Lovak, fenyőméztetű, asra esés és egy új szerelem – a Salzkammergut varázslatos tája mindezt összekapcsolja. Képzeld el, ahogy a zöldellő dombok között vágtatnak a lovak, a szél a sörényükbe kapaszkodik, míg a fenyőméztetű illata betölti a levegőt. Az erd
A Salzkammergut régió nem csupán a sípályáiról híres, hanem a téli sportok varázslatos világát is felkínálja. Itt a kezdők számára is ideális hótalpas túrák, változatos túraútvonalak és számos sífutópálya várja az aktív kikapcsolódásra vágyókat. Merüljünk el a hófödte táj szépségében, és tapasztaljuk meg a tél minden csodáját, miközben élvezzük a természet nyugalmát és a friss levegőt!
Míg az alpesi sízés rajongói a magasan fekvő hegycsúcsokról száguldanak a különböző szintű pályákon, mások a hó világát másképp fedezhetik fel. Ők élvezhetik a könnyed félnapos túrákat, de bátran belevághatnak a komolyabb kihívásokba is, legyen szó síléc, hótalp vagy akár hótaposó használatáról. A hófödte táj varázsa mindenki számára tartogat élményeket, csak rajtunk múlik, hogyan tapasztaljuk meg ezt a csodálatos világot.
A Dachstein impozáns hegycsúcsai között, Gosautól Abtenauig terjedő sífutópályák széles választéka várja a sportág szerelmeseit. Itt a kezdők számára ideális, sima és könnyen járható útvonalakat találunk, míg a tapasztaltabbak számára a meredek és kihívásokkal teli pályák nyújtanak izgalmat. Nem árt azonban óvatosnak lenni, hiszen a haladók számára kialakított, technikai tudást igénylő szakaszok könnyen próbára tehetik egy kevésbé gyakorlott sífutó képességeit.
Miközben a napszemüvegemet keresgéltem a táskámban a COOEE Alpin Hotel napfényben úszó teraszán, figyelmemet két sífutó ragadta meg, akik a hóban könnyedén csúszkáltak. Lenyűgözve néztem, ahogy egymás után haladtak a hófödte nyomvonalakon, és egyre inkább vágyakoztam, hogy én is csatlakozhassak hozzájuk. A gondolataim azonnal elkalandoztak: délután felcsatoljuk a léceket, és belevetjük magunkat a környék hat csodás sífutó útvonalába. Miután birtokba vettük a szobánkat, azonnal a hotel kölcsönzője felé vettük az irányt. A 17 eurós díj kifizetése után végre elindulhattunk. A Dachstein impozáns, kétezer méteres csúcsai mintha figyeltek volna, ahogy óvatosan lépkedtem - nyilvánvalóan nem voltam még egy tapasztalt sífutó. Mosolyogva néztem a kezdeti, bizonytalan mozdulataimra, de szerencsére hamarosan belejöttem. Néhány perc elteltével már boldogan hajtottam magam, élvezve a napsugarak melegét és a körülöttem ragyogó tájat. A boldogságom szinte elhomályosította az időérzékemet, hiszen végül közel ötkilométert tettünk meg. Persze, a gyönyörű kilátás miatt többször is megálltunk, mert elkapott minket a fotózás szele. Ki tudna ellenállni ennek a varázslatos tájnak?
Hotelünkből síbusszal öt perc alatt közelíthető meg a Hornspitz Express, ahonnan feljuthatunk a Hornspitz remekül karbantartott, minőségi pályáira. A Dachstein West régió - különösen Zwieselalm és Hornspitz - népszerű téli (és nyári) úti cél, ahol számos felvonó és sípálya várja a téli sportok szerelmeseit. Ez egy összetett síterep, amely számos kisebb területet foglal magában: 21 felvonó, 37 különböző nehézségű pálya várja a síelőket és snowboardosokat, akik Gosauból, Russbachból és Annabergből érkeznek ide, hogy a mintegy 160 kilométernyi pályán síeljenek. De nem csak síléccel érdemes ám ide feljönni! Mert aki nem síel vagy a változatosság kedvéért valami mást próbálna ki, annak itt van mindjárt a túrázás, méghozzá hótalpakon és egy profi túravezetővel.
A Panoramajet felvonó kalandja a Zwieselalm csúcsra vezető utazással veszi kezdetét. Még ha nem is tervezzük, hogy túrázni indulunk, már egy oda-vissza kör is megéri az árát, hiszen a panoráma lenyűgöző - felfelé és lefelé egyaránt. De ha már van mellettünk egy tapasztalt túravezető, és a legmenőbb hótalpak is a csomagunkban lapulnak, akkor felérve már csak annyi a dolgunk, hogy magunkra öltjük a felszerelést, és irány a friss hó, felfedezni Betty által kijelölt varázslatos túraútvonalat!
Ahogy kiderült, évekkel ezelőtt ő volt az, aki felfedezte és kialakította a hótalpas túraútvonalat. Miközben szüntelenül tapossuk a friss havat, mesélte, hogy általában ritkán jár erre, ha kirándulókkal indul útnak. Mivel az egész környéket olyan jól ismeri, mint a tenyerét, inkább alternatív útvonalakat választanak, hiszen a sárga táblákkal jelölt ösvények leginkább az egyéni túrázóknak kedveznek. Hótalpas gyaloglásunk során hol elmerülünk a mély hóban, hol a sípályát keresztezve haladunk, máskor pedig megállunk, mert Betty egy-egy izgalmas részletre irányítja a figyelmünket.
Egyik különleges alkalommal a helyi gleccserek csodáit fedeztük fel, és Betty figyelmeztetett, hogy ezek a lenyűgöző jégformák évről évre észlelhetően zsugorodnak. Egy másik túrán a fenyőméz titkos világába merültünk el, ahol megtudtuk, hogy a fenyőtobozokban rejtőzködő apró tetvek kulcsszerepet játszanak a fenyőméz előállításában. Emellett egy érdekes felfedezésünkként tudtuk meg, hogy a fenyőfákon időnként látható barnás és zöldes képződmények, úgynevezett fenyőszakáll, nem csupán ehető, hanem kifejezetten jótékony hatásúak is. A túránk körülbelül két órát tartott, de Betty más túrái változatos hosszúságúak lehetnek, kezdve a 3,5 kilométerestől egészen a 7-8 kilométeresekig, attól függően, hogy éppen mit keres a csapat.
Két gyönyörű sötétpej lóval, a 18 éves Andreával és a 8 éves Alexával (és persze vezetőnkkel, Marcussal) indulunk egyórás lovasszán kalandunkra, amely a hotelünk bejáratától hófödte legelőkön és elvarázsolt erdei utakon visz. Ahogy utunk során egyre sötétebb lesz, egyre misztikusabb a hangulat, sokszor már csak a lovak lehellete látszik és a belőlük felszálló pára. A két ló magabiztosan húzza alattunk a lovasszánt át a Gosau-völgyön. Takarókba burkolózva egyáltalán nem érezzük a hideget, pedig már mínusz alatt van a hőmérséklet.
Amikor megállunk az erdőben, Marcus az ülés alól elővesz egy üveg alma-körte snapszot, amelyet felhajtva a melegség jóleső érzése járja át belsőnket.
Szükségünk is lesz a plusz melegségre, mert nagyjából egyórás menetünk felénél járunk. Újra a "lovak közé csapva" (valójában soha nem kellett a lovak közé csapni, mert Andrea és Alexa tökéletesen tudták maguktól is, merre kell menniük), vezetőnk elmeséli, hogy családja közel egy évszázada tenyészt Noriker lovakat Gosauban, amelyeket hatalmas teherbírásuknak köszönhetően eredetileg a kivágott fatörzsek húzására és a mezőgazdasági területek megművelésére használták, de a különösen járhatatlan erdőterületeken még ma is hasznukat veszik. A lovasszánozást pedig Marcus édesapja kezdte el több, mint harminc évvel ezelőtt, tőle vette át fia, aki most már egyedül viszi az egész családi vállalkozást mind a húsz loval együtt.
Salzkammerguti látogatásunk egyik legemlékezetesebb pillanata a Gosau-tó körüli rövid séta volt, amely valóban varázslatos élményekkel ajándékozott meg minket. A tó kristálytiszta vizében tükröződő Dachstein hegység látványa olyan lélegzetelállító, hogy az ember szinte megáll az időben. A 4 kilométeres körtúra kezdetben a tó fölött és mellett vezet, de amikor elérjük a tó partját, érdemes nem sietni az út túloldalára, hanem inkább egy kicsit leereszkedni a félig befagyott vízhez. Ott eltölteni egy kis időt, hogy átjárjon minket a béke és nyugalom csodálatos érzése, igazán felbecsülhetetlen élmény.
Utolsó napunkon ismét nem tudtunk ellenállni a sífutásnak. Szerencsére Gosau mellett közel 38 kilométernyi, összesen hat gondozott pálya várja a sífutni vágyókat, amelyek közül ezúttal a Meseösvény névre keresztelt (Mürchenwald Loipe), kellemesen sík pályájára esett a választás. Nagyjából egy kilométer után egy kis hídon vezetett át az út, feljutni - legalábbis nekem - nem volt könnyű, kétszer egészen közelről megismerkedtem a havas talajjal, de lefelé "szinte" mint egy profi sífutó siklottam le. Rövid emelkedő után, az erdőben folytatódott tovább a nyom, ahol vastag hóréteggel borított fenyőfák, nyuszi és rókanyomok mellett haladtunk el, majd egy fordító után ismét visszatértünk a tágas rétre, és a sebesen csorgó patak mellett visszafelé vettük az irányt, hogy aztán 6,5 kilométeres túra után fáradtan, de annál boldogabban érkezzünk vissza a hotelbe. A jóleső vacsora után már csak az esti szaunázás maradt hátra, és másnap délelőtt a Gosauban minden évben megrendezésre kerülő Hőlégballon Fesztivál.
Minden évben, amikor a hegyek fölött ragyogó téli égbolt terpeszkedik, a régió egyik legnagyobb eseménye veszi kezdetét: a világ minden tájáról érkező ballonisták a Gosau-i Nemzetközi Alpesi Trófeáért versengenek. A látvány lenyűgöző: a színes óriáslufik súlytalanul lebegnek az ég kék óceánjában. Utazni bennük felejthetetlen élmény lehet, de még azok számára is felemelő látványt nyújtanak, akik a földről figyelik őket ámulattal.
