Pataki Ági így fogalmaz: "Csukott szemmel, tükör használata nélkül, mindössze öt perc alatt varázsolom el magam sminkkel."

A spanyol tolmácsból először modell, majd butiktulajdonos lett, később férje támogatásával filmproducerként is megmutatta tehetségét. Most, 72 évesen, saját kozmetikai márkáját indította el. Mi lehet a titka ennek a folyamatos megújulásnak? Hogyan képes mindig új kihívások elé állítani magát, és mindenbe, amibe belefog, sikerrel jár? Interjú.

Reggel telefonon ébresztettem, és alig egy óra elteltével már együtt is voltunk. Hogyan képes ennyire gyorsan felkészülni?

A Filmszemle miatt most igazán pörgős üzemmódban vagyok. Elnézést, reggel egy kicsit elkészültem, de szerencsére nem csúsztam meg, itt vagyok. Hogyan tudok ilyen gyorsan felkészülni és elindulni otthonról? Húsz éven át modellkedtem, így a divatbemutatókon másodperceim voltak arra, hogy egyik ruhából a másikba bújjak, átalakítsam a hajamat és sminkeljem magam. Az évek során kialakítottam néhány jól bevált szettet, amiket gondolkodás nélkül fel tudok venni. Néha még azt is megteszem, hogy az előző este viselt ruhámat húzom magamra. A sminkelés számomra már szinte rutin: csukott szemmel, tükör nélkül is öt perc alatt végzek.

Pörgős az élete, ahogy mondja, különösen most, hogy tizenhárom év kihagyás után újból van Magyar Filmszemle, aminek többek között ön és a férje, Kovács Gábor a producerei.

A filmnézés iránti szenvedélyem 17-18 éves koromban kezdődött, mégpedig egyfajta sznobizmus motiválta. Akkoriban bizonyos filmek, mint például Jancsó alkotásai, kötelezőnek számítottak, és az ember szinte presztízst nyert, ha ezeket látta. Ezen kívül az olvasás iránti érdeklődésem is hasonló okokból fakadt; Szerb Antal műveit például sznobizmusból választottam. Úgy tűnik, hogy néha a sznobizmus hasznos eszköz lehet a kulturális élmények felfedezésében. Most, ha a filmfesztiválra gondolok, elképzelhetjük, hogy egy hét alatt a nézők több mint 150 filmet tekinthetnek meg. A filmek válogatásakor fontos szempont volt számunkra, hogy ne mélyítsük el a meglévő árkokat, hanem inkább próbáljuk meg betemetni azokat. Szerettük volna beválogatni azokat a filmeket is, amelyek jelentős állami támogatással, milliárdos költségvetésből készültek, ám sajnálatos módon ezek a produkciók nem éltek a lehetőséggel, és nem neveztek a fesztiválra.

74. életévét tapossa, ami akár a pihenés és a hátradőlés ideje is lehetne számára, de ő még mindig fáradhatatlanul dolgozik.

P. Á.: Talán egzisztenciálisan megengedhetném magamnak, hogy semmit ne tegyek, de belső késztetésem ellenére ezt nem tudom megvalósítani. Valószínű, hogy eddigi sikereim kulcsa éppen az, hogy soha nem engedtem meg magamnak a hátradőlés luxusát. Amikor a modellkarrierem véget ért, választhattam volna az egyszerűbb utat: férjhez megyek, és a hagyományos úriasszonyok életét élem, miközben csak kozmetikushoz és fodrászhoz járok. De nem ez volt az utam. Mindig is éreztem a vágyat, hogy aktívan részt vegyek az életben, hogy alkossak, és hogy folyamatosan fejlődjek...

Háromszor ment férjhez, kétszer vált, harmincöt éve Kovács Gábor felesége. Megtalálta mellette az örök boldogságot?

Teljesen egyetértek, de ez nem jelenti azt, hogy az előző kapcsolataim során ne lettem volna boldogtalan. Inkább arról van szó, hogy bármennyire is mélyre süllyedtem egy-egy párkapcsolatban, sosem engedtem, hogy a bánat teljesen magába temessen. Mindig talpra álltam, és küzdöttem, hogy kikecmeregjek a nehézségekből. Ugyanakkor nem tagadhatom, hogy a válásaim során szenvedtem, és az a fájdalom nem tűnt el azonnal, amikor a jövőről álmodoztam. Ez nem lenne igaz. Azonban mindig volt bennem annyi erő és kitartás, hogy ne a szomorúságot tápláljam, hanem inkább a továbblépésre összpontosítsak. Micsoda áldás, hogy ilyen a természetem és a személyiségem! Mert így találtam meg azt a férfit, aki már évtizedek óta a legcsodálatosabb értelemben vett társam.

Mi történne, ha Kovács Gábor, ne adj' isten, beleszeretne egy vonzó húszéves fiatal hölgybe?

P. Á.: Háy János "Cégvezető" című könyve igazán figyelemre méltó olvasmány. A történet középpontjában egy férfi áll, aki felfedezi saját erejét, és ráébred, hogy fontos szereplővé vált az életében. Úgy érzi, ideje továbblépni, és hogy neki több jár, mint amit eddig kapott. A könyv humorral, mélységgel és komolysággal boncolgatja ezt a dilemmát. Mi még nem tapasztaltuk meg ezt a helyzetet, és reméljük, hogy nem is fogjuk, de elgondolkodom rajta: vajon küzdenék érte, vagy inkább önmagamért harcolnék, és egyedül folytatnám az utamat? A válaszom még mindig bizonytalan.

Jól látom, Gábor az a típus, akinek fát lehet vágni a hátán?

P. Á. egy igazán különleges személy, akit lenyűgöző természete jellemez. Bármilyen helyzetben sikerül megőriznie a humorát és a jókedvét, ami sok nehézségen átsegíti. Persze, nem csupán én, hanem ő is érzi az idő múlását. Bár négy évvel fiatalabb nálam, önmagához képest egy kicsit visszafogottabb és csendesebb lett, mint régen. Már nem mindig ő a társaság középpontja, ami valahogy megváltoztatta a dinamikát.

Évekkel ezelőtt írt egy könyvet, Nyitottan a világra a címe, abban írja, voltak, vannak gondjai a szeretet kimutatásával.

Gyerekkoromban a családi légkörünkben nem volt jellemző a gyakori ölelések és puszik váltakozása. Egyfajta tartózkodás jellemezte a kapcsolatainkat. Ez persze nem azt jelentette, hogy ne lettünk volna szeretve; inkább azt, hogy a szeretet kifejezése nem volt mindig szem előtt. Ha az ember szerencsés, a párkapcsolatok során lehetősége nyílik arra, hogy ezt a dinamikát megváltoztassa. Én is így jártam. A régi, zárkózott és kissé hideg énem mellett Gábor mellett sokat fejlődtem, és pozitívabb, nyitottabb személyiséggé váltam. A férjem és a gyermekem mellett a szeretet lett az a közös nyelv, amely összeköt minket, és amelyet szívesen kifejezünk egymás iránt.

Negyvenéves korában lépett be az édesanyaság világába, és most, 33 éves fia mellett, nem érzi késznek magát arra, hogy nagymama szerepét vállalja?

P. Á.: Nőként és feleségként nem rettegek az öregségtől vagy az idő múlásától, de az unoka érkezése már sokkal inkább foglalkoztat. A fiunk még bőven ráér, hogy apává váljon, viszont én már nem tudom megvárni, hogy nagymama legyek. Mégis, türelemmel várom, hogy eljön az a nap.