Fantasztikus felfedezés: Az elme szüleménye, miszerint a B1 vitamin különös hatásai valójában igazak!
Kémikusok egy 67 éves biokémiai elméletet igazoltak azzal, hogy sikerült egy rendkívül instabil molekulát, egy karbént vízben stabilizálniuk, ami korábban lehetetlennek tűnt. A felfedezés nemcsak egy régi tudományos kérdést válaszol meg, hanem a gyógyszergyártás fenntarthatóbbá tételéhez is hozzájárulhat - közölte a Scitechdaily.com.
A karbén egy olyan szénatomot tartalmazó molekula, amely a szokásos nyolc helyett csak hat vegyértékelektronnal rendelkezik. Ez az elektronhiány rendkívül instabillá és reaktívvá teszi, különösen vízben, ahol általában szinte azonnal lebomlik. Évtizedek óta feltételezték azonban, hogy
A B1-vitamin, más néven tiamin, kulcsfontosságú szereplő a biokémiai folyamatokban, mivel képes karbánszerű köztes termékek előállítására. Ezek a köztes anyagok lényegesek számos biokémiai reakció során.
A Riverside-i Kaliforniai Egyetem tudósai forradalmi áttörést értek el azáltal, hogy először sikeresen létrehoztak egy stabil karbént vízben. Ezt a különleges molekulát izolálták és biztonságos tárolóban helyezték el, ahol megfigyelték, hogy hónapokig megőrzi stabilitását. Az izgalmas felfedezést a Science Advances tudományos folyóiratban tették közzé.
Ez az első alkalom, hogy valaki sikeresen megfigyelte a stabil karbén jelenlétét vízi környezetben.
- nyilatkozta Vincent Lavallo, a UC Riverside kémiaprofesszora és a tanulmány fő szerzője.
Sokan egyszerűen bolond ötletnek vélték ezt a tervet, de végül világossá vált, hogy Breslow-nak valóban igaza volt.
Ronald Breslow, a Columbia Egyetem neves kémikusa, 1958-ban fogalmazta meg azt az izgalmas ötletet, hogy a B1-vitamin képes karbénné alakulni, amely révén különböző biokémiai reakciókat végezhet a szervezetben. Noha az elmélet rendkívül ígéretesnek tűnt, a karbének rendkívüli instabilitása miatt senkinek sem sikerült igazolnia a létezésüket a biológiai környezetben.
A Lavallo csapatának sikerét egy innovatív megközelítés hozta el: sikerült egy általuk szintetizált molekulával körbevenniük a karbént, amely hatékonyan védi a reaktív központot a víz és egyéb molekulák hatásaitól. Ennek a felfedezésnek nem csupán elméleti, hanem gyakorlati jelentősége is van. A karbéneket széles körben alkalmazzák „ligandumként” vagy támasztószerkezetként fém alapú katalizátorokban, amelyek kulcsszerepet játszanak gyógyszerek, üzemanyagok és különféle anyagok előállításában.
A legtöbb ilyen folyamat sajnos mérgező szerves oldószerekre épít. Azonban a kutatók által kidolgozott új módszer, amely a karbének vízben való stabilizálására összpontosít, lehetőséget ad arra, hogy ezek a reakciók tisztábbak, költséghatékonyabbak és biztonságosabbak legyenek.
"A víz az ideális oldószer - bőséges, nem mérgező és környezetbarát", mondta Varun Raviprolu, a tanulmány első szerzője. "Ha ezeket a hatékony katalizátorokat vízben tudjuk működtetni, az nagy lépés a zöldebb kémia felé."
A felfedezés lehetőséget teremt a tudósok számára, hogy közelebb kerüljenek a sejtekben természetes módon zajló kémiai folyamatok másolásához, hiszen a sejtek alapvetően vízből épülnek fel. Lavallo megjegyezte: "Vannak olyan reaktív közbülső termékek, amelyeket eddig képtelenek voltunk izolálni, akárcsak ezt a felfedezést. A mi technikáinkkal, amelyek hasonló védelmi mechanizmusokat alkalmaznak, végre lehetőségünk nyílik arra, hogy megfigyeljük és tanulmányozzuk ezeket."
