Ukrajna súlyos kihívásokkal néz szembe, és a helyzet megoldása Európa felelőssége. Van vajon remény arra, hogy a kontinens egyesült erővel segíteni tud?

Hajnalban, mint egy hirtelen villámcsapás, érkezett a hír: a múlt pénteki washingtoni összecsapás után Donald Trump megfúrta Ukrajna katonai támogatását. Jelenleg még nem biztos, hogy Kijev véglegesen elveszítette az Egyesült Államok támogatását, de az ostrom alatt álló ország számára egyre kézzelfoghatóbbá válik az a veszély, hogy a tengeren túlról érkező haditechnika beszerzését más forrásokból, valószínűleg Európából kellene megoldania. Vizsgáljuk meg, milyen lehetőségekkel élhet Kijev a jövőben.

Először is, fontos hangsúlyozni, hogy az amerikai fegyverek európai pótlásának sikere elsősorban nem technológiai szempontoktól függ, hanem a gyártási kapacitásoktól. Az öreg kontinens rendelkezik a szükséges pénzügyi forrásokkal és szakmai tudással, de a gyárak száma, mérete és a politikai akarat sajnos nem áll olyan szinten, ahogyan azt szükséges lenne. Ezzel a témával korábban már több alkalommal foglalkoztunk, legutóbb ebben a cikkben:

Ezért az alábbiakban a mennyiség helyett a minőségre helyezzük a hangsúlyt, és arra összpontosítunk, hogy az Egyesült Államok által Ukrajnába küldött "csúcsfegyverek" milyen európai alternatívákkal rendelkeznek.

Amikor a Biden-adminisztráció hosszú huzavona után bejelentette, hogy Ukrajnának korlátozott mennyiségben szállítanak az ikonikus Abrams harckocsikból, sokan azonnal elkezdtek elképzelni egy olyan jelenetet, ahol az amerikai páncélszörnyeteg az orosz tankok romjai között manőverezik. Az első lelkesedést azonban gyorsan letörte a hír, miszerint Kijev a már megfáradt M1A1 variánsok felújított változatait fogja megkapni, nem pedig a legújabb modelleket. A helyzet azóta tovább súlyosbodott, és úgy tűnik, hogy az ukrán katonák nem igazán találták meggyőzőnek a páncélosok teljesítményét.

Ezzel szemben a német fejlesztésű Leopard 2-esekről illetve a brit Challenger 2-esekről (különösen az utóbbiakról) ódákat zengenek az ukrán harckocsizók.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a technológiai színvonalat tekintve mind a brit, mind a német tank modernebb eszköznek számít az Abrams M1A1 variánsánál. A harctéri tapasztalatok alapján ez a két fegyver sikerrel helyettesítheti az amerikai harckocsikat, ráadásul van még egy kihívó: az elmúlt hetekben Franciaország egyre látványosabban igyekszik az ukrajnai ügy élére állni, a saját fejlesztésű Leclerc harckocsijaik pedig Jemenben kifejezetten jól teljesítettek, szimulált gyakorlatokban pedig gyakran felül is múlják a másik három nyugati páncélost.

Bár Olaszországnak szintén van egy saját fejlesztésű harmadik generációs általános harckocsija, az Ariete C1 alacsony gyártási száma miatt ezek a páncélosok kevés eséllyel jelenhetnek meg Ukrajnában.

Amikor megkérdezték az ukrán katonai vezetést a 2023-as sikertelen offenzíva előtt, hogy milyen fegyverekre van szükségük, az egyik leggyakrabban hangoztatott eszköztípus a páncélozott szállító harcjárművek és gyalogsági harcjárművek köre volt.

Kijev Washingtontól - és más államoktól - nagy számban kapott elavult M113-as pszh-kat, amelyek bár a semminél jobbak voltak, a modern hadszíntereken már behozhatatlan hátrányban vannak gyenge páncélzatuk, magas felépítményük és elenyésző fegyverzetük miatt. A Strykerek ennél jóval modernebb eszközök, de ezekből egyfelől alig kaptak az ukrán fegyveres erők, másfelől már az amerikai katonák is sokat panaszkodtak a kétes hírű járművekre. Ezzel szemben az M2 Bradley lövészpáncélosra könnyen rá lehet aggatni az "ukrán katonák kedvenc fegyvere" jelzőt, hiszen a kis méretű, de annál nagyobb tűzerővel bíró járműveket a katonák és a propagandavideók is rendszeresen illetik dicsérő szavakkal.

Bár a hasonló páncélozott járművek általában a támadó műveletek során kapnak komoly szerepet (különös tekintettel a lövészpáncélosokra), az ukránok valószínűleg örülnének annak, ha több érkezne belőlük, ez pedig egyike azon terepeknek, ahol Európa bőven tud választékot kínálni.

