Jelentős változások várhatóak a magyar devizahitelesek helyzetében: talán elérkezett az idő a régóta tartó nehézségek végére? - Pénzcentrum
A Pénzcentrum videóblogja, a CashTag legújabb adásában a devizahitel-válság emlékezetes pillanatait eleveníti fel. Ez a korszak mélyen érintette a magyar családok pénzügyi stabilitását, és a forintosítás 2015-ös végrehajtása jelentette ennek a nehéz időszaknak a gyakorlatilag végleges lezárását, pontosan tíz évvel ezelőtt. Az adás során a nézők betekintést nyerhetnek a válság okaira, következményeire és az azóta eltelt időszak tanulságaira.
A lépés akkor több százezer háztartás számára vetett véget egy súlyos pénzügyi rémálomnak, de a történet máig ható következményekkel járt: jogviták, társadalmi sebek, bizalomvesztés és új hitelezési szabályok formájában. A CashTag legújabb adásában Palkó István, a Portfolio vezető elemzője és segít megérteni, hogyan vált a svájci frank alapú hitel egykor a magyar középosztály egyik kedvenc termékéből tömegek csapdájává, illetve mindmáig perek okozójává.
A történet gyökerei a 2000-es évek elejére nyúlnak vissza. 2001-ben Magyarországon a forint teljesen konvertibilissé vált, vagyis a pénz szabadon átváltható lett bármilyen más devizára - nemcsak utazási célból, hanem tőkeműveletekhez is - magyarázza a videóban Palkó Istávn. Ez a szakértő szerint azt jelentette, hogy a hazai bankok külföldről is szabadon vonhattak be forrást euróban vagy svájci frankban, ami alapjaiban változtatta meg a hitelezési logikát.
A bankok gyorsan észrevették, hogy a devizaforrások költségei lényegesen alacsonyabbak, mint a hazai forint alapú megtakarítások. Míg a belföldi megtakarítások esetében 8-10 százalékos kamatot kellett kínálniuk, addig a külföldi devizák igénybevételéhez kapcsolódó költségek jóval mérsékeltebbek voltak.
Az eredeti elképzelés az volt, hogy a kedvező árú euró- és frankforrásokat a vállalatok exportfinanszírozására fordítsák. Ám gyorsan világossá vált, hogy a lakosság is egy jelentős piaci szereplő lehet, így új lehetőségek nyíltak meg előttünk.
- fogalmazta meg Palkó István.
Mivel a magyar lakosság devizabetétek terén nem rendelkezett jelentős mennyiségekkel, a bankok kreatív megoldásokhoz folyamodtak, hogy devizát teremtsenek. Ezt a folyamatot FX-swap ügyletek révén valósították meg. Ezek a pénzügyi konstrukciók lehetővé tették a pénzintézetek számára, hogy forint alapú tranzakciók során ideiglenesen devizát "produkáljanak", amelyet aztán tovább hitelezhettek ügyfeleiknek.
A swap egy olyan pénzügyi tranzakció, amely két fő lépésből tevődik össze: először a bank forintot szolgáltat a partnerének, aki cserébe devizát nyújt. Ezt követően pedig egy későbbi időpontban a felek visszacserélik az összegeket, figyelembe véve az aktuális árfolyamot. "Ez a megoldás különösen előnyösnek bizonyult, mivel a bankok alacsonyabb kamatköltségek mellett férhettek hozzá a szükséges forráshoz, mint ahogyan azt korábban bárki is várta volna" - részletezi a CashTag videójában a szakértő.
Fontos megjegyezni, hogy a devizahitelezés nem csupán magyar jelenség: Lengyelországban, Romániában és Horvátországban is sokan döntöttek az olcsó euró- és frankhitelek mellett, miközben a helyi valuták kamatai lényegesen magasabbak voltak. A lényeges eltérés az, hogy míg Nyugat-Európában az alacsony kamatok miatt nem volt szükség devizaalapú megoldásokra, addig Közép-Európában az "olcsó hitel" vonzása gyorsan elnyerte a népszerűséget.
Lengyelországban még mindig felfedezhetők rendezésre váró devizahitel-ügyek, míg Romániában és Horvátországban állami beavatkozások révén sikerült enyhíteni a válság hatásait. Magyarország esetében a 2015-ös forintosítás jelentett tömeges megoldást, de a bíróságok előtt még mindig számos egyedi ügy vár a végső döntésre.
Ahogy a videóból kidrül, a devizahitelezés Magyarországon gyakorlatilag 2004 körül indult, és a 2008-as válság után vált drámai problémává. Palkó István szerint a konstrukció gyors elterjedése több, egymást erősítő tényező eredménye volt: a magas hazai kamatszint, a könnyen hozzáférhető külföldi forrás, valamint a pénzügyi kultúra hiánya.
A bankok kedvező költségű forráshoz fértek hozzá, míg a háztartások számára is elérhetővé váltak a kedvező hitellehetőségek. Azonban mindez egy rejtett árfolyamkockázattal párosult, amely a válság időszakában hatalmas méreteket öltött.
A CashTag legújabb videója elrepít minket a múltba, ahol a forintosítás utáni dekád eseményeit idézzük fel. A történet egy újabb jogi mérföldkővel folytatódik: 2025 nyarán a Kúria közzétette a 10/2025-ös jogegységi határozatát, amely az Európai Bíróság C-630/23. számú ítéletét hivatott pontosítani. E döntés fő célja, hogy egységes keretet adjon a magyar bíróságok számára, ezáltal biztosítva, hogy a devizaalapú szerződésekkel kapcsolatos perek során az uniós joggal való összhang megmaradjon.
