Perlusz László: A Nagy Bérmegállapodás Kihívásai és Esélyei A Nagy Bérmegállapodás körüli diskurzus számos izgalmas lehetőséget és komoly kihívást egyaránt magában hordoz. A bérmegállapodások nem csupán a munkavállalók jövedelmét érintik, hanem a gazdasá

Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatban, ahol a Portfolio véleményekkel foglalkozik. A cikkek a szerzők egyéni nézőpontjait tükrözik, és nem mindig tükrözik a Portfolio szerkesztői csapatának hivatalos álláspontját. Ha szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent írásokat itt találja.

Sokan érdeklődnek, mit is takar a hétfőn aláírt bérmegállapodás a vállalkozók számára, és ezzel kapcsolatban számos lényeges részlet merül fel, amelyek hatással vannak a vállalkozókra, a munkavállalókra és a társadalom minden tagjára. Az alábbiakban igyekszem megválaszolni a legfontosabb kérdéseket, amelyek hozzám eljutottak.

Arra a kérdésre, hogy jó-e ez a bérmegállapodás, azt mondhatjuk, hogy igen, összességében jónak tartjuk, különben egyértelműen nem írtuk volna alá. Az aláírást megelőzően folyamtaosan és sokat tárgyaltunk tagokkal, a szociális partnereinkkel, szakszervezetekkel, kormányzati képviselőkkel egyaránt, felmértük és megvizsgáltuk a lehetőségeket és szándékokat, melyek alapján egyeztünk meg. Hogy mennyire lehetünk elégedettek vele, arra már inkább azt válaszolhatnánk - a kérdőívek feleletválasztási stílusában - hogy: "inkább elégedettek" lehetünk, de nem teljesen. Szerintem egyik fél sem lehet teljesen elégedett. Pont ezért tekinthető jó kompromisszumnak, mert minden félnek engednie kellett, figyelembe kellett venni a többiek szempontjait, érveit, érdekeit.

Ez a bérmegállapodás hasonlít egy jól megkomponált üzleti tervhez: tele van ambícióval, de nem veszíti el a lábát a földön. Éppen ezért inspirálóan hat a résztvevőkre, ösztönözve őket arra, hogy mindent megtegyenek a célok elérése érdekében.

Azzal nehéz lenne vitatkozni, hogy a bérmegállapodásból hiányozna az optimizmus: a 2023. év gazdasági visszaesése, vágtató inflációja és az idei év várható nagyon szerény eredménye - különösen a 3. negyedéves recessziós adat - után kellett egy jó adag pozitív jövőkép ahhoz, hogy a 3 és 4 százalék feletti mértékű gazdasági növekedést, meg 7-8%-os átlagkereset növekedéseket jelentő dinamikát - párosulva egy megszelídített, egészséges inflációval - el tudjuk fogadni az elkövetkező 3 év makrogazdasági pályájaként.

Ha alaposan szemügyre vesszük, mennyire gyorsan megváltozott a hangulat az utóbbi évek során, akkor talán érdemes reménykednünk abban, hogy a következő év elején mindez éppen ellenkezőleg alakulhat.

Vagyis: létrejön egy tűzszünet az ukrán fronton és elérhető közelségbe kerül a béketárgyalások megkezdése. Ezzel egycsapásra zuhanni kezdene a kockázati felár, amely a kamatszintet rövid távon leverné és az árfolyamokat stabilizálná. Következményként megélénkülne a már hazánkba érkezett külföldi működőtőke aktivitása, felpörögnének a takaréklángon működő beruházások és újak számára is kívánatos célponttá válunk. A hazai cégek is elérkezettnek látnák az időt arra, hogy végre bepótolják a növekedési és fejlődési lemaradásukat és a kedvező kamatkörnyezetben a hitelfelvétel is fokozódna. A lakossági fogyasztás - a boldog békeévek visszatérésének reményében - ismét szárnyalna, az elhalasztott vásárlások és privát beruházások elindulnának, ezzel a kereslet és a vállalati megrendelések is növekvő pályára kerülnének. Mindezen költések az adó- és járulékbevételeken keresztül felduzzasztanák a leapadt kormányzati-államháztartási számlákat, amely az állami aktivitást fokozná és az állami beruházások újra indulásának is alapjául szolgálna.

