Kim Dzsongun jelentős előnyöket szerezhet az ukrajnai konfliktus révén, hiszen lehetősége nyílik egy szuperhadsereg kiépítésére.

Információk szerint az ukránok ellen az oroszországi Kurszkban harcoló észak-koreai katonák óriási veszteségeket szenvednek összecsapásról összecsapásra, azonban az ukrán katonák úgy vélik, kemények, jól edzettek és fegyelmezettek az oroszoknak segédkező katonák. Ráadásul Kim Dzsongunnak nem is az számít, mennyien esnek el, hanem hogy ezzel szorosabbá teheti az orosz-észak-koreai kapcsolatokat, valamint a már több mint félévszázada nem háborúzó hadserege felbecsülhetetlen tapasztalatokat szerez a csatatéren.

2024. október végén törtek fel az első hírek arról, hogy Oroszország észak-koreai katonák bevonásával igyekszik visszaszorítani Ukrajna augusztusi offenzívája révén elfoglalt Kurszki területet. Egyes források szerint a 10-12 ezer fős észak-koreai kontingens érkezése jelentős változást hozhat a harci helyzetben, új dimenziót adva a csatatér dinamikájának.

Nem véletlen, hogy az Ukrajnát támogató nyugati országok, valamint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is elítélte az észak-koreai katonák érkezését Oroszországba. Később már az ukrán elnök is arra figyelmeztetett, hogy a világ legtöbb katonáját felsorakoztató hadsereg akár nagyságrendileg ennél is több katonát küldhet a frontra.

Bár a Koreai Néphadsereg már október végén megérkezett Oroszország területére, az első tűzharcra csak novemberben, egyes források szerint pedig decemberben került sor az ukrán és észak-koreai katonák között. Az AP amerikai hírügynökség nemrégiben részletes riportot tett közzé arról, hogyan alakult az észak-koreai katonák bevetése az elmúlt hónapok során, és milyen potenciális következményekkel járhat ez a jövőre nézve. Ezek a következmények pedig messze túlmutatnak az orosz-ukrán határon.

Észak-Korea hadereje létszámát tekintve a világ legnagyobbja, hiszen a hivatalos statisztikák szerint 950 ezer aktív katonát és 420 ezer tartalékost számlál. Ezzel szemben az Egyesült Államok hadserege 452 ezer aktív és 325 ezer tartalékos katonával rendelkezik. Azonban, bár a számok impozánsak, a katonai vezetés és a sorállomány egyaránt hiányzik a valódi háborús tapasztalatból. A koreai háborúban 1953-ban kötött tűzszünet óta, amely a demilitarizált övezetben érvényes, csupán kisebb incidensek történhettek, így a hadsereg gyakorlatilag nem volt kitéve komoly harci helyzeteknek.

Emiatt nem meglepő, hogy az AP-nek név nélkül nyilatkozó katona, valamint szakértők is arról számoltak be, hogy a Kurszki területen szolgáló észak-koreai katonák eleinte tapasztalatlanságból következő hibákat vétettek: viszonylag egymáshoz közel, csoportosan vonultak a nyílt terepen, ami miatt könnyű célpontok voltak a drónok számára.

De más helyszíneken, például az erdőkben is rendezetten, egy sorban, csoportosan vonultak, ahogy gyakran a kiképzések során szokták.

Ezen túlmenően az ukrajnai konfliktus során a harcoló felek egy teljesen ismeretlen környezetben, idegen ellenfelekkel és harcmodorral szembesültek. Különösen érdekes, hogy az orosz és ukrán katonák számára nem állt rendelkezésre elegendő tapasztalat a civil felhasználásra szánt drónokkal szembeni védekezésben. Ezeket a drónokat ugyanis egyszerű, otthoni módszerekkel alakították át katonai célokra, ami világviszonylatban is ritkaságnak számít a hadseregek körében.

Egyúttal az AP hírszolgálat munkatársai elismeréssel nyilatkoztak az észak-koreai katonák képességeiről:

Kiképzésük és fizikai képességük mellett harci moráljuk miatt is kemény ellenségnek számítanak, hiszen már gyerekkoruk óta arra kondicionálják őket, hogy a legnagyobb dicsőség a hazát és annak vezetőit szolgálni, a fegyverletétel pedig a legnagyobb szégyennek és ennek a gondolatnak az elárulásának számít.

Az észak-koreai katonák emiatt mindig tartanak maguknál egy lőszert, hogyha körbekerítené őket az ellenség, akkor inkább végezzenek magukkal, hiszen így a megaláztatás mellett a vallatást és a katonai titkok elárulását is elkerülni - emiatt sem véletlen, hogy mindössze idén januárban sikerült először élve elfogni egy észak-koreai katonát. (A Wall Street Journal nemrég közölt egy észak-koreai katona naplójából részleteket, amiben nagyon sok bejegyzés Kim Dzsongun észak-koreai diktátorról és az ő dicsőítéséből állt.)

Ennek ellenére veszteségeik nagyok - az ukrán becslések szerint akár négyezer észak-koreai is meghalhatott már. Az Egyesült Államok szerint ez a szám ezerkétszáz körül lehet -, ami vélhetően az oroszoktól kapott kevés információ, valamint elégtelen felszereléseik miatt köszönhető. Az észak-koreai katonák ugyanis többségében nem használnak olyan modern eszközöket, mint például a drónok, de gyakran eleve gyalog közelítik meg a bevetés helyszínét, nem pedig szállítják őket.

Jeremy Kirby, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának szóvivője tavaly december végén kifejtette, hogy az észak-koreai erők túlnyomórészt gyalogosan harcolnak, és nagy létszámú csapatokat irányítanak az ukrán védelmi állások ellen, ami hatékonyság szempontjából meglehetősen kedvezőtlen.

Ahogy már említettük, a legtöbb észak-koreai katona nem bír valódi harci tapasztalattal, ráadásul a jelenlegi veszteségeik is rendkívül magasak, ami egyéni szinten komoly következményekkel jár.

Egyrészt több évtized óta ez az első aktív háború, aminek részei, ami nemcsak a frontvonalra küldött katonáknak jelent tapasztalatot, hanem az őket irányító parancsnokoknak, illetve a vezérkarnak is.

A tapasztalatszerzés kulcsszerepet játszik az észak-koreai katonai doktrína modernizálásában. Gondoljunk csak arra, hogy a csapatmozgásokra vonatkozó eljárásokat még akkor dolgozták ki, amikor a dróntechnológia még gyerekcipőben járt, és a tűzérség precizitása is messze elmaradt a mai szinttől. Ezen tapasztalatok ötvözése az észak-koreai hadsereg rendkívüli fegyelmükkel és szigorú kiképzési módszereikkel lehetővé teheti számukra, hogy rövid távon is jelentős erősítést nyújtsanak az erőik számára.

A háborúban való részvétel révén Észak-Korea Oroszország segítségével olyan technológiai újításokhoz és fegyverekhez jut, amelyek korábban elérhetetlenek voltak számukra. Ezen kívül az észak-koreai jelenlét hozzájárul a két ország közötti szövetség megszilárdulásához, ami Kim Dzsongun számára, aki nemzetközi szinten igencsak elszigetelt, kiemelkedően fontos tényező.