Orosz hadifoglyok keze nyomán született Budapest egyik leglenyűgözőbb szállodája.
Hamarosan újra kinyithatja kapuit a legendás Hotel Gellért, amely 2021-ben zárta be ajtaját egy alapos felújítás érdekében. Érdemes visszaemlékezni a szálloda gazdag történetére, hiszen Budapesten nem található még egy olyan különleges hely, amely olyan varázslatos atmoszférával és eleganciával rendelkezik, mint ez a gyönyörű épület.
Decembertől a Hotel Gellért nem fogad vendégeket, és amikor három évvel ezelőtt először hallottam ezt a hírt, mélyen megérintett. Nehezen tudtam felfogni, hogy ez az ikonikus épület, amely számtalan generáció számára a luxus, a nosztalgia és a pezsgő társadalmi élet szimbóluma volt, egyszer csak bezárja kapuit. Számomra, aki a közelében éltem, mindig is több volt egy egyszerű szállodánál: a város egyik élő legendája, amely túlélte a két világháborút, az ostromot, a forradalmak viharaiban is megállta a helyét, és a politikai rendszerek változása ellenére is mindig újjászületett. Bízom benne, hogy most is megtalálja az utat a visszatéréshez.
Valójában óriási szerencsénk van, hogy a Gellért téren egy lenyűgöző szálloda áll, mert Budapest korai időszakában, amikor még nem terjeszkedett ilyen mértékben, az volt a szándék, hogy itt, a város határán egy kaszárnyát emeljenek a honvédek számára. Az építkezés 1912-ben elkezdődött, azonban az első világháború következtében a projekt jelentősen lelassult, és végül a tervek átalakultak: ekkor dőlt el, hogy inkább a vendéglátásra összpontosítanak. A háború egy másik érdekes következménye volt, hogy az építkezés során orosz hadifoglyokat is bevontak a munkálatokba.
Végül 1918. szeptember 24-én, Szent Gellért napján, megnyitotta kapuit a szentről elnevezett szálloda. Azonban a boldog pillanatok nem tartottak sokáig, mivel a hotel újszülöttként máris a történelem viharainak kereszttüzébe került. Alig egy hónap telt el a megnyitás óta, amikor az őszirózsás forradalom vihara arra kényszerítette a vezetést, hogy katonai célokra adják át az épületet. A tanácsköztársaság bukása sem hozott megnyugvást: előbb a megszálló román csapatok vették birtokba a szállodát, hogy távozásukkor mindent, ami mozdítható, magukkal vigyenek. Nem sokkal később pedig Horthy Miklós főhadiszállásává avanzsált, így a szálloda története már a kezdetektől fogva a viszontagságokkal volt tele.
A két világégés között voltak ugyan boldog békeévei - ekkor dupla emeletráépítéssel bővült -, de a második nagy háborúban előbb szükségkórházat alakítottak ki benne, majd a német megszállás alatt a náci tiszti kar egy részét is itt szállásolták el, így kiemelt katonai célponttá vált. Nem csoda, hogy több bombatalálat érte, és a kitárulkozó épületből még a megmaradt értékek - festmények, étkészletek, bútorok - is szőrén-szálán eltűntek.
A Duna felőli front szobáinak jelentős része sajnos teljesen kiégett, így az épület helyreállítása hosszú éveket vett igénybe. Érdekes módon a hozzá kapcsolódó fürdő még az ostrom hevében is nyitva tartott; csupán egy 1981-es csőtörés szakította meg a folyamatos üzemelést, hiszen megnyitása óta szinte megszakítás nélkül várta a vendégeket.
A fürdő valóban megér egy alaposan megfontolt látogatást, különösen, ha figyelembe vesszük a közeli Gellért-hegyi sziklakápolnát is. A Gellért gyógyfürdő helyén már a 12. században működött egy ispotály, amely egy hőforrás köré épült, és a betegápolásra specializálódott johannita lovagok irányítása alatt állt. A törökök, akik híres fürdőkultúrájuk révén tették ismertté magukat, a 150 éves uralmuk alatt tovább fejlesztették ezt a helyet. Miután Buda visszakerült a királyi fennhatóság alá, a fürdő felkeltette a királyi udvar figyelmét is. Végül 1718-ban a város megvásárolta a létesítményt, és saját kezelésébe vette annak üzemeltetését.
Akkoriban "szüzek fürdője" néven is emlegették, mivel a legenda szerint a török időkben itt tartották elzárva valamelyik nagy hatalmú aga vagy basa háremhölgyeit. Rossz nyelvek szerint azonban éppen hogy a szüzességüktől már régen elbúcsúzott rosszlányok jártak ide a környékbeli bordélyokból. A legprofánabb magyarázat azonban alighanem az lehet, hogy az itt feltörő hévíz a női bajokra is gyógyír volt.
Ha a nőkről van szó, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a pikáns részletet, hogy a két nemet elválasztó belső kerítésen állítólag több lyuk is felfedezhető volt, melyeken a férfiak titokban leselkedhettek a meztelen fürdőzők után. Hogy ez valóban így történt-e, azt mára már homály fedi, mint sok más, elfeledett anekdotát. Egy azonban biztos: az 1930-as évek lesifotósának, Pusztai Sándor úszómesternek köszönhetően valóban megörökítette a fürdőzők pillanatait, így ma is bátran lapozgathatunk a félpucér hírességek, mint például Tolnay Klári színésznő vagy ifjabb Horthy Miklós fotói között.
A szálloda vendéglistája igazi világszenzációkat vonultatott fel. A híres dalai láma, a nepáli monarchia képviselője, Nixon, az Egyesült Államok egykori elnöke, és Reza Pahlavi iráni sah mellett a művészetek jeles alakjai is megtisztelték e helyet: a neves zeneszerzők, Dmitrij Sosztakovics és Andrew Lloyd Webber, valamint a zongoraművészet virtuóza, Arthur Rubinstein, továbbá a hegedűművészet kiválósága, Yehudi Menuhin. A színészóriások sorában pedig olyan nevek tűntek fel, mint Kirk Douglas, Antony Quinn és Jean Fonda, akik mindannyian a szálloda falai között találták meg ideiglenes otthonukat.
A filmesek nem csupán pihenés céljából látogattak ide, hanem munkájukat is itt végezték: a 70-es évek közkedvelt magyar tévésorozata, a Kántor egyik epizódja Bujtor István főszereplésével, valamint A hamis Izabella, melyben Ruttkai Éva és Kovács Kati is feltűnt, mind itt készült. Ezen kívül a Kojak budapesti epizódjában Inke László is szerepet kapott. Az első külföldi nagyprodukcióra 1963-ban került sor, amelyet nem más, mint a híres Tarzan-filmek rendezője, Richard Thorpe irányított. Ezt követően pedig szinte folyamatosan érkeztek a hollywoodi stábok, a neves Madonnától kezdve egészen Eddy Murphyig.