Természetesen a kedvező konjunktúra önmagában nem elegendő; a piacok és a versenytársak legyőzése elengedhetetlen. Ehhez nemcsak a vállalatoknak, hanem a munkavállalóknak is aktívan hozzájárulniuk kell!

Ahhoz, hogy a munkaadók és vállalkozók sikeresen megállják a helyüket a versenyképes piacon, elengedhetetlen, hogy fokozzák versenyképességüket és termelékenységüket. Ezt a legújabb menedzsment tudás és módszerek, a legkorszerűbb technológiák, valamint a digitalizáció és automatizáció integrálásával érhetik el a teljes termelési folyamatban. Fontos, hogy a vállalatok együttműködéseket építsenek, tőke- és finanszírozási forrásokat vonjanak be, így új szintre emelve működésüket, mind méretben, mind aktivitásban. A nemzetközi piacokon való megjelenés is kulcsfontosságú lépés. A munkaerő költségeinek növekedése mellett a vállalatok egyre inkább az automatizáció és a mesterséges intelligencia alkalmazásaira támaszkodnak, hiszen ezek a technológiák képesek kiváltani a dráguló munkaerő egy részét. Az automatizálható munkafolyamatok helyére olyan munkakörök léphetnek, amelyek nagyobb hozzáadott értéket képviselnek, így a vállalatok nemcsak hatékonyabbá válnak, hanem versenyképességüket is növelhetik a dinamikusan változó piacon.

A költségtényezők hatására a fejlesztés nem csupán szükségessé válik, hanem a fejlődés és a versenyképesség növekedésének, sőt akár egy jelentős áttörésnek is a hajtómotorjává emelkedik!

Munkavállalóként elengedhetetlen, hogy nyitottak legyünk a legmodernebb tudás elsajátítására, valamint alkalmazkodjunk a kor követelményeihez. A munkahelyi morál folyamatos fejlődése és a modern vállalkozásokban való részvétel kulcsfontosságú ahhoz, hogy értékes és egyre nagyobb hozzáadott értéket képviselő munkát végezzünk. Ehhez elengedhetetlen a képzéseken való aktív részvétel és az élethosszig tartó tanulás szemléletének magunkévá tétele. A kormányzat szerepe szintén kiemelkedő, hiszen egy olyan kedvező vállalkozói környezet megteremtése, amely vonzó a tőke számára, alapvetően hozzájárul a gazdaság fejlődéséhez. A korrekt adó- és járulékrendszer, valamint a célzott fejlesztési támogatások biztosítása segíti a vállalatokat abban, hogy versenyképesek maradhassanak. A Demján Sándor program például különösen jótékony hatással lehet a kis- és középvállalkozásokra, ugyanakkor a nagyvállalatok igényeit is figyelembe kell venni, hogy hozzájárulhassanak a hazai gazdaság és társadalom felvirágoztatásához.

Fontos volt számunkra, hogy észrevegyük: a kormányzat valóban elkötelezett az adó- és járulékterhek csökkentése iránt. Ennek tudatában határozottan kérvényeztük, hogy a jövő évi minimálbér-emeléshez anyagi támogatást kapjunk. A tárgyalások kezdetén sokan úgy vélték, hogy ez lehetetlen vállalkozás, azonban a várakozásokkal ellentétben sikerült egy jelentős mértékű szocho-támogatást kiharcolnunk. Ez a jelenlegi költségvetési helyzetben valódi teljesítménynek számít, és nem kis erőfeszítést igényelt.

A bérmegállapodásban szereplő javaslat szerint a kormányzat fontolóra veszi az élőmunka terheinek további csökkentését, ami hozzájárulhat a bérköltségek mérsékléséhez. Ez számunkra kulcsfontosságú, ugyanakkor a munkavállalók és a kormány érdekeit is szolgálja. Ha a munkaadók eltűnnek, a munkahelyek is megszűnnek, ami végső soron ahhoz vezet, hogy az adó- és járulékbevételek helyett munkanélküli segélyt kell folyósítani. Fontos hangsúlyozni, hogy az elveszett munkahelyeket sokkal nehezebb újjáépíteni, mint a meglévők megtartására törekedni!

