"Annyira nem foglalkozom veled, hogy még az orrod is elmosódik az arcon."
Wolfgang Amadeus Mozart, az osztrák zenei géniusz, számos kiemelkedő művével hagyta nyomát a zenetörténetben, de emellett egy kifejezetten szórakoztató kis dal is fűződik a nevéhez, amelynek címe nagyjából annyit tesz, hogy "Nyald ki a seggem!". A Salzburgban született "csodagyerek" nyilvánvalóan nemcsak a komolyzene világában brillírozott, hanem az ostoba, ámde szórakoztató viccek iránti vonzalma is megmutatkozott. Fanyar, gyermeki humorával és trágárkodás iránti szeretetével egyfajta frissességet és játékosságot csempészett a zenéjébe, ami a mai napig megmosolyogtatja a közönséget.
A barátaival és családtagjaival folytatott levelezésében - leginkább az unokahúgához, Maria Anna Thekla Mozarthoz írott üzeneteiben - így vagy úgy rengetegszer szerepel az ürülék. Egy 1777. november 5-én keletkezett levélben többek között ilyen mondatok szerepelnek:
"Úgy leszarom az orrod, hogy lefolyik az arcodon", illetve "Ó, annyira ég a seggem, talán kikívánkozik a ganéj?".
Mozart trágárkodásának magyarázatai között sokféle elmélet létezik. Néhányan a Tourette-szindrómát említik, amely egy idegrendszeri rendellenesség, és a szenvedők gyakran akaratlanul használnak oda nem illő kifejezéseket, ezzel megdöbbentve környezetüket. Azonban a kutatók és történészek úgy vélik, hogy erre a diagnózisra nincsenek megalapozott bizonyítékok, ezért rendszerint elvetik ezt a magyarázatot.
Mozart életrajzírója, David Schroeder egy sokkal kézenfekvőbb magyarázattal szolgál: az emberek egyszerűen élvezik a fenékkel és annak működésével kapcsolatos vicceket. Az altesti humor már Chaucer és Shakespeare írásaiban is jelen van, és a 18. században újból fénykorát éli. Az 1756-ban született, mindössze 35 évet megélt zseniális zeneszerző tehát csupán korának hű tükre volt.
