Elgondolkodnál-e azon, hogy megfojtanád a fiatal Putyint, ha lehetőséged lenne visszautazni az időben?

Megváltoztathatjuk-e jövőt, vagyis elkerülhetjük-e a sorsunkat, ha tudjuk, mi felé haladunk? Ha másképp döntünk egy-egy szituációban, akkor mennyiben alakul másképp az életünk? Sean Grennan MOST AKKOR (Now and Then) című darabját a dunaújvárosi Bartók Színházban állította színpadra Telihay Péter, a négy szereplős drámában Őze Áront, Kerekes Évát, Csiby Gergelyt és Jankovics Katalint láthatjuk.

Egy bár a 80-as évek hajnalán, a pult mögött egy régi lemezjátszó zúg, a záróra közeledtével a fények tompábbá válnak. Jamie (Csiby Gergely) a zongorán lágy, melankolikus dallamokat játszik, a levegőben szinte tapintható a feszültség. Amikor egy ismeretlen férfi (Őze Áron) lép be, Jamie azonnal elhárítja a közeledését, hiszen a kassza már rég zárva, és nem áll módjában kiszolgálni. A férfi azonban szelíd, de határozott módon próbálja meggyőzni, hogy csak egy pohár italra lenne szüksége, amit a sarokban csendben elkölt. A hangulat hirtelen megváltozik, amikor Jamie párja, Abby (Jankovics Katalin) belép a terembe, és váratlanul egy ajánlattal rukkol elő: kétezer dollárt kínál, csupán azért, hogy leüljenek és beszélgessenek vele. Az este teljesen új fordulatot vesz, és a zene mellett a szavak súlya is egyre nehezebbé válik.

A fiatal pár belemegy, hiszen a bár alkalmazottjaiként ennyi pénzt ilyen rövid idő alatt nem tudnának keresni, de a beszélgetés közben eljutnak oda, hogy inkább visszafizetik a pénzt, csak ne kelljen tovább hallgatni az idegent, aki meglepően sokat tud róluk, és egy idő után arra is rájönnek, kicsoda valójában... A zavar akkor lesz teljes, amikor megjelenik egy idegen nő is (Kerekes Éva) egy furcsa kabátban.

A dunaújvárosi Bartók Színház színpadán egy lenyűgöző, U alakú bárpult tűnik fel, amely szinte mesebeli módon forog, miközben a színészek vagy a pult előtt diskurálnak, vagy merészen felmásznak rá, és saját kis világukban keringenek. Olyan érzés, mintha az idő kerekét forgatnák, hol előre, hol hátra, miközben hőseink néha bátran szembeszállnak vele, máskor pedig békésen "utaznak" ezen a varázslatos idővonalon. Sean Grennan MOST AKKOR című darabjának alcíme is árulkodó: időutazás egy részben, és az előadás kezdete során a nézők számára még rejtély, hogy melyik pillanat is a valóság, és hol találkozunk a múlt és a jövő határvonalán.

A 80-as évek színpadra álmodott világa vibrál az élettel: a bárpult, a lemezek, a zenék, a ruhák és az utalások mind-mind ezt a különleges korszakot idézik meg (díszlettervező: Molnár Anna). Jamie elegáns fehér garbót visel, amit egy stílusos dzseki egészít ki, míg Abby magasan záródó márványfarmere és derekán összekötött fehér blúza igazán sikkes megjelenést kölcsönöz (jelmeztervező: Katona Bálint). A dauerolt, vagy legalábbis annak illúzióját keltő frizurája szintén a kor divatját idézi. A bárpult időnként kékes-fehér fényekkel ragyog, és a szereplők hangja is visszhangzik, ami gyanúsan egy másik idődimenzióba repít minket, mintha nem is a jelenben lennénk.

