Kutatók új, figyelemre méltó részletekre bukkantak az Alzheimer-kór megértésében, amelyek potenciálisan áttörést jelenthetnek a betegség kezelésében.
A Harvard Medical School kutatócsapata felfedezett néhány olyan aspektust a betegség vizsgálatában, amelyek eddig elkerülték az orvosi szakma figyelmét.
Az Alzheimer-kórral élő egyének agyi struktúrája számos szempontból eltér az egészségesekétől. Különösen figyelemre méltó, hogy az amiloid béta és tau-fehérjék szintje jelentősen megemelkedik náluk. Ezek a fehérjék normális körülmények között elengedhetetlen szerepet játszanak az agy működésében, de az Alzheimer betegség során a megnövekedett mennyiségük káros hatással bír – írja a Gizmodo cikkére hivatkozva a hvg.hu.
A Harvard egyetem szakemberei felfigyeltek rá, hogy az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél nem csupán ezek az elváltozások figyelhetők meg. Emberektől és egerektől származó agyi szövetminták elemzése nyomán úgy találták:
Az agyunkban természetes módon jelen lévő lítium szerepe kulcsfontosságú lehet, mivel ennek hiánya összefüggésbe hozható az Alzheimer-kór által kiváltott károsodásokkal.
A kutatók 30 különféle fém koncentrációját elemezték a vizsgálati mintákban. Az alanyok eltérő súlyosságú kognitív problémák következtében hunytak el, és bár a legtöbb fém esetében nem mutatkozott jelentős különbség, a lítium szintjében kiemelkedő eltérés figyelhető meg. A kognitív szempontból egészséges egyének agyában viszonylag magas lítiumszintet találtak, míg az Alzheimer-kórral élők esetében ez a szint drámaian alacsonyabb volt.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a lítium szintjének csökkenése nem csupán a súlyosabb esetekben figyelhető meg, hanem azoknál is, akik haláluk előtt csupán enyhe memóriazavarokkal küzdöttek.
A kutatás során egészséges és genetikai módosítással élő egereket vizsgáltak, és megfigyelték, hogy az utóbbi csoportban az Alzheimer-kór egyik variánsa jelent meg. Amikor a lítiumot eltávolították az egerekből, ez látszólag felgyorsította az amiloid béta és a tau-fehérjék káros felhalmozódását az agyban, ami hozzájárult a memóriazavarok fokozódásához.
De arra is találtak bizonyítékot a kutatók, hogy a lítiumveszteséget az amiloid-béta plakkok okozzák, melyek az agyi lítiumhoz kapcsolhatók - a veszteségük pedig negatívan befolyásolja az agy összes jelentősebb sejttípusát.
Tehát az eredmények szerint agyunkban természetes módon jelen van a lítium, és ennek hiánya jelentős szerepet játszik az Alzheimer-kór megjelenésében.
A Nature magazinban publikált tanulmányból kiderül, hogy a kutatók egy olyan, lítium-alapú vegyületet is azonosítottak, amelyhez nem kötődik oly könnyen a lítium. Amikor ezt a vegyületet beadták az egereknek, úgy tűnt, az megakadályozza az agy károsodását, valamint a memóriazavarokat is. Ezzel szemben a jelenlegi kezelési módok csupán kis mértékben késleltetik a betegség kialakulását - és mellékhatások sem voltak megfigyelhetőek.
Jelenleg a kutatók azon fáradoznak, hogy olyan vegyületeket fejlesszenek ki, melyek biztonságosan vizsgálhatóak az emberek számára.
