Álomférfiak az 1900-as évektől napjainkig: Jason Momoa nem lett volna képes a sikerre - Életmód Az álomférfiak fogalma évtizedek óta foglalkoztatja a közönséget, és az 1900-as évektől napjainkig számos ikonikus figura lépett a rivaldafénybe, akik meghódí
Mi volt a titka az álomférfinak 80 vagy 100 évvel ezelőtt? Mitől döglött a légy, állt meg a levegő, ha megjelent a főutcán a cukrászda előtt? Ennek jártunk utána a Fortepan képeinek segítségével.
Az idők folyamán az álomférfi eszményképe jelentős átalakulásokon ment keresztül, amelyeket a társadalmi, kulturális és gazdasági környezet határozott meg. A férfiasság, a stílus és a testkép iránti elvárások folyamatosan változtak, tükrözve az adott korszak ideológiáit, trendjeit és értékrendjét. Vizsgáljuk meg, hogyan formálódott a férfiideál az utóbbi évszázad során!
A 20. század elején a férfiideál az elegáns úriember volt. A kifogástalan öltöny, a keménykalap és a jól ápolt megjelenés számított férfiasnak. A testi erő kevésbé volt hangsúlyos (szóval Jason Momoa labdába sem rúghatott volna akkoriban); sokkal inkább a társadalmi státusz, az intelligencia és a jó modor határozta meg az ideált. A lovagiasság és a család eltartásának képessége volt az igazi férfiasság mércéje.
A mozi elterjedésével a hollywoodi filmsztárok új férfiideálokká léptek elő. Rudolph Valentino és Clark Gable, a korszak meghatározó színészei, az elegancia, a karizma és a romantika megtestesítőivé váltak. A nők számára a sármos és magabiztos férfi képviselte a vonzalom csúcsát, miközben a divat is átalakuláson ment keresztül: a hagyományos háromrészes öltönyök helyett egyre inkább a könnyedebb, sportosabb stílusok hódítottak.
A második világháború időszakában és azt követően a férfiak ideálja a katonai erő, bátorság és hazafias elkötelezettség köré formálódott. A férfias eszmény a kemény fizikai munka és a katonai egyenruha viselésével vált összefonódottá. Az önfeláldozó hős figurája testesítette meg azt az erőt és stabilitást, amire a társadalom a háború utáni zűrzavaros időkben vágyott. A férfiak a fotók többségén egyenruhában láthatók, felvetve a kérdést: vajon a nők uniformis iránti vonzalma is ebből a korszakból ered? A válasz valószínűleg igen.
Az 1950-es években az ideális férfi megújult, visszatérve a családcentrikus értékekhez. Az „álompasi” képviselői, mint Cary Grant vagy Gregory Peck, eleganciájukkal és karizmatikus megjelenésükkel hódítottak. E férfiak nem csupán jól öltözöttek voltak, hanem felelősségteljes és tekintélyt parancsoló személyiségekkel rendelkeztek. A társadalom elvárásai szerint a férfiaknak nemcsak a családjuk megélhetéséről kellett gondoskodniuk, hanem erős, ám érzelmileg visszafogott szerepet is kellett betölteniük. Ekkoriban a hiúság is új dimenziókat nyert: a divatos öltözködés mellett a testi adottságok is egyre fontosabbá váltak a férfiak társadalmi megítélésében.