Az időutazás gondolata mindig is izgalmas kérdéseket vetett fel az emberi elme számára. A jövő titkai iránti vágyunk mellett sokan elgondolkodtak azon, mi történne, ha lehetőségünk nyílna visszautazni a múltba. Vajon megváltoztatnánk-e a döntéseinket? Befejeznénk-e az egyetemet, vagy inkább a zongorázásra szentelnénk minden szabad percünket, hogy olyan legendás jazz-zenészekké váljunk, mint Herbie Hancock? Elköteleznénk-e magunkat a nagy szerelmünkkel, vagy inkább elengednénk őt, hogy egy ígéretesebb, boldogabb élet reményében új utakat keressünk? És melyik szempontot tartanánk fontosabbnak: a saját vágyainkat, vagy mások kívánságait? Az időutazás nem csupán technikai kérdés, hanem mélyen emberi dilemmákat is felvet, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak.

A kérdés nyilván az, hogy jó lenne-e, ha tudnánk előre a jövőt, tehetünk-e bármi olyat a jelenben, ami jobbá tenné a személyes sorsunkat vagy a világot?

Megkérdőjeleznéd-e a kis Putyin sorsát, ha a hatalom árnyékában élne?

- ahogy az előadásban elhangzik: érdekes, hogy már nem Hitler szerepel egy ilyen példamondatban, mint az emberiségre mérhetetlen szenvedést zúdító szörnyeteg. És ha kikerüljük is azokat csapdákat, amelyekről tudomást szerzünk, nem sétálunk-e bele egy másikba, ami nagyjából ugyanannyi örömet és bánatot tartogat, és egyébként kísértetiesen hasonlít arra, amit el akartunk kerülni?

Ezek a kérdések azonban Telihay Péter rendezésében nem filozofikusan kerülnek elő, hanem egy szórakoztató előadás keretében, ahol látjuk a fiatal Jamie vívódásait, Abby kiborulásait, az idegen férfi fájdalmát és az idegen nő zavartságát. Csiby Gergely minden mozdulata egy fiatalember jó szándékát tükrözi, aki szeretné jól csinálni, szeretne jól dönteni, nem önző, de egy idő után már nem látja tisztán a dolgokat. A párját alakító Jankovics Katalin a fiatalság mindent elsöprő lendületével veti magát bele az életbe, és olyannyira elszánt, hogy nem riad vissza a hirtelen döntésektől sem.

A manipuláció titokzatos hálójában nehéz eligibilizálni, ki is irányít valójában kit, és talán az is kérdéses, valóban manipulációról van-e szó. Számos kijelentés születik, melyek bár sebeket ejtenek a másikon, valójában sokszor egy védelmet szolgálnak, hogy megkíméljék őt valaminek a terhétől. Őze Áron kezdetben a tőle megszokott, mértéktartó stílusával hozza életre egy olyan férfi gondolatait, aki már rengeteget megélt és sok mindenen túljutott. Ez a visszafogottság pedig egy különös drámai feszültséget teremt, mert figyelmet ébreszt bennünk. Az érzelmek azonban elérik őt is egy bizonyos pillanatban, és Őze Áron játéka ekkor válik egyszerre impulzívvá és szenvedélyessé.

Kerekes Éva pedig elvarázsolta a dunaújvárosi közönséget: az eleinte magabiztos, majd elbizonytalanodó, sőt elkeseredő idegen nő szerepében is remek, de leginkább az előadás végén ragadja meg a nőző figyelmét és szívét. Ahogy Őze Áronnal beszélgetnek az életükről, ami már nem is az idegen nő és az idegen férfi élete - hogy kié, az maradjon meglepetés -, az olyan kedves és magától értetődően természetes, mintha velünk beszélgetnének a bárpultnál.

Dunaújvárosban most először élhette át a közönség Sean Grennan legújabb művét, a MOST AKKOR (Now and Then) című darabot. Grennan, aki New Yorkban alkot, a kortárs drámaírás, dalszövegírás és librettista terén is elismert figura, művei világszerte népszerűek. Az eredeti címén "Most és akkor" néven ismert darabot 2018-ban mutatták be az Egyesült Államokban. A magyar nézők számára Telihay Péter rendezésében most bontogatta szárnyait a produkció, amely érzelmekkel teli időutazásra invitál, tele finom humorral. Különösen azok számára lehet különösen megható, akik a 80-as évek fiatalságát élték meg, hiszen a darab a korabeli hangulatot és élményeket hívja életre.