A férfiak rövidebb életkorának titkai: miért élnek kevesebb ideig, mint a nők?
Egy friss kutatás nyomán kiderült, hogy az evolúciós tényezők és a párkapcsolati szokások is hozzájárulnak ahhoz, hogy a férfiak átlagosan rövidebb életet élnek, mint a nők.
A világ minden táján megfigyelhető, hogy a férfiak átlagosan rövidebb életűek, mint a nők, és ez a jelenség már a történelem korábbi időszakaiban is jelen volt. De vajon mi állhat ennek a háttérében?
A Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet németországi kutatói nem az emberi történelem rejtélyeiben, hanem az állatvilág sokszínűségében keresték a választ arra, hogy mi állhat a nemek közötti élettartam-különbségek hátterében. A tudósok több mint ezer különböző állatfajt elemeztek, hogy feltárják azokat a közös evolúciós jellemzőket, amelyek meghatározzák, hogy bizonyos fajokban az egyik nem hosszabb ideig él, mint a másik.
A statisztikák szerint a nők átlagosan 5,4 évvel hosszabb életet élnek, mint a férfiak. Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal 2024-es adatai alapján a nők születéskor várható élettartama 79,6 év, míg a férfiak esetében ez az érték 73,6 év, ami 6 év különbséget jelent.
De nem mi vagyunk az egyetlen faj, amelynél megvan ez a különbség:
Az emlősök körében megfigyelhető, hogy a nőstények esetében jellemzően 12 százalékkal hosszabb élettartammal bírnak, mint a hímek, amely az összes emlős faj 72 százalékára vonatkozik.
Vannak kiugró eltérések is, a jávorszarvasoknál például a nőstények akár kétszer annyi ideig élhetnek, mint a hímek. Ugyanakkor a madaraknál pont fordított a helyzet: 68 százalékban a hímek élnek tovább, nagyjából 5 százalékkal.
Az egyik legfontosabb biológiai különbség a nemek között a kromoszómák szerkezete. Az emlősöknél a nőstényeknek két X-kromoszómájuk van, míg a hímek egy X- és egy Y-kromoszómával rendelkeznek. Johanna Stärk, a tanulmány vezetője elmondta: mivel a hímeknek csak egy X-kromoszómájuk van, a káros mutációk hatása erősebben érvényesül, mivel nincs második kromoszóma, ami ezt ellensúlyozhatná.
Egy alternatív elmélet, amelyet "toxikus Y" néven ismerünk, azt sugallja, hogy az Y-kromoszóma olyan genetikai komponenseket tartalmazhat, amelyek ártalmasan befolyásolják az egészséget, és hozzájárulhatnak az öregedési folyamat felgyorsulásához.
A ZW kromoszómákkal rendelkező madarak világában a helyzet éppen fordított, mint más állatcsoportoknál: a hímek két Z-kromoszómával, míg a tojók egy Z- és egy W-kromoszómával büszkélkedhetnek. Elvárás lenne, hogy a hím madarak hosszabb életűek legyenek, és sok esetben ez igaz is, de nem minden esetben. Különösen bizonyos ragadozó madárfajoknál a nőstények nemcsak nagyobb termetűek, hanem hosszabb életűek is, ami azt mutatja, hogy a kromoszómák önmagukban nem nyújtanak teljes magyarázatot a hosszú élettartamra.
A kutatók megállapították, hogy a genetikai tényezők mellett a szaporodási viselkedés is alapvetően befolyásolja a különböző nemek élettartamát. Érdekes módon, míg a madarak többsége monogám kapcsolatokra törekszik, az emlősök körében csupán egy szűk réteg él élethosszig tartó párkapcsolatban.
A német tudósok elmélete szerint a hímek gyakran megfizetik a szaporodás árát. A párszerzés érdekében például sörényt, agancsot növesztenek, ami rengeteg biológiai erőforrást emészt fel. Emellett rengeteg energiát fordítanak arra, hogy versenyezzenek és megküzdjenek a riválisokkal, ami növeli a sérülés kockázatát, és megrövidíti az életüket. Vagyis az evolúció során a hímek a szaporodás és az utódnemzés sikeréért a rövidebb élettartammal fizetnek.
A kutatás egyik legmeglepőbb eredménye az, hogy a gyermeknevelés és az utódok gondozása valójában hozzájárulhat az élet hosszabbításához. A tapasztalt szülők jól ismerik azt a fárasztó kihívást, amit a gyerekek felnevelése jelent, így természetesnek tűnhetne, hogy a folyamatos gondoskodás inkább csökkenti az élettartamot. Azonban az elemzések éppen az ellenkező tendenciát igazolják, és azt mutatják, hogy a szülői szerep pozitív hatással van a hosszú életre.
A fiatal csimpánzok például akár 10 évig is az anyjuk mellett maradhatnak, és túlélésük nagyban függ attól, hogy az anya meddig él. A hosszabb élettartam evolúciós előnyt jelenthetett, mivel biztosította, hogy az utódok elérjék a felnőttkort.
Nehezen meghatározható, hogy vajon a gondoskodás vagy a monogám életforma felelős-e a hosszabb élettartamért, hiszen a monogám fajok esetében mindkét szülő aktívan részt vesz az utódok felnevelésében. Azonban úgy tűnik, hogy a tartós, hűséges párkapcsolat és az elkötelezett szülői szerepvállalás kulcsfontosságú szerepet játszik a hímek hosszabb életében – legalábbis az evolúciós nézőpontból.
