"Rendkívül nagyra értékelnek, de úgy érzem, egy kis plusz anyagi elismerés még inkább megerősítette volna a munkámat" - nyilatkozza Birgit Fischer, a nyolcszoros olimpiai bajnok.


Ha csak a nyolc olimpiai és 27 világbajnoki aranyérmeket nézzük, Ön minden idők legsikeresebb német sportolója. Ennek megfelelő megbecsülést kap?

Nagyon boldog vagyok azzal, amit eddig elértem, és az elismerések, amelyeket kaptam, szintén sokat jelentenek számomra. Tudom, hogy a kajakozás nem éppen a legfényesebb reflektorfényben áll, mint például a labdarúgás vagy az atlétika, de a sportágamban mégis nagy tisztelet övez. A Mannheim Sandhofen klubom, a versenytársaim, a barátaim, a családom és a rajongóim mindannyian értékelnek és tisztelnek – ez számomra sokkal többet jelent, mint bármilyen médiafigyelem vagy díj. Persze, egy kis extra anyagi elismerés sem lett volna rossz...

A videón látható a hetedik olimpiai aranyérme, amelyet a K2-es hajóban nyert el az élsportoló 2000-ben, Sydney-ben. Ez a pillanat nemcsak a sportkarrierje csúcspontja volt, hanem a kitartás és a szenvedély megtestesítése is. Az esemény során a versenyzők elképesztő teljesítményt nyújtottak, és a nézők szívét is megdobogtatták. Az aranyérem nem csupán egy trófea, hanem a kemény munka, az elhivatottság és az álom megvalósításának szimbóluma is.

Lisa Carrington, az új-zélandi kajakos, máris utolérte az olimpiai aranyak számát. Vajon Los Angelesben sikerül-e túlszárnyania ezt a lenyűgöző teljesítményt? Egyáltalán mennyire lényeges ez a kérdés a sport világában?

A rekordok kétségtelenül fontosak, de nem ők az elsődlegesek. Aktív pályafutásom során nem csupán az érmek megszerzésére törekedtem; a családalapítás és a tanulás is a céljaim között szerepelt. Mindkét vágyamat sikerült megvalósítanom, és a sportolás is remekül illeszkedett az életembe. Lisa egy igazán lenyűgöző sportoló, aki rendkívül fókuszált és erős; megérdemli a sikerét, és számomra sokkal lényegesebb, hogy ő mit ér el, mint hogy engem megelőz-e. Végső soron az a lényeg, hogyan építjük a karrierünket, és hogy élvezzük-e azt, amit csinálunk. Én a magam idejében élveztem a kihívásokat, és remélem, hogy Lisa is így tesz.

Az 1984-es bojkottált olimpia érmei talán nem kerültek a birtokába, de ez nem csökkenti az értéküket és jelentőségüket...

Nyilván szívesen részt vettem volna részt a Los Angeles-i olimpián, hiszen csúcsformában voltam, de akkoriban a politika döntött. Nem bánkódom az "ott hagyott" érmek miatt - tudom, mire voltam képes, és nekem ez a legfontosabb.

Kereken negyed századon át gyűjtötte az aranyakat a felnőtt világversenyeken. Mi kell ahhoz, hogy ilyen hosszú ideig ilyen sikeres tudjon lenni valaki?

Az igazi siker titka a szenvedély, mert lelkesedés nélkül nehezen érhetjük el céljainkat. Fontos hangsúlyozni, hogy soha nem a túlzásba vitt edzés volt a fókuszban, hanem a tudatos felkészülés. A megfelelő, nyugodt környezet kulcsfontosságú: 1988-ig olyan edzőim segítettek, akik folyamatosan kihívások elé állítottak, miközben támogattak is. 1992 óta a mannheimi klubom, valamint a családom – szüleim és testvéreim – nyújtják a legnagyobb támogatást. Emellett az egészség megőrzése is létfontosságú, hiszen ez nem mindig magától értetődő.

Ráadásul úgy tudott ilyen kiemelkedő sikereket elérni, hogy nemcsak saját tehetsége, hanem rendkívül erős riválisok is próbára tették. Kik voltak a legjelentősebb magyar ellenfelei, és melyik verseny emléke maradt meg számára a legélénkebben?

