Sajnos nem érkezett meg a kórházi esküvőhöz szükséges engedély, és Katalin örökre eltávozott.

Attila jogi képviselője kártérítési keresetet nyújt be a kórházzal szemben.

Mintha a gyász fájdalmának terhe nem lenne elég súlyos, Attilára még több sorscsapás nehezedett: hiába tervezte, hogy feleségül veszi beteg kedvesét, egy váratlan adminisztratív akadály miatt kifutottak az időből. A halál sajnos még azelőtt elragadta Katalint, hogy egyáltalán kimondhatták volna az igent. A nő már az év elején a Pest vármegyei kórház falai között találta magát, ahol súlyos betegség gyötörte őt.

- Az orvosok egyre inkább azt feltételezték, hogy a párom ALS-ben szenved, ami egy súlyos idegi eredetű bénulás, és amely sajnos Karsai Dániel alkotmányjogász életét is követelte - kezdte Attila a szívszorító történetének elmesélését.

Először egy budapesti kórház falai között kezdődött a történet, ahol alapos vizsgálatokra feküdt be, mivel számos tünete nem illett a megszokott rendbe. Az orvoscsoport bizonytalanságban volt, hiszen nem tudták, valóban a gyilkos, gyógyíthatatlan betegség-e az, ami megtámadta a testét. Minden napot a kórterem falai között töltöttem mellette, osztozva a félelmeiben és aggodalmaiban. Ám egy váratlan pillanatban oxigénhiányos állapotba került, és sürgősen az intenzív osztályra kellett szállítani. Az orvosok mindent megtettek érte, de végül arra a következtetésre jutottak, hogy egy másik intézményben lenne a legjobb számára a kezelés.

Katalint emiatt egy közeli fővárosi kórház intenzív osztályára szállították, ahol további ellátásban részesítették.

Több mint egy hónapja tartózkodott ott, amikor a főorvos szívszorító hírrel állt elő: a páromnak valószínűleg már csak hetei maradtak. Ekkor egy határozott döntés született bennem: ott, a betegágy mellett, a legnagyobb szeretettel feleségül vettem őt – mesélte a férfi, miközben a könnyei harcoltak az arca ráncaival.

Katalin és Attila már 13 éve voltak együtt, ahogy a férfi fogalmazott, élték az életet: sokat kirándultak, rengeteg közös programot szerveztek, nem volt nap, amit egymás nélkül töltöttek volna. Az esküvő is szóba került már korábban köztük, de közbeszólt a nő betegsége, ezért nem siettették a házasságot. Az utolsó hetekben azonban mégis mindketten azt akarták, hogy férjként és feleségként vegyenek búcsút egymástól. Attila jelezte a főorvosnak, szeretnének összeházasodni, beszélt az anyakönyvi hivatallal is, ahol semmi akadályát nem látták az esküvőnek. Csak egyvalamire volt szükség, egy orvosi engedélyre, amiben leírják, hogy orvosi okok nem akadályozzák a házasságot.

- Harminchárom hosszú napon keresztül hiába vártam, hogy a kórház végre átadja nekem ezt - meséli Attila.

- Ekkor a páromnak még voltak egészen jó időszakai, ő is nagyon szerette volna, hogy összeházasodjunk. Mivel azonban több mint egy hónapon át semmi nem történt, végül a főigazgatóhoz mentem, másnapra pedig már ki is állították a dokumentumot.

Ez azonban az utolsó utáni pillanatban történt: Attila a következő napon már az anyakönyvvezetővel együtt érkezett volna a kórházba, ám addigra elkéstek. A nap, amit közös életük talán legszebbjének szántak, a legborzasztóbb lett: mielőtt az anyakönyvvezető és Attila odaértek volna a kórházba, a férfi megkapta a rettenetes hírt, Katalin belehalt a betegségbe.

Folyamatosan próbáljuk felvenni a kapcsolatot a kórházzal, de eddig sajnos nem érkezett válasz a kérdéseinkre. Dr. Ábrahám László, Attila ügyvédje úgy véli, hogy a kórház késlekedése és az ebből fakadó következmények megalapozzák a kártérítési igény érvényesítését az intézménnyel szemben.