Skócia történetének fájdalmas sorsú alakja, I. Mária skót királynő, számos művész számára vált ihletforrássá. Élete drámai fordulatai és szenvedélyes élettörténete sokakat elbűvölt, művészeti alkotások sokaságát ihletve ezzel.

Napjainkig megoldatlan maradt egy skót világítótorony körüli hátborzongató rejtély, amely évszázadok óta foglalkoztatja a kutatókat és a történészeket.

V. Jakab skót király egyetlen gyermeke 1542. december 8-án született, édesapja hat nappal később elhunyt. Mivel a trónra Mária nagybátyja, VIII. Henrik angol király is igényt tartott, a csecsemőt még aznap királynővé nyilvánították.

Máriának ötéves korában a Skóciába benyomuló Henrik elől Franciaországba kellett menekülnie, ahol rangjához méltó fogadtatásban, majd neveltetésben részesült.

A bronzvörös hajú, szépséges lány hat nyelven beszélt, kitűnt a vadászatban és a táncban, magas termete révén az udvar hölgyei közül is. 1558-ban a dauphin, az egy év múlva trónra lépő II. Ferenc felesége, s így Franciaország királynéja lett.

1559-ben VIII. Henrik lánya, Erzsébet lépett Anglia trónjára. Stuart Mária nem ismerte el protestáns unokahúga jogát az uralkodásra, s ő is felvette az Anglia királynője címet.

Többre azonban nem volt lehetősége: férje 1560-ban elhunyt, míg a Franciaországot regensként irányító Medici Katalin a hugenották lázadásának következtében megállapodásra jutott az angolokkal.

A csalódott Mária hazatért Skóciába, ahol a lázadó protestáns rendek gyanakvó tekintete súlyosan nehezedett alig tizennyolc éves, katolikus királynői mivoltára. Mégis, Mária ügyességének és politikai érzékének köszönhetően sikerült megszilárdítania hatalmát. 1565-ben feleségül ment Darnley lordjához, azonban a házasság hamarosan boldogtalanná vált. Darnley, a kicsapongásairól és hatalomvágyáról ismert férfi, maga is királyi ambíciókkal bírt, és titkos összeesküvéseket szőtt felesége ellen, hogy megragadja a hatalmat.

Második férjével, Darnley lordjával, egy új fejezet kezdődött az életében.

Mária gondjai 1567-ben oldódtak meg, amikor kényelmetlenné vált urát meggyilkolta Bothwell earlje. Mária nemhogy megbüntette volna a tettest, de három hónap múlva hozzáment feleségül.

Ezzel azonban maga ellen fordította egész népét. A harmadik esküvőt a katolikus és a protestáns egyház is érvénytelennek nyilvánította, Máriát lemondatták 13 hónapos fia, Jakab javára, majd bebörtönözték.

Egy év elteltével sikerült Angliába menekülnie, de ott sem találta meg a szabadságot, hiszen fogságból fogságba került. Erzsébet nem csupán nem akarta visszahelyezni őt a trónjára, hanem nem is engedhette el, hogy ne váljon a franciák politikai játszmáinak eszközévé. Szabad mozgást sem biztosíthatott számára, hiszen attól tartott, hogy az angol katolikusok élére állva komoly fenyegetést jelentene a hatalmára.

Stuart Mária két évtizeden keresztül szenvedett a megkötözöttség árnyékában, miközben szépsége fokozatosan elhalványult. Vigaszt csak a vallás mély hite és a kézimunka kreatív tevékenysége nyújtott számára, amely segített elviselni a nehéz időket.

Szabadulása érdekében eleinte kérvényekkel bombázta "kedves testvérét", majd egy összeesküvésbe bonyolódott. Levelezését azonban elfogták és per indult ellene.

A skót királynő sorsa angol bíróság előtt dőlt el, ahol az angol törvények szigorú mércéje alapján halálra ítélték. Erzsébet, aki mélyen aggódott a lehetséges következmények miatt, végül mégis rábólintott a kivégzésre, ezzel megpecsételve a történelem egy drámai fordulatát.

A méltóságteljesen viselkedő, vörös ruhás Mária, akinek öltözéke a mártíromság szimbóluma a katolikus egyházban, 1587. február 8-án állt a kivégzés elé. A bárd csak másodjára teljesítette feladatát, hogy leválassza a fejet a törzsről. Fia, I. Jakab, aki később az angol trónra is lépett, 1612-ben a westminsteri apátságba szállíttatta anyja maradványait, ahol azóta is Erzsébet királynő mellett pihen.

Stuart Mária karaktere igazi ellentmondásokkal teli, romantikus és tragikus vonásai miatt nem csupán a kortársai, hanem az utókor figyelmét is felkeltette. Vannak, akik férfifalóként és gátlástalan csábítóként tekintenek rá, míg mások a nagypolitika ártatlan áldozataként emlegetik nevét. Ez a sokszínűség teszi őt egyedülálló és vitatott figurává a történelem lapjain.

A híres nők között talán ő az, akinek életéről és személyiségéről a legtöbb film és irodalmi munka született. Friedrich Schiller drámát, Stefan Zweig pedig regényt komponált róla. Már 1895-ben némafilmet készítettek a történetéről, és legutóbb 2018-ban Saoirse Ronan ír-amerikai színésznő alakította őt a vásznon.