A magyar kajakosok mindig nagyon erősek voltak, ugyanakkor sportszerűek és vidámak is. Olyan ellenfelek, mint Kőbán Rita, Rakusz Éva, Kovács Katalin, Szabó Szilvia vagy Janics Natasa kedves emlékekként élnek bennem. Különösen kemény, de egyben gyönyörű verseny volt az 1992-es olimpiai játékok egyes és a 2004-es athéni négyes döntője.

Mind az NDK, mind az újraegyesített Németország színeiben nagyon eredményesen szerepelt. Mik voltak a legmarkánsabb különbségek?

Az NDK-ban a sportélet szigorúan központosított keretek között zajlott: az edzéstervek, az edzőtáborok és a felkészítést irányító szakemberek mind egy közös rendszer részei voltak. Ez a modell rendkívül kedvezett a fiatal sportolóknak és a sportág fejlődésének egyaránt. 1989-ben, amikor leomlott a berlini fal, hatalmas átalakulások indultak el az élet minden területén. Éppen 28 éves voltam ekkor, két kisgyermek édesanyja, és már nem aktívan űztem a kajakozást, hanem teljes mértékben a tanulmányaimra összpontosítottam. Aztán 1991 végén úgy döntöttem, hogy újra megpróbálom a barcelonai olimpiát. Elindítottam a felkészülést, de hamarosan szembesülnöm kellett azzal a kihívással, hogy szponzorokra van szükségem, ha edzőtáborba szeretnék menni vagy versenyképes hajót akarok használni, hiszen akkoriban nem voltam a válogatott tagja. Rengeteget küzdöttem, de végül megérte: 1992-ben egyesben aranyérmet, négyesben pedig ezüstérmet nyertem. Ekkor már elengedhetetlen volt a megnövekedett önállóság és felelősségvállalás, ami rendkívül jót tett nekem. Ez a tényező volt a kulcsa az újraegyesítés utáni sikereimnek. Végre a saját elképzeléseim szerint készülhettem, és nem volt szükségem sem edzőre, sem edzéstársakra.

Ha a különbségekről beszélünk: a német sportolók – természetesen nem az NDK-ból származók! – valódi profik? Gondolok itt elsősorban a jövedelmükre...

Sokan a német hadsereg vagy a rendőrség sportklubjaiban tevékenykednek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy profi szinten űzik a sportot, de civil szakmai háttérrel rendelkeznek. Vannak olyanok is, akik tanulmányaik mellett dolgoznak mellékállásban. Úgy vélem, hogy a mi sportágunkban, szemben például a futballal, Németországban senki sem képes kizárólag a sportágból fenntartani magát.

Váltsunk egy kicsit más irányba! 1999-ben független képviselőként, de a konzervatív-liberális FDP színeiben indult az Európai Parlament képviselői posztjáért. Még mindig aktívan részt vesz a politikai életben?

Nem, már évek óta nem.

Többször is említette a gyerekeit, Ola 39, Ulla 36 éves. Mit lehet/szabad róluk tudni?

Nagy büszkeséggel tölt el mindkettőjük fejlődése. A saját útjukat járják, függetlenül attól, hogy milyen sportágat választottak, és ezt szívből örömmel fogadom. Mindkettőjüknek megvannak a saját érdeklődési körei, szakmáik és egyéni életük a gyermekeikkel és párjaikkal. A legfontosabb azonban, hogy csodálatos, öntudatos egyéniségek, akik magabiztosan formálják a saját sorsukat.

Ön jelenleg hol és milyen környezetben éli mindennapjait?

Visszaköltöztem szülővárosomba, Brandenburg an der Havelba. Trénerként és előadóként dolgozom, különböző projektekben veszek részt.

Az egészségi állapota kiváló, hiszen a 2012-es olimpiai kvalifikációról szívproblémák miatt kellett visszalépnie.

Az év tavaszán, egy ausztrál edzőtáborban, sajnos a légkondicionáló miatt súlyos hörghurutot szedtem össze. Ennek ellenére nem adtam fel az edzéseket. A betegség rövid időn belül szívritmuszavarokat okozott, de három hónap elteltével már semmi bajom nem volt. Kár, hogy addigra a kvalifikációs időszak véget ért, mert nagyon vágytam arra, hogy Londonban bizonyíthassak a 200 méteres sprintversenyen, ami akkor új elemként került az olimpiai programba. De ha a kérdésedre szeretnél választ kapni: jelenleg egészséges és fitt vagyok.

Related posts