Ki volt az, aki megmérgezte III. Boriszt? És vajon ki fogja betölteni a pápai trónat?

Mint már annyiszor, ismét válaszolunk a legégetőbb kérdésekre.

Ezen a héten a hírlevél visszatér a gyökereihez, az alapokhoz, egy igazi felfedező útra indulunk. Fölülemelkedünk a mindennapi politikai zűrzavaron, és végre a lényeges kérdésekre összpontosítunk. Melyek ezek a kérdések? Hát például: Ki mérgezte meg III. Borisz bolgár királyt 1943 augusztusában? Mi lenne, ha az állatok is rendelkezhetnének saját bankszámlával? Ki követi majd a pápai trónon a következő utódot? Milyen érzés beteljesületlen ígéretként létezni? Mi Ecuador valódi arca? És végül: ki az, aki ma még Volkswagent vásárol? Készen álltok a kalandra? Írjatok nekünk: [email protected].

Bulgária a második világháború idején a náci Németország szövetségeseként lépett fel, mégis a zsidó közössége megmenekült a holokauszt szörnyűségeitől. E figyelemre méltó túlélés mögött nagy részesedése volt III. Borisz bolgár királynak, aki ellenállt a zsidók deportálásának. A háború alatt Bulgária legfőbb kereskedelmi partnere Németország volt, míg vallási és kulturális szálak Oroszország felé húzódtak, amely korábban sikeresen kiszorította az oszmán törököket a térségből. Ez a bonyolult politikai és társadalmi háttér hozzájárult ahhoz, hogy a bulgáriai zsidók elkerülték a sorsukat, amely sok más európai zsidó közösséget sújtott.

Amíg a Hitler-Sztálin paktum érvényben volt, Bulgária viszonylag kényelmes helyzetben tudta magát érezni a két nagyhatalom között. Azonban amikor Hitler megindította hadjáratát a Szovjetunió ellen, Bulgária sorsdöntő döntés előtt állt, és végül a náci Németországot választotta. III. Borisz, az államfő és a külpolitikai irányítás egyedüli felelőse, nem mellesleg német származású királyi családból származott; apját az első világháború után Németországból hozták a bolgárok trónra. Borisz kiváló német nyelvtudása és Hitler éppen sikeres időszaka hozzájárult ahhoz, hogy Bulgária a németek oldalát fogadja el. Azonban az igazi meglepetés az volt, hogy a látszólag nem túlságosan ravasz politikai manőverező, a vasút- és pillangórajongó király nem hajolt meg minden náci követelés előtt; valójában aktívan hazudott Hitlernek, és titokban a kiugrási lehetőségeket kutatta.

1943-ra a náci hatóságok elkezdték erőteljesen nyomás alá helyezni Boriszt azzal az elvárással, hogy sürgősen intézkedjen országa zsidó lakosságának vonatra rakásáról, ahogyan azt korábbi megállapodások is előirányozták. Mire Borisz arra a következtetésre jutott, hogy a zsidókra otthon van szüksége, hiszen munkatáborokban szeretné őket foglalkoztatni, a helyzet már komolyra fordult. Ezekben a táborokban valóban folyt a munka, a bevonulás kötelező volt, és a távozás lehetősége is szigorúan tiltottnak bizonyult. Azonban a körülmények nem voltak olyan brutálisak, mint ahogyan azt sokan gondolták, hiszen fő célja az volt, hogy Borisznak legyen mivel védekeznie, amikor nem teljesíti Hitler utasításait. Olyan esetek is előfordultak, amikor országszerte már útnak indították az embereket a Lengyelországba tartó vonatokra, amikor a király parancsot adott arra, hogy azonnal állítsák meg a szállítást.

Egyszer Borisz a hegyek magányába menekült a Borisz-napok idején, hogy elkerülje a berlini hatóságok elől való elérhetőséget. Már annyira belefáradt a folyamatos kérdésekbe és nyomásgyakorlásba, hogy nem tudta volna mivel indokolni a deportálásokkal szembeni ellenállását.

1943 augusztusában Hitler a Farkasverembe, a lengyelországi titkos búvóhelyére rendelte a királyt. A találkozó állítólag nyolc órán át tartott, és a Führer hangos kirohanásai betöltötték a szobát. Miután a dühkitörés véget ért, a király visszatért Bulgáriába. Nem sokkal később azonban súlyos szívtáji fájdalmakkal kórházba került. Napokig szenvedett, végül augusztus 29-én, egy szófiai kórházban hunyt el, orvosai diagnózisa szerint hirtelen szívelégtelenség következtében.

III. Boriszt minden bizonnyal megmérgezték. A Butterfly King című nyolcrészes podcastsorozat azt próbálja 80 évvel az események után kideríteni, hogy ki. A cuccot egy BBC-s újságíró, Emma Jane Kirby írta, és egy másik, Becky Milligan adja elő. Beszélnek olyanokkal, akik élőben látták a fontosabb eseményeket, köztük a király gyerekeivel, megszólalnak történészek, előkerül Churchill archívuma és Göbbels naplója, és a világ vezető kígyóméreg-szakértője is. Nekem épp egy picit túl szájbarágós a történetvezetés, de a téma kárpótól, és tény, hogy elképesztően profi a cucc, true crime podcast műfajban kiemelkedő darab. És ingyenes.

Az év végén debütál az Economist idei "The World Ahead" kiadványa, amely egy izgalmas cikksorozat keretében vázolja fel, mire számíthatunk a következő évben a globális színtéren. A kiadvány különböző, az élet számos területét érintő témákat ölel fel, legyen szó politikai, gazdasági, kulturális vagy technológiai kérdésekről. Emellett külön figyelmet szentelnek a tavalyi előrejelzések sikerességének, de a legérdekesebb része mindig a váratlan, mégis lehetséges eseményekre fókuszáló szekció. Idén ezek a különös, de izgalmas lehetőségek kerültek a figyelem középpontjába: