Macron igyekszik elősegíteni az izraeli-palesztin kétállami megoldás megvalósulását, de az úton számos akadály és nehézség áll.

A francia elnök komoly kihívásokkal néz szembe, hiszen országában található a legnagyobb muszlim és zsidó közösség, amelyek közötti feszültségek folyamatosan fokozódnak. Azonban a jelek arra utalnak, hogy Macron törekvései még korai szakaszban járnak, és nem elég alaposan kidolgozottak.

Az Európai Unióban már számos kormányzat kifejezte elkötelezettségét a kétállami megoldás iránt, azonban Franciaország lenne az első nagyhatalom, amely aktív szerepet vállalna a folyamat előmozdításában. Ez a hosszú és bonyolult útnak az első lépése volt, amelyet az ENSZ közgyűlése tett meg 1947-ben, amikor is elrendelte, hogy a palesztinai brit mandátum területén egy arab és egy zsidó állam alakuljon.

A közben eltelt közel 80 év során a folyamat többször is eljutott a megvalósulás küszöbére, de a ki-kiújuló konfliktusok ezt rendre megakadályozták. Az eddigi legesélyesebb pillanat a 2000-es Camp David-i amerikai-izraeli-PFSZ találkozó volt, de második intifáda (palesztin felkelés) ezt keresztbe verte.

A Reuters összegzése alapján Emmanuel Macron, Franciaország elnöke, egyre inkább nyitott arra, hogy elismerje a palesztin államot. E mögött nem csupán politikai törekvések húzódnak meg, hanem az a vágy is, hogy még 2027-es mandátuma lejárta előtt maradandó nyomot hagyjon a világtörténelem lapjain.

Legalább ilyen erős mozgató kényszer lehet Macron számára a Franciaországban egyre gyülemlő feszültség a muszlim és a zsidó lakosság között, amely már kormányzati és nemzetbiztonsági nehézségeket is kivált.

Ugyanakkor diplomaták és szakértők szerint egy ilyen lépés elhamarkodott és hatástalan módja lehet annak, hogy valódi nyomást gyakoroljanak Izraelre, hogy forduljon a békemegállapodás felé a palesztinokkal.

Franciaország közvetlen belépése a konfliktusba elmélyítheti a szakadékokat az amúgy is megosztott Európai Unión belül, de ronthatja a viszonyt a Trump-kormányzattal is, amely Izrael leghűségesebb szövetségese és a kétállamiság ellenzője. (Itt megjegyzendő, hogy a Biden-Harris adminisztráció a kétállamiság határozott pártolója volt.)

Az ellenérvek között szerepel az is, hogy ha egyszer Franciaország a palesztin állam elismerésének és a kétállami törekvéseknek az útjára lép, akkor a puszta deklaráció már nem lenne elég. Ezt más intézkedéseknek is kísérnie kellene, például Izrael-ellenes szankcióknak és kereskedelmi tilalmaknak, máskülönben csak szimbolikus gesztusra futná.

Mások azt mondják, hogy Macron ilyen lépése potenciálisan lendületet adhatna egy olyan mozgalomnak, amelyet eddig kisebb, és Izraellel szemben kritikusabb nemzetek uraltak. "Ha Franciaország lép, több ország is követni fogja a példáját" - mondta erről Espen Barth Eide norvég külügyminiszter a Reutersnek.

Macron határozottan kifejezte támogatását Izrael irányába a Hamász 2023. október 7-i támadása után, ugyanakkor az izraeli válaszlépések kapcsán egyre élesebb kritikát fogalmazott meg a gázai akciók következményei miatt. A civil lakosság körében tapasztalt riasztóan magas halálos áldozatok száma aggasztó jelenségként jelent meg a nyilatkozataiban.

Macron döntő kijelentése még a Franciaország és Szaúd-Arábia által közösen kezdeményezett ENSZ-konferencia előtt megtörténhet, ahol a cél egy palesztin állam ütemtervének meghatározása, úgy, hogy Izrael biztonsági paramétereit is garantálják. Az értekezlet június 17. és 20. között zajlik majd.

"Az elméletekből a cselekvés irányába kell lépnünk. A valóságot felismerve meg kell őriznünk a palesztin állam jövőjének lehetőségeit, és elkerülhetetlen lépésekre van szükség" - nyilatkozta Anne-Claire Legendre, Macron közel-keleti tanácsadója egy New York-i előkészítő ülésen május közepén. Ugyanakkor a francia elnök óvatosságra figyelmezteti őt, mivel a következő hónapban számos tényező megváltozhat, beleértve akár egy Trump által előidézett gázai tűzszünetet is, ami miatt az ügy súlya ismét csökkenhet, és Macron a politikai színtéren elveszítheti relevanciáját.

"El kell érnünk a [palesztin] elismerést. A következő néhány hónapban meg is fogjuk tenni" - mondta Macron egy április 9-i interjúban. Ugyanakkor óvatoskodott is, homályos feltételeket szabva, és azt állítva, hogy célja egy Franciaországot támogató koalícióval lendületet teremteni, miközben a muszlim államokat Izrael elismerése felé ösztönzi. Azonban egyelőre semmi nem utal arra, hogy bármelyik új muszlim vagy arab állam készen állna az Izraellel való kapcsolatok normalizálására.

Az elnök korábban már szembesült hasonló kihívásokkal, amikor francia csapatok lehetséges ukrajnai bevetéséről beszélt. Azonban ebben az esetben is találkozott európai szövetségesei határozott ellenállásával.

Izraeli vezetők már hónapok óta intenzíven dolgoznak azon, hogy megakadályozzák egy olyan lépést, amelyet némelyek "atombombaként" értékelnek a két ország közötti kapcsolatok szempontjából. Az a lehetőség, hogy Franciaország – Izrael szoros szövetségese és a G7 tagja – elismerhetné a palesztin államot, kétségkívül heves reakciót váltana ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökből.

A hónap során Nagy-Britannia és Kanada csatlakozott Franciaország álláspontjához, amelyben bejelentették, hogy konkrét lépéseket fontolgatnak Izrael ellen, és kifejezték elköteleződésüket a palesztin állam elismerése mellett. E lépésekre reagálva Benjamin Netanjahu határozottan elítélte a három ország vezetőit, antiszemitizmus vádjával illetve őket. Diplomáciai körökben úgy vélik, hogy Kanada és Nagy-Britannia az elismerés kérdésében óvatosan, vagyis nem túl lelkesedve állnak hozzá, ami esetleg gyengítheti Macron ambiciózus terveit.

Macronnak számolnia kell azzal is, hogy az Izraelre helyezett nyomás a hírszerzési információk visszafogását is eredményezheti, bonyolítva Párizs regionális kezdeményezéseit Libanonban és az észak-afrikai térségben, ahol fontos érdekeltségei állnak terrorfenyegetés alatt.

Francia kormánykörökben az a vélemény alakult ki, hogy az elnök nem enged a kritikák és az izraeli nyomás hatásának. "Ha van egy olyan különleges alkalom a történelemben, amikor a palesztin állam elismerése, még ha csupán szimbolikus formában is, aktuálissá válik, akkor azt mondanám, hogy most érkeztünk el ehhez a pillanathoz" - nyilatkozta egy magas rangú francia állami tisztségviselő.