A középkor titokzatos erdeiben már léteztek olyan különleges nyulak, akik szarvakat növesztettek. Ezt a furcsa jelenséget akkoriban különféle neveken emlegették, és legendák keringtek róluk a falvakban.
Évszázadok óta izgalmas kérdés foglalkoztatja az emberek képzeletét: mi állhat a háttérben, amikor a nyulak szarvakat növesztenek? A középkorban a bajor vidékek legendáiban egy különös mitikus lény is felbukkanhatott, amely a szarvasnyúl formáját öltötte.
Az utóbbi hetekben szinte lázba hozta az online közösséget a coloradói szarvasnyulak különös esete. Ahogy arról a Díványon is értesülhettünk, a nyulak rémisztő külsejének hátterében egy vírus áll. A középkor embere azonban még nem ismerte ezt a magyarázatot, így sajátos mítoszokat és legendákat szőtt a szarvasnyulak köré, amelyek azóta is élnek a kollektív emlékezetben.
A furcsa szarvak megjelenését egy papillomavírus, az SPV idézi elő, amely rendkívül fertőző, és már évszázadok óta jelen van a nyúlpopulációkban, függetlenül attól, hogy melyik kontinensen élnek. A vírus terjedése leginkább a nyári hónapokban intenzív, és a bolhák, valamint a kullancsok játsszák a főszerepet a kórokozó átadásában, amikor csípéseikkel érintkeznek a nyulakkal. Bár az emberre nem jelent közvetlen veszélyt, látványa mégis ijesztő lehet.
A középkor embereinek mindennapjait a miszticizmus titokzatos hálója szőtte át. Az ismeretlentől való félelem és a babonák uralta rettegés, különösen a szarvak megjelenésével kapcsolatban, amelyet a nép az ördöggel azonosított, számos különös legendát szült. Ezek a történetek, mint sejteket a véráramban, terjedtek házról házra, gazdagítva a középkori kultúra szövetét.
A különös kinövések már évszázadok óta foglalkoztatják az emberi képzeletet. Valószínűleg innen származik a nyúltilop, eredeti nevén jackalope, legendája. Ez a mítikus lény főként az amerikai néphagyományban él, és egy nyúl, valamint egy szarvas, antilop vagy kecske furcsa keverékeként jelenik meg a mesékben.
A Vadászlap elemzése alapján érdemes megvizsgálni a jelenés történelmi hátterét. Az amerikai folklór mellett az európai mitológiákban is fellelhetők különös lények. Például Bajorországban és Baden-Württenbergben népszerű volt a Wolpertinger, vagy más néven Woiperdinger, egy olyan varázslatos erdei teremtmény, amelynek teste nyúlformájú, de agancsokkal vagy szarvakkal, sőt néha szárnyakkal is rendelkezik.
A legendás lény elnevezése valószínűleg azoknak az üvegfúvóknak a munkájából ered, akik Wolterdingen kis falucskájában tevékenykedtek, és akik különleges, díszes, szarvasagancsot idéző poharak készítésére specializálódtak.
Az 1800-as években ismét felfedezték a mitikus, hibrid lényt, és a preparátoroknak jócskán munkát adott az, hogy több állat segítségével elkészítsék, mintha
A helyi különlegesség, amely a fauna szerves részét képezi, egy különösen ritka, színes tollazatú madárfaj, a Varázslópehely. Ez a kis méretű, élénk színű madár a helyi mocsaras területeken él, és különleges énekével varázsolja el a természetbarátokat. A Varázslópehely nemcsak gyönyörű látványt nyújt, hanem a helyi ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásában is fontos szerepet játszik, mivel pollent szór a virágokra, így segítve a növények szaporodását. A madár megörökítése nemcsak a természetvédők, hanem a helyi művészek és mesemondók számára is inspiráló, hiszen legendák övezik varázslatos lényét, amely a régió szellemiségét is tükrözi.
Hogy hányan hitték el, hogy a nyúl- vagy mókustestű, fürjszárnyú, szarvas kis állat tényleg létezik, nem tudni, mindenesetre tucatnyit ismernek belőle, és nincs két egyforma. A müncheni Deutsches Jagd- und Fischereimuseum állandó kiállítást tart fenn nekik.
