A Trump-hurrikán első hónapja nem csupán Amerikát, hanem az egész világot megrengette.
Donald Trump hivatalba lépése után azonnal kihirdette első elnöki rendeletét, ezzel megkezdve politikai pályafutása új fejezetét.
Donald Trump amerikai elnök második ciklusának megkezdése óta rendkívüli energiával és tempóval vágott bele a politikai teendőkbe, naponta új és izgalmas hírek árasztják el a közvéleményt. E gyors ütem azonban gyakran zűrzavart okoz, és sokan nehezen tudják követni, mi zajlik éppen a Fehér Ház falai között. Ez a jelenség nem véletlen: elképzelhető, hogy tudatos stratégia áll a háttérben. De vajon mit sikerült elérnie Trumpnak az első hónapban, és miként formálhatja ez a jövőbeni terveit? Nézzük meg közelebbről.
Egy hónappal ezelőtt, január 20-án történt, hogy Donald Trumpot hivatalosan is beiktatták az Egyesült Államok 47. elnökének. A beiktatási beszédében Amerika régi-új vezetője hangsúlyozta, hogy visszatérésével újra elérkezik az ország aranykora, amely tele van lehetőségekkel és reménnyel.
Hogy valóban ez történt, még korai kijelenteni, egy viszont biztos:
Ez azonban nem csupán a véletlen szüleménye, és nem is csupán Trump gyakran improvizációra támaszkodó politikai stratégiája az oka ennek, hanem valószínűleg tudatos tervezés áll a háttérben. Steve Bannon, az egykori elnöki stratégája, már Trump első ciklusa alatt is arra figyelmeztetett, hogy Trump igazi ellenfele a média, és ennek kezelésére az információk túltelítése lehet a megoldás. A média folyamatos bombázása révén lehetőség nyílik arra, hogy Trump figyelme és feldolgozóképessége véges keretei közé szorítsák a híreket. Ezen kívül Trump kampányában is hangsúlyozta, hogy rengeteg területtel kíván foglalkozni egy rendkívül rövid idő alatt.
Az események és történések sebessége olyan mértékben felgyorsult, hogy sokan képtelenek nyomon követni, mi is zajlik valójában Amerikában. Például, alig néhány héttel ezelőtt Trump a katonai erő bevetésének lehetőségét is pedzegette Grönland megszerzése kapcsán, amire Dániában a kormány válságülést hívott össze a parlamenti pártokkal. Ez a szituáció most már távoli emléknek tűnik, pedig friss eseményről van szó.
Ezért érdemes a napi friss hírek helyett egyet hátra lépni és kellő távolságból megnézni, hogyan formálja át Donald Trump az Egyesült Államokat és a jelenlegi világrendet - kinek örömére, kinek bánatára.
Donald Trump első elnöksége során gyakran okolta a bürokráciát amiatt, amiért egy terve vagy nem valósult meg, vagy pedig nem olyan gyorsan. A 2024-es elnökválasztási kampány során is sokat beszélt a szerinte liberális elfogultságú bürokratákról és az általuk megtestesített liberális mélyállamról, aminek megszüntetését ígérte.
Ahogyan már többször is említettük, Trump számára minden olyan személy, aki nem volt hajlandó végrehajtani elnöki utasításait, a liberális mélyállam tagjának számított. Különösen figyelemre méltó, hogy sok esetben ezek az utasítások egyértelműen törvény- vagy alkotmányellenesek voltak, ezért az alkotmány védelmére felesküdött bürokraták természetesen nem tehették meg, hogy azokat teljesítsék.
Trump első hónapban megtett lépései egyértelműen ezen vélt vagy valós mélyállam elleni fellépést szolgálják: egyrészt Elon Muskkal társulva a kormányzati hatékonyságra hivatkozva próbál megszüntetni, kivéreztetni, vagy pedig jelentéktelenné tenni ügynökségeket, amelyek nem kompatibilisek Trump programjával, vagy hosszútávú terveit akadályoztathatná.