Persze, de mi történik, ha a dolgok nem a tervek szerint alakulnak?

Ebben a bérmegállapodásban erre is gondoltunk, hiszen a bevállalt kétszámjegyű minimálbér- és garantált bérminimum-fejlesztések az előre lefektetett, optimista gazdaság növekedési pályájához vannak kötve, vagyis ha megvalósul a fenti konjunktúra, akkor lesz tere a vállalt mértékű bérfejlesztéseknek. Ha véletlenül nem a várakozásoknak megfelelően sikerül a gazdasági fejlődés, akkor a terveket újratárgyaljuk, aktualizáljuk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle - ami ismét minden félnek elfogadható és biztosítja a stabilitását. Ha a gazdasági növekedés, az infláció és az átlagkereseti dinamika összességében legalább 1 százalékponttal eltér a kitűzött tervtől, akkor a megállapodás szerint újratárgyaljuk a teljes programot. De abban a nem várt esetben is, ha nem tudnánk megállapodni, akkor az eltérés mértékével automatikusan korrigálásra kerülnek a bérfejlesztés most vállalt számai.

Miért is volt szükség egy hároméves bérmegállapodásra, amikor ennyi kockázat és veszély fenyeget?

Elfogadtuk az EU minimálbérekre vonatkozó direktívájának magyarországi megvalósítását, ami azt jelenti, hogy elköteleztük magunkat amellett, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy 2027. január 1-től a rendszeres bruttó átlagkereset 50%-át elérje az akkori minimálbér. Ennek elérése érdekében számos adatot és tényezőt kellett alaposan átgondolnunk, és indokolt volt, hogy ezt a vállalkozói közösséggel és a társadalommal is megosszuk. Célunk, hogy világosan bemutassuk az ide vezető utat és a szükséges feltételeket, így tehát ez a hároméves bérmegállapodás alapvetően erről szól.

Jelenleg a vállalatok helyzete nem éppen rózsás, és komoly kihívásokkal kell szembenézniük. Hogyan tudják majd kigazdálkodni ezt a kényszerű bérfejlesztést?

Valóban, a "magas nyomású gazdaságpolitika" már eddig is jelentős hatással volt a cégek fejlődésére. Ez azt jelenti, hogy azok a vállalkozások, amelyek nem képesek alkalmazkodni, megújulni, vagy növelni termelékenységüket, valamint nem tudják kihasználni a méretgazdaságosság előnyeit, végül kénytelenek eltűnni a piacról. Az elmúlt két évben egy aggasztó trend figyelhető meg: havonta átlagosan 1000 társas vállalkozás szűnik meg Magyarországon, ami azt jelzi, hogy ennyivel kevesebb új vállalkozás indul, mint amennyi bezár.

Mindaddig, amíg ez valóban a rossz hatékonyságú cégek kirostálódását jelenti, nem akadályozza, hanem sokkal inkább segíti a magyar gazdaság fejlődését, a jobb munkahelyek kialakulását. A mi feladatunk a VOSZ-ban és a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán, hogy ne csak arra ügyeljünk, hogy a kifeszített húr, el ne pattanjon, vagyis nehogy tömegesen ellehetetlenüljön olyan magyarországi cégek működése, amelyekben meglenne a potenciál a lépésváltásra, a modernizációra, csak a tartalékok és a bizalom hiánya megpecsételi a sorsukat. Úgy véljük, hogy a napokban aláírt bérmegállapodás hozzájárulhat a fejlődésre képes és kész cégek fennmaradásához és növekedéséhez.

Sok még a kérdés és sok a kérdőjel, de meggyőződésünk szerint a jelenlegi helyzetből kihoztuk a lehető legjobbat. Támogató államot, nyitott és együttműködő szakszervezeteket és összehangolt cselekvést feltételez ez a bérmegállapodás. A többi rajtunk múlik - no, meg egy kis szerencsén is. De, ahogy mondani szokták: csak jó kapusnak van szerencséje!