Ősi minták varázsa a csomagolópapíron, körömlakkal megfestve.

A képen látható Szalma Ildikó és Németh Sándorné, akik mindketten sikeresen átestek a transzplantáción, balról jobbra foglalnak helyet. Mellette található Marianna, valamint Toronyi doktornő és Irénke, akik szintén fontos szereplői ennek az eseménynek.

A Vértes Múzeumban látható képkiállítás minden szó és magyarázat nélkül is élmény. Színek, formák, virágok, legendás alakok a magyar őstörténetből: Csaba királyfi, Emese, Szent István a koronával, a Csillagösvény, vágtázó lovak. Tóth Árpádné, a Vértes Múzeum Baráti Körének alapítója és a Vértes Múzeum önkéntes szervezője örömmel adott helyt a palóc származású, Pásztón élő Molnárné Kiss Marianna képeinek, amikor a csákvári tanárnő, Kunstár Béláné Irén tanár és karvezető felhívta rá a figyelmet. Véletlen és drámai találkozás volt a két nőé, szívbemarkoló a történetük - a budapesti Transzplantációs és Sebészeti Klinikán veseátültetésre várván, egy szobába kerültek. Azért innentől kicsit sok lenne a véletlen, így megállapíthatjuk, hogy inkább sorsszerű a szép történet, ami tavaly október óta teljesült ki mára. Mindkettőjük műtétje sikerült, s ma már szinte olyan életet élnek, mint betegségük előtt!

A csákvári Kunstárné Irénke négy évvel ezelőtt egy súlyos, de végül nem végzetes diagnózissal szembesült: mindkét veséje leállt, és sürgős dialízisre volt szüksége. Ez a helyzet kemény kihívások elé állította a mindennapjaiban, hiszen nemcsak a kezelés, hanem a folyamatos szervkeresés izgalma is ott lebegett feje felett. A várólistán elfoglalt helye mindig emlékeztette arra, hogy bármikor megkaphatja a régóta áhított második esélyt. Ebben a nehéz helyzetben találkozott Molnárné Marianna, akinek sorsa szorosan összefonódott Irénkével: ő is ugyanarra a várólistára került, és szinte egy időben értesültek arról, hogy elérkezett az idő a műtétre. Irénkénél élődonoros szervátültetés valósult meg, hiszen felnőtt fia önzetlenül felajánlotta neki a veséjét, amely tökéletes illeszkedést mutatott édesanyja szervezetéhez. Ez persze nem minden esetben ilyen szerencsés, hiszen az egyezés mértéke sokszor változik, de az közismert, hogy a közeli rokonok esetében nagyobb az esély a sikeres transzplantációra. Marianna esetében a helyzet más volt: ő idegen donor által kapta meg a számára legjobban passzoló szervet. Mindkettőjüket Toronyi Éva orvos, egyetemi docens kísérte figyelemmel a műtét utáni időszakban, akiről később még szót ejtünk, hiszen a "véletlenek" világában ő is fontos szereplő. A lábadozás mindkét hölgy számára gyorsan haladt, Irénke fia pedig néhány napon belül elhagyhatta a kórházat, egy új, egészséges vesével folytathatja az életét.

Ahogy az lenni szokott, a szobatársak baráti csevegésbe kezdtek. Irénke megosztotta velük, hogy a csákvári Összhang kórus karvezetője, és hogy már elgondolkodott azon, hogy teljesen visszavonul a pályától. Azonban a lelkes kórustagok nem akarták ezt megengedni neki. Férje nyugdíjas, de még mindig aktívan dolgozik pedagógusként a bicskei technikumi felnőttoktatásban. Ő a magyar népdalok, madrigálok és klasszikus kórusművek elkötelezett előadója, akik amatőr társai mellett mindannyian magas színvonalon művelik azt a műfajt, amely soha nem megy ki a divatból.