Minden gyümölcsfa különleges igényekkel rendelkezik az öntözés terén – most bemutatjuk, hogy melyik fát hogyan érdemes ápolni a megfelelő vízellátás érdekében!
Az idei nyár eddig igazán próbára tette a növényeket. Noha az utóbbi napokban néhány területen csöppent némi eső, a talaj felső rétege sok helyütt még mindig küzd a szárazsággal, és a mélyebb rétegekben is egyre égetőbb a vízhiány. Ráadásul a következő hetek előrejelzése nem ígér jelentős csapadékot, a forróság pedig tovább fokozza a gyümölcsfák terheit.
Ilyen körülmények között az öntözés nem csupán előnyös, hanem elengedhetetlen is – ugyanakkor fontos, hogy tudatosan és mértékkel locsoljunk. Az alábbiakban egy részletes és praktikus útmutatót kínálunk, amely segít abban, hogy gyümölcsfáid sikeresen átvészeljék ezt a nehéz időszakot, mindezt pedig a víz értékes kímélésével.
A növények vízigénye nagymértékben változik a fajtájuk és életkoruk függvényében - írta Harcz Endre, kertész, legutóbbi Facebook-bejegyzésében. A fiatal, 1-3 éves facsemeték vízigénye rendszeres, de kisebb mennyiségű öntözést igényel, mivel gyökérzetük még nem elég fejlett ahhoz, hogy elérjék a mélyebb talajrétegek vízkészletét. Ezzel ellentétben az idősebb, nagyobb fák - mint például a 15-20 éves kivi vagy káki - ritkábban kérnek vizet, de amikor mégis, akkor azt nagyobb mennyiségben, hiszen kiterjedt gyökérzetük és hatalmas lombkoronájuk révén több nedvességre van szükségük a megfelelő fejlődéshez.
A kivi például rendkívül vízigényes faj. A fiatal növényeket érdemes két naponta öntözni, és sosem szabad hagyni, hogy a földjük teljesen kiszáradjon. Az idősebb kivitöveknek hetente 1-2 alakalommal elegendő az öntözés, de akkor bőségesen - akár 10-15 literrel. Ugyanakkor, ha az előző öntözés után még 1-2 nap múltán is nedves maradt a talaj, akkor nem szükséges újra locsolni.
A káki, vagyis a datolyaszilva másként viselkedik. A frissen ültetett példányok - különösen, ha még nem hajtottak ki - csak akkor igényelnek vizet, ha a gyökérzónában száraz a föld. Túlöntözés esetén ugyanis könnyen rothadásnak indulhat a gyökérzetük. A fejlett, termő fák esetében elég akár két hetente egyszer öntözni, ha a körülmények indokolják.
A füge rendkívül jól alkalmazkodik az aszályos körülményekhez. A fiatal növények esetében lehet, hogy szükség van némi öntözésre, de a megérett fák csupán extrém száraz időszakokban igénylik a vizet – például amikor a levelek elkezdenek hervadni. Ekkor célszerű cselekedni, mert különben a lombozat komoly károkat szenvedhet el.
Az indián banán egy igazán különleges, árnyékot kedvelő növény. Fiatalon elegendő hetente egyszer alaposan megöntözni, míg az idősebb példányoknak elegendő 1-2 hetente vizet biztosítani. Bár levelei meglehetősen nagyok, a tapasztalatok szerint nem igényel túl sok vizet. Az ültetés után azonban fontos, hogy árnyékoljuk őket, például zöld raschel hálóval, hogy megóvjuk a tűző napsütéstől és megakadályozzuk a levélégést.
A gránátalma esetében a rendszeres nyári öntözés nem elsősorban a növény, hanem a gyümölcs miatt fontos. Ugyanis ha nyáron szárazság, ősszel pedig hirtelen sok csapadék éri, a gyümölcs héja megrepedhet az érést megelőzően. Ezért is érdemes 1-2 hetente vizet adni a felnőtt töveknek, hogy csökkentsük ezt a kontrasztot.
A selyemmirtusz és az örökzöld magnólia kiválóan alkalmazkodik a szárazabb körülményekhez. Fiatal növényeik még igénylik a rendszeres öntözést a megfelelő fejlődés érdekében, de ahogy öregszenek, elegendő, ha 1-2 hetente kapnak vizet. Meglepetésként szolgálhat, hogy léteznek olyan 15-20 éves magnóliák, amelyek teljesen megkerülik az öntözést, és ennek ellenére virágzásuk töretlen.
Az öntözés során elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyük az adott növényfaj specifikus igényeit, korát, valamint a talaj jellemzőit. Például, homokos és laza szerkezetű talajok esetén a víz gyorsabban távozik, ezért gyakrabban szükséges öntözni. Ezzel szemben a kötött, agyagos talajok jobban megőrzik a nedvességet, így ezekben az esetekben ritkább locsolás is elegendő. Az öntözési gyakorlatunk tehát a növények egészségének megőrzéséhez és a talaj optimális állapotának fenntartásához elengedhetetlen.
Sok kertbarát naponta locsolja növényeit, de ez nem mindig indokolt. Például, ha egy fát három napon keresztül folyamatosan öntöztünk, valószínű, hogy néhány napig nem igényel újabb vizet. Különösen a fiatal, kis lombú növények esetében a túlzott öntözés kifejezetten ártalmas lehet. Ugyanakkor az is tévhit, hogy elegendő napi néhány liter vizet adni, mivel ez nem jut el a gyökerekhez. A legjobb megoldás, ha 2-3 naponta nagyobb mennyiséggel, például 10-15 liter vízzel locsolunk, így biztosítva, hogy a víz valóban a növények gyökereihez érkezzen, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Záróakkordként érdemes megemlíteni: ha lehetőségünk van rá, az öntözést mindig az estére időzítsük, amikor a nap már nem tűz erősen. Ezzel nemcsak a párolgási veszteséget csökkenthetjük, hanem a növények is hatékonyabban tudják felhasználni a vizet. Az aszályos időszakokban különösen fontos, hogy ne pazaroljunk, de ugyanakkor ne hagyjuk a gyümölcsfáinkat szomjazni sem – a megfelelő egyensúly megtalálása most szó szerint életmentő lehet.
