"Ki gondoskodik a gyermekről, amikor megbetegszik?" - Az anyák rejtett nehézségei a munka világában.
Különleges csata kezdődhet Magyar Péter és Orbán Viktor között, amely nemcsak politikai, hanem stratégiai téren is komoly kihívásokat jelenthet. A felek közötti összecsapás várhatóan hosszú távú állóháborúvá alakul, ahol a taktikák és érvek mellett a közönség támogatása is kulcsszerepet játszik. Az események alakulása izgalmas kihívások elé állíthatja mindkét politikai vezetőt.
Miután anya lettem, azt gondoltam, ha cégvezető lennék, kizárólag anyákat alkalmaznék a cégemben. Cégvezető azóta sem lettem, de továbbra is azt gondolom, hogy a szülővé válás olyan készségeket fejleszt, amire a munka világában is nagy szükség van. Ha a munkáltatók nem ismerik fel, hogy milyen potenciál van a szülési szabadságról visszatérő szülőkben a mai munkaerőpiaci helyzetben - ahol még mindig alapvetően hiány van a jól képzett szakemberekből - versenyhátrányba kerülhetnek.
Ideális esetben mindenkinek lehetősége lenne arra, hogy saját maga határozza meg, mennyi időt kíván a gyermekével tölteni a szülési szabadság alatt, mindezt pedig társadalmi megbélyegzés és anyagi kényszer nélkül. Az élet azonban ritkán működik az ideális keretek között. Nincs egyetlen helyes megoldás, és a családi struktúrák is sokfélék lehetnek. Nem helytálló az a nézet, miszerint az a gyermek, akinek az édesanyja néhány hónap után visszatér a munkába, automatikusan szenvedni fog, ahogy az sem igaz, hogy az a gyerek a legboldogabb, aki három évig az otthonában maradhat. A két véglet között rengeteg olyan megoldás létezik, amelyek lehetnek jók, rosszak vagy éppen csak elfogadhatóak. A helyzet – akárcsak sok más esetben az életben – nem csupán fekete és fehér.
"Mit mondok, ha megkérdezik az interjún, hogy mit csinálok, ha lebetegszik a gyerek?" Általában a család bővülésével átrendeződnek a prioritások, átalakulnak a szempontok, ami mentén munkát és munkáltatót választanak a szülők. Fontos lesz a rugalmasság, a home office, hogy van-e részmunkaidős lehetőség, és igen, az is, hogy hogyan állnak hozzá, ha lebetegszik a gyerek.
Ügyfélköröm tapasztalatai alapján megfigyeltem, hogy a szülési szabadságról visszatérő anyák jelentős fejlődésen mennek keresztül különböző területeken. Az időmenedzsment, a stresszkezelés, a szervezési készségek, a hatékonyság, az empátia és a kommunikációs készségek mind olyan aspektusok, amelyekben kiemelkedő előrelépést mutatnak. Tele vannak kreativitással és energiával, ami lehetővé teszi számukra, hogy nagy lelkesedéssel és motivációval lépjenek vissza a munkavilágába.
Ha az önbizalomhiány, ami a régi munkahelyükre való visszatérést kíséri, nem állna az ambícióik útjában; ha nem szorongással vágnának bele az álláskeresésbe. De sajnos ezeket a belső akadályokat nehéz leküzdeni: például felmerül a kérdés, hogyan írhatnék olyan önéletrajzot, amelyben ne tűnjön fel, mennyi időt töltöttem gyes-en?
Egy 2018-as kutatás szerint - melyben 18 országból több mint ötvenezer embert kérdeztek meg -, annak ellenére, hogy sok országban léteznek jogszabályok a nemek közötti egyenlőtlenség megszüntetésére, a diszkrimináció továbbra is fennáll. A tanulmány rámutat, a "motherhood penalty" (anyasági büntetés) létező jelenség, amely azt eredményezi, hogy az anyák alacsonyabb bért kapnak, szűkebb az előléptetési lehetőségük és kevesebb szakmai lehetőségben részesülnek. Más tanulmány is alátámasztotta, hogy ez nem a valós teljesítményük, hanem a makacsul jelen lévő előítélet miatt van, mely szerint szülés után a nők már nem teljesítenek olyan jól.
Képzelem el, hogy 2025-re már nem éri hátrányos megkülönböztetés a kisgyermekes édesanyákat, és azokban a munkakörökben, ahol ez lehetséges, természetes lenne a rugalmasság. A home office és a részmunkaidős opciók alapvető elemei lennének a munkahelyi kultúrának, lehetővé téve, hogy a szülők harmonikusan összeegyeztethessék a családi életet és a karriert.
A munkáltató, aki ezt bizalmatlanságból, vagy rossz szokásoktól vezérelve nem teszi lehetővé, komoly versenyhátrányba kerülhet. Arról nem is beszélve, hogy töröljük ki végre a HR-es kolléga állásinterjú kérdésgyűjteményéből a "Mikor tervezik a kistestvért?", a "Ki vigyáz a gyerekre, ha lebetegszik?", és ehhez hasonló kérdéseket. Amellett, hogy nem jogszerű ezeknek a kérdéseknek a feltevése, nem is releváns, hiszen semmit nem mond el arról, hogy az illető alkalmas-e a feladat elvégzésére, ahogy arról sem, hogy a gyermektelen jelölthöz képest mennyivel tesz bele kevesebbet a munkába, és mennyivel többet hiányzik (általában semennyivel). Ahogy a tanulmány is rámutat, a rugalmasabb munkahelyi gyakorlatok, a tudatosabb HR-döntések és az apák nagyobb szerepvállalása hosszú távon csökkentheti az anyák munkaerőpiaci hátrányait.
A szülővé válás nem egyenlő a szakmai leépüléssel - sőt számos kulcskompetencia fejlődik ebben az időszakban. A kérdés csak az, hogy a munkáltatók felismerik-e ezt. Aki igen, nemcsak elkötelezett munkaerőt nyer, hanem hosszútávú versenyelőnyt is egy olyan munkaerőpiacon, ahol a munkavállalók számára egyre fontosabb a rugalmasság és a munka-magánélet egyensúly.
A szerző szakmai háttere munka- és szervezetpszichológia területén kiemelkedő, emellett coachként is tevékenykedik. Jelenleg a The Therapy pszichológiai tanácsadó központ csapatát erősíti, ahol elkötelezetten segíti ügyfeleit a személyes fejlődés és a munkahelyi kihívások kezelésében.