A határozat megállapítja, hogy amennyiben egy devizaalapú hitelszerződés teljes mértékben érvénytelen, azt csak akkor lehet hatályosnak tekinteni, ha a fogyasztó ezt világosan és tudatosan kéri. Ez a gyakorlatot tekintve azt jelenti, hogy a bíróság nem hozhat automatikusan döntést a szerződés "életben tartásáról", ha az adós nem tesz kifejezett nyilatkozatot e vonatkozásban.
Dr. Szabó Bianka Ilona ügyvéd a CashTag adásában elmondta: a Kúria mostani döntése egyértelművé teszi, hogy amennyiben egy bank nem adott tisztességes tájékoztatást az árfolyamkockázatról, a szerződés teljesen érvénytelennek minősülhet. Ebben az esetben a pénzintézet csak a tőkét és - késedelem esetén - annak kamatát követelheti, minden más igény (például kezelési költség vagy devizaárfolyam miatti veszteség) elesik.
A döntés kiemelkedő jelentőséggel bír mindazok számára, akik jelenleg is jogi vitában állnak a bankjukkal. A bíróságok a jövőben egy egységes elv alapján fogják értékelni, hogy a tájékoztatás megfelel-e a jogszabályi követelményeknek, és hogy a fogyasztó valóban tisztában volt-e azzal, milyen kockázatokkal jár a devizahitel felvétele.
A jogegységi határozat értelmében a perek során a bizonyítás terhe mindkét félre kiterjed. A fogyasztónak bizonyítania szükséges, hogy nem részesült megfelelő tájékoztatásban, míg a banknak azt kell igazolnia, hogy a szerződéskötés időpontjában az adós ténylegesen tisztában volt az árfolyamkockázattal.
Dr. Szabó Bianka szerint ugyanakkor a tanúk sokszor már nem emlékeznek a több mint tíz évvel ezelőtti ügyletek részleteire, így a döntő szerep gyakran az írásos dokumentumoké. A bíró ilyenkor azt mérlegeli, hogy a szerződés valóban tükrözte-e a felek ügyleti akaratát, és az adós kellő időben, érthetően kapott-e információt a hitel árfolyamkockázatáról.
De mi a helyzet a folyamatban lévő ügyekkel? Magyarországon a 2015-ös forintosítás valóban véget vetett a devizahitelek korának, ám ennek ellenére még mindig több ezer per zajlik.
Az új kúriai határozat jelentős jogi lehetőségeket kínálhat, különösen azok számára, akik úgy érzik, hogy nem kaptak elegendő információt a kockázatokkal kapcsolatban. Dr. Szabó kiemelte, hogy a siker titka a gondos bizonyításban rejlik: minden egyes szerződés, melléklet és kommunikációs dokumentum kulcsfontosságú lehet egy jogi ügy végkimenetele szempontjából. "A fogyasztóknak is vannak kötelezettségeik az anyagszolgáltatás terén - minden releváns iratot be kell nyújtani, hogy a védelem hatékonyan tudjon működni" - tette hozzá.
A jogi kitérő után Palkó István a CashTag legfrissebb adásában visszaemlékezett arra az időszakra, amikor 2008 őszéig sokan úgy vélték, hogy "a fák az égig nőnek". A forint erősödése következtében a devizás törlesztőrészletek csökkentek, ami sokak számára biztató jelet jelentett. Azonban a Lehman Brothers csődje, az OTP ellen irányuló spekulatív támadások, valamint az IMF által támogatott finanszírozási válság egy meredek forintgyengülést idézett elő. A svájci frank, amely a devizahitelek körülbelül 90%-át képviseli, 160 forintról 2011-2012-re 220 forint fölé emelkedett, és mára már megközelíti a 420 forintos szintet.
Ha nem történik beavatkozás, az árfolyamváltozások következtében a törlesztőrészletek akár 2,6-szorosára is emelkedhettek volna. Az árfolyam ingadozása csupán egy része a problémának: az akkori szerződések lehetővé tették az ad hoc kamatemeléseket, és az árfolyamrés – a vételi és eladási ár közti eltérés – is súlyosbította a helyzetet. Ennek eredményeként számos adós került olyan nehéz helyzetbe, hogy már nem volt képes teljesíteni a kötelezettségeit.
A kormány 2010 és 2014 között különböző ideiglenes megoldásokat keresett a helyzet kezelésére, mint például a végtörlesztés, amely elsősorban a tehetősebb rétegek számára volt elérhető, valamint az árfolyamgát intézménye, amely a tehermegosztásra összpontosított. A végső megoldást azonban 2015. február 1-jén hirdették ki.
A válságot követően a lakossági hitelezés átalakuláson ment keresztül, amelynek eredményeként szigorúbb, etikusabb és átláthatóbb gyakorlatok jelentek meg.
Palkó István véleménye szerint a devizahiteles időszak mély nyomot hagyott az emberek bizalmában. A legfrissebb felmérések alapján a lakosság több mint fele úgy véli, hogy a hitelfelvétel egyfajta adósrabszolgaságot jelent.
A helyzet kedvező irányba változik: a termékek és a pénzügyi szolgáltatások egyre átláthatóbbá válnak, a szabályozási keretek szigorodnak, és a kockázatok mérséklésére is nagyobb hangsúlyt fektetnek. Az alapvető tanulság azonban továbbra is érvényes: az olcsó pénz csak addig lehet előnyös, amíg minden érintett valóban tisztában van a mögöttes kockázatokkal (mint például az árfolyam-, kamat- és szerződési feltételek) – és képes is kezelni azokat.
