Kovács Patrícia számára az apja megbocsátása nem volt könnyű feladat. Az érzelmek tengerében küzdött, hiszen minden alkalommal, amikor ránézett, egy beteg ember képe rajzolódott ki a szeme előtt.

Nehéz gyerekkoráról vallott a színésznő.

Kovács Patríciának évtizedekbe telt, mire felnőttként meg tudott bocsátani az édesapjának azért, hogy alkoholholtbetegként megnehezítette a családjuk életét. A színésznő erről Réczei Tamásnak mesélt a Dobd be magad című műsorban. "Mennyit tudhatnánk meg abból, hogy 2009-ben mi alapján rendeződött apukáddal a viszony? Tehát mi az, amitől egyszer csak azt mondtad te magad, hogy ott valami kisimult?" - faggata a színésznőt Réczei.

A Mi kis falunk színésznője megosztotta, hogy élete szemlélete gyökeresen átalakult, amikor megszületett a gyermeke.

Azt hiszem, hogy elkezdtem őt látni kívülről... Például van egy képem, hogy ül a kórházi ágyon, és valahogy olyan nagyon kicsinek látom. Egyszerűen azt láttam meg, hogy ő egy beteg ember. Ez nagyon nehéz dolog, hogy miért nem sajnáljuk az alkoholistát meg a gyógyszerfüggőt, és miért gondoljuk azt, hogy miért nem oldja meg az életét. Akkor hirtelen azt éreztem, hogy neki sokkal rosszabb, mint mindannyiunknak.

Amikor arról kérdezték, észlelte-e az édesapja a változást, határozott igennel felelt, de utána már csak rövid idő maradt számukra: "Szóval gyakorlatilag nem is múlt el egy év, és máris eltávozott" - emlékezett vissza.

Kovács Patrícia kifejtette, hogy családjuk összetartó erejét édesanyja biztosította, aki mindig nyújtott számukra biztonságot és egyértelmű irányt mutatott. "Természetes, hogy az ember, amikor elkezd terápiára járni, színházi előadásokon részt venni, úgy érzi, hogy meg kell vizsgálnia saját magát minden szempontból. Én is átéltem olyan időszakokat, amikor külső támogatásra volt szükségem. Ültem a pszichológus irodájában, és meséltem a gyermekkori sérelmeimről, arról, hogy miket éltem át kicsiként" - mesélte, majd részletesen elmondta, hogyan formálta őt a nehéznek ítélt gyerekkora.