A haja kihullott, és az életét végleg elveszettnek érezte; az utolsó évei tele voltak szenvedéssel és nélkülözéssel, ami arra késztette, hogy a legsötétebb gondolatokkal küzdjön.
Paudits Béla életét súlyos betegségek árnyékolták be, amelyek miatt többször is úgy érezte, hogy fel kellene adnia a színpadot. Két alkalommal is megpróbálta elvenni saját életét, és élete végén olyan súlyos körülmények között élt, hogy gyakorlatilag éhezett. A tehetséges Jásza Mari-díjas színművész 1949. augusztus 19-én látta meg a napvilágot, és 2018. június 13-án távozott az élők sorából. Halálának évfordulóján egy kvíz keretében emlékezünk meg róla, méltatva pályafutását és örökségét.
Paudits Béla a tanára javaslatára jelentkezett a színművészetire, ahová elsőre felvették, de alkata miatt sosem játszott Rómeót vagy Hamletet. A zenés-táncos darabok álltak közel hozzá.
Az 1969-es Táncdalfesztiválon komoly sikereket aratott, majd pályafutása során a Madách Színház és a József Attila Színház színpadain is bemutatkozott. Akkori élethelyzetét és döntéseit a Film Színház Muzsika - Sztankay Ádám által idézett - 1977-es évkönyvben így fogalmazta meg:
A József Attila Színházban igazi csalódások sorozata várt rám. Naiv, fiatal fiúkat és ostoba gyerekeket alakítottam. Svejk? Egy buta doktor. Kutyatestamentum? Egy komikus szerzetes. Figaro? Egy mamlasz alülnök. Liliomfi? Az enyhén idióta Schwartz ifjúkori szerepe. Ekkor határoztam el, hogy otthagyom a színészetet.
Ekkoriban már a külsejével sem volt megelégedve: fiatalon kezdett kopaszodni, amiért szégyenkezett. Az intimitás terén is nehézségekkel küzdött, de egy szentendrei fellépés során találkozott Mózes Máriával, akivel közös jövőt álmodtak meg. Egy népszerű szórakozóhelyet üzemeltettek, ahol Mária a pénzügyi ügyeket intézte, míg Béla a műsorok fellépőit szerződtette. Később összeházasodtak, és úgy tűnt, hogy a kapcsolat ígéretesen alakul. Azonban a boldogságuk egy váratlan és zavarba ejtő esemény következtében szertefoszlott: Mária egy nap hazatérve meglepetten tapasztalta, hogy a fürdőszobájukból egy meztelen színésznő lépett ki. A kínos incidens után úgy döntöttek, hogy elválnak, és közös vállalkozásukat is bezárták.
Élete végén éhezett
A színész visszakerült a színpadra, a Madách Színházban ért el sikereket. Ekkor már erős hátfájás gyötörte, de egy idő után az idegei is felmondták a szolgálatot. Ismét úgy döntött, hogy befejezi a színészi pályát. Kanadába költözött, ahol eleinte kifutófiúként kereste a kenyerét. Ottani támogatója, egy idős, Rose nevű asszony volt, aki finanszírozta a színész orvosi vizsgálatait is. Kiderült, hogy a csigolyáiban sorvadni kezdett a gerincvelő, ez okozta az elviselhetetlen hátfájását.
Néhány év után a színész nem találta a helyét Torontóban. Egy hazalátogatása alkalmával ismét találkozott exfeleségével, Máriával, és ekkor döntöttek úgy, hogy közösen vállalnak gyereket.
A színész élete végén egy János nevű fiatalemberrel osztotta meg otthonát, akit szeretett fiaként mutatott be barátainak. Betegsége következtében leszületett, és nyugdíja meglehetősen alacsony volt, ami megalázóan érezhette őt. Alkalmi fellépésekből próbálta fenntartani magát, de a folyamatosan romló életkörülményei miatt kétszer is a végső elkeseredés határára jutott, és megkísérelte elvenni saját életét. Ezt követően pszichiátriai kezelésre szorult.
Élete végén súlyos anyagi gondokkal küzdött, gyakran előfordult, hogy nem volt mit ennie, és ennek következtében 46 kilogrammra fogyott. Az emberek próbáltak segíteni, ám a színész elutasította a lakása elé helyezett élelmiszercsomagokat is. Kétszer szenvedett el agyvérzést, a második esetből már nem tudott felépülni. 2018. június 13-án a Szent János Kórházban hunyt el.
