A feketék is elkezdték fogyasztani, így a Coca-Colából eltávolították a kokaint.
A recept módosítása akkor kezdődött, amikor a sajtó felfedezte, hogy az üdítőitalok esetleg drogfüggőséget okozó hatással bírnak.
Sokan hiszik, hogy a Coca-Cola valaha kokaint is tartalmazott. Gothár Péter Megáll az idő című filmjének karakterei az 1960-as évek Budapestjén képeslapokat nézegetnek, amelyeken a külföldi utazás során beszerzett kóla látható. Ám abban az időben a mámor forrása inkább a Nyugat elérhetetlen cukros íze lehetett, mintsem a híres üdítő titkos összetevője.
Azt is sokan tudják, hogy a Coca-Colát a 19. században találta ki a polgárháborút megjáró orvos, John Stith Pemberton, aki függővé vált a háborús sérülése okozta fájdalma csillapítására felírt morfiumtól. Problémáira a kokain nyújtott biztonságosnak gondolt megoldást, ami akkoriban csodaszernek számított a fehér középosztály köreiben. 1884-ben kokainnal felütött bort kezdett árulni, majd amikor a következő évben Atlantában alkoholfogyasztást korlátozó törvényt fogadtak el, üdítőitalt kísérletezett ki, ami két fő összetevőjéről, a kokalevélről és a kóladióról kapta nevét. A Coca-Cola siker lett, és Pemberton halála után üzlettársa, Asa Griggs Candler csinált belőle igazán nagy üzletet.
A JSTOR cikkéből világosan kiderül, hogy New Orleans térségében fekete munkások kezdték el a kokaint használni, hogy könnyebbé tegyék a megterhelő fizikai munkát. A feketék körében a kokainfogyasztás fokozatosan elterjedt a déli államokban, és élvezeti szerként való alkalmazása is elindult. Ez a változás jelentősen befolyásolta a kokainnal kapcsolatos társadalmi nézeteket: míg a fehér középosztálybeli fogyasztók esetében nem merült fel semmilyen kritika, a sajtó és az orvosi közeg hamarosan vészjelzéseket kezdett el adni a "néger kokainveszély" kapcsán. Állításaik szerint a drogfogyasztás következményeként a fekete férfiak fehér nőket támadtak meg, ami súlyos társadalmi feszültségeket generált.
Mindez rányomta a bélyegét a Coca-Cola megítélésére is, amire Asa Griggs Candler azzal válaszolt, hogy a kólában lévő kis mennyiségű kokakivonat csupán élénkítő hatású, és inkább az ízével reklámozta az üdítőitalt. 1899-re a Coca-Cola már bárkinek elérhetővé vált, a feketék is vehettek belőle, ha volt rá öt centjük. 1901-ben a sajtó a feketék kokainhasználatát összekötötte az üdítőitalokkal, amelyekről azt állította, hogy öntudatlanul is drogfüggőséget alakítanak ki. Így végül Asa Griggs Candler még ebben az évben megváltoztatta a receptet, még több cukorra és koffeinre váltva a kokaint, amiről azt is letagadta ezután, hogy valaha is benne lett volna az üdítőben.
