Kovács Kokó István ma, a születésnapján, egy meglepő lépést tett, amely mindenkit sokkolt.

"Nem tudnám elképzelni a boldogságomat egy hagyományos családmodell keretein belül" - vallotta be Csonka András, ezzel magyarázva, miért nincs felesége és gyermeke.

- Ironmant utoljára négy éve teljesítettem, maratont viszont még idén februárban is futottam St. Tropez-ban. Nagyon nehéz volt, messze négy órán kívül értem célba. Most persze más a helyzet, az idő egyáltalán nem számít...

A korábbi olimpiai aranyérmes, amatőr és profi világbajnok, aki aktív pályafutása alatt elválaszthatatlanul összekapcsolta életét a futással, a visszavonulását követő nyolc évben azonban, egészen 40. születésnapjáig, háttérbe szorította ezt a szenvedélyét.

Újra felfedeztem a futás örömét, és azóta is kitartok mellette. Ha éppen nem vagyok túlterhelve, hetente egyszer-kétszer kimegyek, de ha igazán belelendülök, akár négy-öt alkalommal is futok. Jelenleg a sok elfoglaltságom miatt nem tudtam mindenre megfelelően felkészülni az 55 kilométeres távra, így biztosra veszem, hogy lesz olyan szakasz, amikor sétára váltok.

A futók szokásos vélekedése szerint a sikeres futás kulcsa a pihentető alvás. Nos, Kokó esetében ez valószínűleg nem éppen kivitelezhető, hiszen a bokszszövetség szombati centenáriumi ünnepsége egy éjszakába nyúló bankettel zárul. Ráadásul, könnyen megjósolható, hogy a vacsora során nem csupán ásványvizet fog kortyolgatni...

- Biztos rányomja a bélyegét az élvezeti értékére, vagy az elért időeredményre, de ezek nem fontosak, vagyis nem probléma, mi lesz előző nap és éjszaka. Tudom, hogy "ki kell rabolnom" a szervezetem, s biztos vagyok benne, hogy a vége, akár az utolsó 15-20 kilométer szenvedés lesz. Akkor kell majd a segítség, a barátok, a szurkolók,a masszőr... De tudom, hogy teljesíteni fogom az 55 kilométert. Nem nagy szám!

Látva az újságíró meglepett arckifejezését és a hitetlenkedő fejrázását, folytatja:

Az emberi teljesítőképesség nagyon messze van ettől. Még az enyém is borzasztóan túl van ezen, azaz nem kell attól tartani, hogy a végén összerogyok.

Bár az ember folyamatosan mozgásban van, mégis felmerül a kérdés: miért vonzza őt annyira a futás?

Nem a fogyás vagy a mentális tisztulás céljából futok, és nem is azért, hogy egyedül maradjak a gondolataimmal. Számomra a sport nem csupán hobbi, hanem az életem szerves része, és a futás ennek a sportágnak a fundamentuma. A futás által nemcsak fizikailag érzem magam jobban, hanem az elmém és a lelkem is harmóniába kerül. Talán éppen ezért válok egyre jobb emberré.

Még azt is megemlíthetjük, hogy a jelenlegi felesége, a maratoni futó Garami Katalin, szintén hozzájárult ehhez a sikerhez.

Ez akkor is érvényes, ha már korábban is rendszeresen futottam, de kétségtelen, hogy kulcsszerepet játszott a kapcsolatunkban, hogy összejöttünk és ma is együtt vagyunk. Ha pontosabban fogalmazok: ha nem lettem volna élsportoló, valószínűleg nehezen viselném el a feleségem sportág iránti szenvedélyét, és ez a fordítottjára is igaz. Hiszen így jobban megértem, mit jelent számára a versenyre való felkészülés, és azt is, hogy miért nem tudja elengedni a futást.

Pistinek - ahogy a barátai kedvesen nevezik - a már említett indokokon túl még egy meggyőző érve is akad az 55 kilométeres táv teljesítése mellett.