Azonban Trump nemcsak költségmegvonással és az élükre kinevezett vezetőkkel próbálja megváltoztatni az ügynökségek működését. Az elnök már a második munkanapján, január 21-én életbe léptette az ún. Schedule F-re keresztelt rendeletét, amivel több tízezer, alapvetően bürokratikus köztisztviselői pozíciót - amiket a törvény véd a kirúgástól - minősített át politikaivá,
Trump lényegében egy olyan konzervatív mélyállam kiépítésére törekedett, ahol nem a jog, legyen szó törvényről vagy alkotmányról, hanem az elnöki akarat áll a középpontban. Az elnök, mint a szuverén hatalom képviselője, úgy tűnik, hogy az ő akaratának érvényesülése a legfontosabb, ezzel mintegy felülírva a jogi kereteket.
Emellett az ügynökségeken belüli kirúgásoknak másik célja az (olvasata szerint) ellene koholt vádak alapján boszorkányüldözést vezetők elleni fellépés. A legfőbb ügyészségként is működő igazságügyi minisztériumban, valamint az FBI-on belül is el akarja távolítani azokat, akiknek köze volt az ellene indított eljárásokhoz.
Ez a megfigyelés rávilágít, mennyire eltérőek Trump első és második elnöki ciklusai: míg az első időszakában a politikai normák megszegésével és újradefiniálásával kísérletezett, a második ciklusában inkább a végrehajtói hatalom, és különösen az elnöki jogkörök kiterjesztésére fókuszál. Ezáltal az íratlan normák helyett már az írott jogi szabályok és az alkotmányos keretek határait próbálja átlépni.
Trump számos rendeletet hozott, amelyek szigorították a transzneműek jogait, és megszüntették az etnikai, valamint más kisebbségek integrációját támogató DEI-kezdeményezéseket (sokszínűség, egyenlőség és befogadás). Ezek a lépések több nagyvárosi tüntetést is kiváltottak, miközben Trump megkezdte kampányának egyik központi ígéretének, az illegális bevándorlók deportálásának a végrehajtását. Az amerikai politikai baloldal ezt a fejleményt elutasítja, míg a jobboldal körében széleskörű elégedettséget váltott ki.
Már szinte el is tűnt a köztudatból egy hónap leforgása alatt, hogy az új elnök egyik első rendeletében kegyelmet adott mindazoknak, akiket a Capitolium ostromáért elítéltek. Ez a döntés még azokra is vonatkozott, akik saját magukat bűnösnek ismerték el, illetve azok esetében is, akik súlyos testi sértést követtek el rendőrök ellen. Ennek következtében többek között a szélsőjobboldali Oath Keepers szervezet vezetői is szabadlábra kerültek.
Mindez egy lényeges eseménysorozatot von maga után, amely gyakran háttérbe szorul a közbeszéd során.
Ilyen eset például, amikor az elnök olyan rendeletet próbál hozni, amely a Kongresszus által létrehozott ügynökségek bezárását célozza, holott ez kizárólag a Kongresszus hatáskörébe tartozik. Vagy ott van az a helyzet is, amikor rendeleti úton próbálta eltörölni a 14. alkotmánykiegészítésben rögzített jus soli alapú állampolgárságot, amely szerint az Egyesült Államokban született gyermekek automatikusan amerikai állampolgárságot kapnak.
Bár a sajtóban időről időre felbukkannak figyelemfelkeltő címek, amelyek azt állítják, hogy Trump végrehajtott bizonyos intézkedéseket, a valóságban ezek többsége még nem valósult meg. A végső döntést ugyanis a bíróságok fogják meghozni. Jelenleg azt elemzik, hogy az elnök képes-e megkerülni a Kongresszust, és – mintha csak egy monarcha lenne – törvényerejű rendeletekkel irányítani az országot. Érdekes módon a törvényhozás mindkét házában jelenleg szűk republikánus többséggel rendelkező Kongresszus eddig nem ellenkezett ezzel, sőt, a legtöbb esetben még támogatta is az elnök lépéseit.
Trump nem csupán a hazai kérdésekkel foglalkozik, hanem külpolitikai színtéren is aktívan részt vesz. Kampányának során hangsúlyozta, hogy ha ő lett volna az elnök, Oroszország sosem támadta volna meg Ukrajnát, és a Hamász terrorszervezet sem indított volna támadást Izrael ellen.
Ugyanakkor elnökségét nem ezekkel kezdte, hanem egyrészt ismét kiléptette a Párizsi Klímaegyezményből az országát, és megindította a WHO-ból való kilépést is, másrészt pedig leginkább a két szomszédos országa, Kanada és Mexikó elleni büntetővámok bevezetését helyezte kilátásba elnökségének első napjaiban, megfűszerezve a Panama-csatorna és Grönland amerikai kézre kerítésének igényeivel.