A teljesség igénye nélkül érdemes megemlíteni néhány figyelemre méltó gyalogsági harcjárművet. A finn Patria AMV, valamint a belőle továbbfejlesztett lengyel KTO Rosomak, az osztrák Pandur és a német-holland együttműködésben létrejött modern Boxerek mind jelentős szereplők a piacon. Érdemes megemlíteni, hogy a Stryker alapjául szolgáló LAV III-as nem az Egyesült Államok, hanem Kanada tervezésének eredménye. A gyalogsági harcjárművek palettáján a svéd CV90 és a német Marder is kiemelkednek, hiszen az ukrán katonák is kedvelik ezeket a harci eszközöket. Továbbá, a legújabb szárazföldi jármű, a Lynx IFV is Kijev rendelkezésére áll, ami tovább növeli a választék sokszínűségét.

Bár a páncélos képességeiről egyelőre nincsenek részletes információink, mivel harci helyzetekben eddig még nem szerepelt, a titokzatossága sok izgalmat rejt magában.

A hagyományos tüzérségi rendszerben az ukrán hadsereg számára legnagyobb mennyiségben biztosított amerikai fegyverek közé tartoznak a már elavult M777-es vontatott tarackok. Bár az ukrán katonák szívesen használják ezeket a rendszereket, a frontról érkező visszajelzések alapján egyértelmű, hogy a drónok által dominált modern hadviselésben a gyors manőverezésre képtelen eszközök jelentős hátrányt szenvednek el. Ezzel szemben az önjáró M109-esek, amelyek szintén 155 mm-es lőszereket alkalmaznak, sokkal modernebb felépítéssel bírnak, ami javítja a túlélési esélyeiket a harci környezetben.

Az Ukrajnának küldött segélyszállítmányokat elnézve szembeötlik azonban, hogy ezen a területen Európa kifejezetten jól teljesít: a lengyel AHS Krab, a francia Caesar és a német Panzerhaubitze 2000-es hasonló teljesítményt nyújt, mint az amerikai kollégájuk, az egyelőre csak kifejezetten kis számban Kijevnek adott svéd Archer és szintén német RHC önjáró lövegek pedig sok szempontból felül is múlják az M109-eseket.

Bátran kijelenthető, hogy az M142 HIMARS rakéta-sorozatvető az orosz-ukrán háború talán legismertebb nyugati sztárfegyverévé vált,

A 2022-es ukrán offenzíva előtt az orosz védelmi és logisztikai infrastruktúrában komoly pusztítást végeztek, amit a konfliktus során tapasztalt hatékony támadások eredményeztek. A nehezen mozgatható M270 MARS rendszere szintén figyelemre méltó teljesítményével tűnt ki a harctereken. Európában azonban meglehetősen korlátozott a választék olyan fegyverrendszerekből, amelyek képesek lennének pótolni ezeket a kiválóan működő eszközöket.

Az öreg kontinens csúcstechnológiai vívmányai közül kiemelkedik a német-francia-izraeli együttműködés keretében kifejlesztett EURO-PULS tüzérségi eszköz. Jelenleg azonban ez a modern fegyver viszonylag korlátozott mennyiségben érhető el Európában, és sajnálatos módon nem képes a MARS és HIMARS rendszerek által használt rakéták indítására. Alternatív megoldások terén Dél-Korea lép a porondra a K239 Csun-mu rakétarendszerével, valamint annak lengyel megfelelőjével, a Homar-K-val, bár ezek a megoldások is még viszonylag új szereplőknek számítanak a régió fegyverkereskedelmi piacán.

Ukrajna F-16-os beszerzése egy igencsak összetett és nehézkes folyamat volt, még a sajtó által alaposan dokumentált harckocsi-ügyekhez képest is. Az ukrán pilóták hónapokon át tartó intenzív tréningeken vettek részt, miközben a NATO megszakítás nélkül dolgozott azon, hogy a nem éppen optimális állapotú ukrán repülőterek alkalmasak legyenek az amerikai harci gépek fogadására. Bár a gépek egy része már megérkezett, az egyre erősödő orosz légvédelem miatt a repülési lehetőségek korlátozottak, sőt, egyes források szerint a modern orosz vadászgépek a légiharcokban simán felülkerekednek rajtuk.

Az utolsó megállapítás a gyakorlatban nem igazán meglepő; Kijev ezért is örülhet, hogy a múlt héten megérkeztek az első francia Dassault Mirage 2000-esek. Ezek a gépek, mutatóik alapján, légiharcban már méltóbb riválisai lehetnek az orosz gépeknek, még ha a földi célpontok ellen nem is tudják felülmúlni a hírnevesen sokoldalú F-16-osokat.

Európában ezen kívül még két olyan gép áll rendelkezésre, amelyeknek Kijev különösen örülne:

Hazánkban is szolgáló Jas-39 Gripen, amely Svédországban készült, valamint a nemzetközi együttműködés keretében előállított Eurofighter Typhoon, mindketten korszerűbb tervezésűek, mint az F-16 és a Mirage típusok.

Ha a háború korábbi szakaszában a tüzérség és más nagy hatótávolságú támadófegyverek voltak Kijev bevásárlólistájának tetején, akkor most ezt a pozíciót egyértelműen a MIM-104 Patriot légvédelmi rendszer foglalja el. Európa ezen a területen szintén gondban van, hiszen a legvalószínűbb alternatívát az IRIS-T SL rendszer különféle variánsai adják, ezek a fegyverek azonban jóval szerényebb hatótávolsággal bírnak, mint az amerikai Patriot.