppen a legjobb alap a jóga matracomnak, így egy kis csúszás miatt megsérültem. A koncert napján a személyi edzőm segít felkészülni. Először könnyű súlyokkal bemelegítünk, majd jön a jóga, ahol próbálom oldani a feszültséget. Ezt követően áttérünk a nehezebb súlyokra, végül pedig jöhetnek a hanggyakorlatok, amelyek általában egy-másfél órát vesznek igénybe. Miután befejeztem a gyakorlást, elindulok a fellépés helyszínére, ahol újabb hanggyakorlatok várnak rám. A nap végén pedig még a mikrofonpróbát is meg kell ejtenem, hogy minden tökéletesen menjen a színpadon. Izgalommal várom, hogy a színpadra lépjek!

És koncert után mi a rutinod?

Ez változó, de mindig örömmel gőzölök, még ha csupán tíz percre is. Koncert után alaposan eltávolítom a sminkemet, majd belemerülök egy forró zuhanyba, hogy az izmaim ne feszüljenek meg. Szárítom a hajam, aztán elhelyezkedem a kanapén, hogy lazítsak egy kicsit és kiengedjem a hangszálaimat. Végül pedig álomba merülök. Ilyenkor különösen fontos, hogy elegendő folyadékot fogyasszon az ember. Én esténként a meleg víz ízét kedvelem.

Mi volt eddig a turné legfényesebb pillanata?

Minden város sajátos varázslattal bír. Néha olyan különleges helyekkel találkozunk, amelyek valóban emlékezetes élményeket kínálnak. Az Egyesült Államokban számos ilyen helyszín akad, ahol a zaj és a különlegesség együttesen teremt felejthetetlen pillanatokat. Számomra Glasgow különösen kedves, mert itt mindig rengeteg szeretetet kapok, ami arra ösztönöz, hogy bőségesen adjak vissza a közönségemnek. Azonban, amikor a színpadon állok, a zeném világába merülve, valójában bárhol is legyek, egy másik dimenzióba lépek. Az éneklés számomra egy utazás; fiatal művészként mindig is megtiszteltetésnek éreztem, hogy a zene segítségével beléphetek ebbe a varázslatos világba. A legcsodálatosabb élmény pedig az, amikor nem csupán egyedül utazom, hanem magammal tudom vinni a közönséget is, és együtt felfedezhetjük a zene határtalanságát.

Kihívást jelentett kiválasztani, hogy mely számokat szeretnéd előadni a koncerteken.

Jézusom, tényleg nagyon kihívás volt! Nincsenek igazán variálási lehetőségek, hiszen a vizuális elemek miatt nem lenne egyszerű estéről estére átalakítani a műsort. A próbák során néhány dalt el kellett hagynunk, mert túl hosszú lett volna az előadás, és ez problémákat okozott volna. Egy másik lehetőség, hogy több számot bele tudjunk férni, ha kevesebb időt töltök a dalok között beszéléssel, de ez sem ideális. Nem tudom, mi a legjobb megoldás. Magyarul nem igazán beszélek, szóval kíváncsi vagyok, mennyire lesz érthető a közönség számára, amit mondok, de azért mindenképpen fogok szólni.

Voltál már valaha Magyarországon?

Nem, de mindig is szerettem volna megnézni Budapestet. Jóban vagyok a Duran Duran együttes tagjaival és ők nagyon sokszor léptek fel Budapesten. Úgyhogy izgatottan várom. Úgy képzelem, elbűvölő lesz.