A Vígszínház fájdalmát fejezi ki: egy igazi legenda távozott a színpadról - Life
A Vígszínház mély fájdalommal tudatta, hogy szeretett kollégájuk április 2-án elhunyt.
A Vígszínház hivatalos Facebook-oldalán osztotta meg a fájdalmas hírt, hogy április 2-án, 82 éves korában távozott az élők sorából Krisztiáni István, a színházi világ egyik kiemelkedő alakja és háttérmunkása. A legendás szcenikus több mint hat évtizeden át formálta a hazai és nemzetközi színpadok látványvilágát, munkásságával maradandó nyomot hagyott a színházművészetben. Az ő kreativitása és elkötelezettsége nélkül a Vígszínház, és a színjátszás egésze sokkal szegényebb lenne.
Krisztiáni István pályafutása 1961-ben indult, amikor a Blaha Lujza téri Nemzeti Színházban díszítőként kezdett el dolgozni. Karrierje során megfordult a Déryné Színház falai között, valamint Kaposvárott és a Madách Színházban is, de igazán a Vígszínházban találta meg hivatásának igazi otthonát. Itt évtizedeken át kulcsszerepet töltött be, először mint színpadmester, majd szcenikus, hozzájárulva a színházi világ varázsának megteremtéséhez.
"Neve összefonódott a hazai színháztechnika fejlődésével. Munkásságát mindig a precizitás, a kreativitás és a csapatmunkába vetett hite jellemezte. Szenvedélyesen hitt abban, hogy a látvány csak akkor lehet tökéletes, ha minden részlet összhangban van. Nem csupán technikai kivitelező volt, hanem alkotótárs, aki pontosan értette a rendezők és tervezők szándékait, és segített azok megvalósításában. Pályafutása során több neves tervezővel dolgozott hazai és külföldi produkciók díszletein" -- írja megemlékezésében a Vígszínház.
Az elmúlt évtizedek során számos rangos elismerést vehetett át: három alkalommal tüntették ki kiváló dolgozóként, emellett Szentendre város plakettjével, miniszteri dicséretekkel, valamint a Várkonyi Zoltán-emlékéremmel is büszkélkedhet. A Magyar Köztársaság Ezüst és Arany Érdemkeresztje is a birtokában van, továbbá a színházi műszaki élet egyik legnagyobb megtiszteltetése, a Tolnay Pál-életműdíj is az ő nevéhez fűződik.
