Hat évtized elteltével végre napvilágra kerülnek a rejtélyes Kennedy-akták, amelyek talán felfedik az igazságot az elnök tragikus halálának körülményeiről.
Egyetlen lövés néha olyan hatással bír, hogy az képes megformálni a történelmet. Ugyanakkor egyetlen lezárt aktacsomó évtizedek hosszú során is képes lehet eltakarni az igazságot. Most azonban elérkezett az idő: a Kennedy-akták végre a napvilágra kerülnek, új fényt vetve az elnök tragikus halálának körülményeire.
A texasi napsütés aranysárga fénybe vonva tündökölt az elnöki limuzin, miközben Dallas utcáin ünneplő tömeg áradata zúdult a konvojra. A levegő tele volt nevetéssel és örömteli kiáltásokkal, mindenki izgatottan várta az elnök érkezését. Ám a boldog pillanatok hirtelen sötét árnyat vetettek a városra. A Dealey Plaza felett a madarak ijedten szálltak fel, mintha megéreznék a közelgő tragédiát. A limuzinban egy szívszorító másodperc tört meg, amikor John Fitzgerald Kennedy előre bukott, a First Lady pedig rémült arccal nyúlt a férje felé. A kíséret tagjai, a protokoll hű szolgái, azonnal cselekedtek: a biztonságiak felpattantak az autóra, a sofőr lába a gázpedálra tapadt, és az autó száguldani kezdett a legközelebbi kórház felé, mindent megpróbálva, hogy megakadályozzák az elnök tragikus végzetét.
1963. november 22-én a Parkland Memorial Kórház orvosai erejüket megfeszítve küzdöttek, hogy visszahozzák az elnököt az életbe, de a sápadt, élettelen test nem reagált. Délután 1 órakor végül kimondták a szavakat, amelyek egy egész nemzetet térdre kényszerítettek: John Fitzgerald Kennedy halott.
A hír sokként érte Amerikát és a világot. Az igazságot mindenki tudni akarta, de a válaszok helyett kérdések garmadája merült fel. Vajon egy magányos merénylő keze munkája volt? Vagy egy sokkal mélyebb, sötétebb összeesküvés bontakozott ki azon a végzetes novemberi napon? Azonnal megindultak a találgatások. A Warren Bizottság végül alig egy év elteltével, 1964. szeptember 24-én lezártnak nyilvánította az ügyet: a jelentésük szerint Lee Harvey Oswald egyedül cselekedett.
Több mint hat évtized múlt el azóta. Most, hogy Donald Trump újra elnyerte az amerikai elnöki tisztséget, egyik első lépéseként feloldotta a Kennedy-akták titkosítását.
Ez egy mérföldkő. Sokan régóta várakoznak erre, éveken és évtizedeken át.
Trump az Ovális Irodában tartott aláírási ceremónián hangsúlyozta az esemény jelentőségét. Az elnök kifejezte, hogy a rendelet aláírásához használt tollat ifjabb Robert F. Kennedynek szeretné adni, akit az egészségügyi és humán szolgáltatások minisztériumának élére szánt. (A politikus később viszont visszalépett, ezzel újabb spekulációk táptalaját teremtve.)
Az 1992-es JFK Records Act kötelezte a hatóságokat, hogy a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatos összes dokumentumot 2017-ig nyilvánosságra hozzák, kivéve azokat, amelyek nemzetbiztonsági okokból titkosak. Donald Trump már 2017-ben bejelentette, hogy szeretné ezt a kérdést rendezni, ám a hírszerző ügynökségek kérésére számos dokumentum titkosítását továbbra is fenntartották. Azóta ezek az iratok még mindig elérhetetlenek a közvélemény számára. A legújabb rendelet szerint az igazságügyi miniszter és a nemzeti hírszerzés igazgatója márciusig kidolgozza a szükséges lépéseket a dokumentumok teljes körű nyilvánosságra hozatalára.
A titkosítás fenntartásának elsődleges oka eddig az Egyesült Államok nemzeti biztonságának megóvása volt. A titkosszolgálatok aggályai között szerepelt, hogy bizonyos információk nyilvánosságra kerülése kockára teheti a forrásaik védelmét, a működési módszereiket, vagy akár a nemzetközi diplomáciai kapcsolatokat is. A közeljövőben napvilágra kerülő dokumentumok között találhatók a CIA és az FBI belső jelentései, kihallgatási jegyzőkönyvek és egyéb, eddig rejtve maradt információk. Bár sokan abban reménykednek, hogy ezek az iratok végre tisztázni fogják a merényletek hátterét, a történészek és szakértők többsége úgy véli, hogy valószínűtlen, hogy radikálisan új adatokat tudnának bemutatni.
A döntés vegyes fogadtatásban részesült. Míg sokan a történelmi igazság feltárásának lehetőségeként üdvözölték a dekrétumot, addig mások politikai manőverezésnek tekintik a lépést. Jack Schlossberg, John F. Kennedy unokája például bírálta a döntést, mondván, hogy nagyapját politikai célokra használják fel. Ugyanakkor az ifjabb Robert F. Kennedy kifejezte háláját az elnöknek a dokumentumok nyilvánosságra hozataláért, hangsúlyozva a kormányzati átláthatóság fontosságát.
A világ végre válaszokat találhat ezekre a kérdésekre? Eloszlanak a kételyek, vagy éppen újabb titkok bukkannak a felszínre? Az igazság talán sosem lesz teljes, de az akták nyilvánosságra hozatala új dimenziókat nyithat a 20. század legnagyobb politikai tragédiáinak megértésében.