A két szomszédos ország vonatkozásában a kivetett vámtarifák felfüggesztésre kerültek 30 napra. Az EU-val szemben azonban várhatóan nem fognak újabb vámokat bevezetni, mivel nemrégiben egy elnöki memorandum keretében elrendelte, hogy a vámtarifák tekintetében a reciprocitás elvét kell alkalmazni, így kölcsönös tarifák bevezetésére kerül sor. Ez a lépés viszont továbbra is problémákat okozhat az Európai Unióban.
Eddig csupán egy országra vonatkozóan vezettek be valódi vámterheket, mégpedig Kínára, amely természetesen reagált is erre. Ez a fejlemény nem meglepő, hiszen Trump elnöksége alatt többször is emelte a Kínából érkező importtermékek vámtarifáit, és ez a tendencia Joe Biden időszakában is folytatódott.
Nagy energiával vágott bele a Közel-Kelet ügyeibe, különös figyelmet szentelve az Izrael és a Hamász közötti konfliktusnak. Az előző elnök, Joe Biden által megkötött tűzszüneti megállapodás öröksége most Trump kezében van, aki láthatóan nem helyez rá akkora hangsúlyt. Érdekes módon, első hivatalos látogatója a Fehér Házban Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök volt, ami tovább fokozza a feszültséget a helyzetben.
Az elnök több ízben is arról beszélt, nem az ő hibája, ha azt nem fogják betartani a felek, és elképzelhető, hogy Bidenhez hasonlóan ő sem tudja majd önmérsékletre inteni az izraeli kormányfőt. Ezenkívül előállt egy olyan tervvel a Gázai övezet rendezése kapcsán, amit kizárólag az izraeli szélsőjobboldali pártok és a telepesmozgalom tagjai tartanak jó ötletnek, és egyébként végrehajtása valószerűtlen, mint azt kielemeztük.
A telefonhívást követően mindössze egy hét leforgása alatt drámai módon felgyorsultak az események: J.D. Vance amerikai alelnök harcias retorikával lépett színre Európában, míg Pete Hegseth védelmi miniszter és Keith Kellogg, Trump ukrajnai háborúval foglalkozó különmegbízottja már az amerikai csapatok európai kivonásának lehetőségét is felvetették. Ezen kívül megfogalmazták, hogy Európának jelenleg nincs helye az ukrajnai béketárgyalások asztalánál.
Európában és Kijevben egyre nagyobb aggodalommal figyelik, hogy Trump vajon valóban elhagyja-e az öreg kontinenst, és hogy Putyinnal való tárgyalásai során nem dönt-e a fejük fölött Ukrajna jövőjéről. E kérdések sürgető természetét tükrözi, hogy az EU már válságtalálkozót is összehívott, hiszen a történések drámai hatással lehetnek az európai biztonsági struktúrára, valamint a globális politikai tájra a következő 5-10 évben.
A Trump-adminisztráció úgy tűnik, hogy a háború sújtotta Ukrajnát még inkább megterhelné, mint ahogyan azt az első világháború idején a szövetségesek tették Németországgal. Ezen felül Marco Rubio külügyminiszter február 18-án, az Oroszország ukrajnai inváziója óta tartott első hivatalos találkozója során már a jövőbeni amerikai-orosz kereskedelmi kapcsolatok lehetőségeiről is beszélt.
A CBS megbízásából a YouGov a múlt héten elvégezte a közvélemény-kutatását, amely Trump eddigi tevékenységének támogatottságát és az emberek elégedettségét vizsgálta.
Ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ez a jövőben is így marad: az amerikaiak túlnyomó többsége (66 százaléka) szerint ugyanis Trump nem foglalkozik eleget azzal, hogy az árakat csökkentse, miközben legnagyobb kampányígérete ez volt. Az amerikaiak relatív többsége ellenzi (33 százalék) Elon Musk befolyását, ahogy a vámtarifák kapcsán is mindössze Kína kapcsán akarnak új vámtarifát az amerikaiak.
Ha Trump nem képes mérsékelni az árakat, és az infláció továbbra is emelkedik, az hosszú távon kedvezőtlenül befolyásolhatja a népszerűségét. Érdemes felidézni, hogy Joe Biden esetében is éppen ez volt az egyik fő tényező, ami végül a bukásához vezetett.
