Télen is számos madár fészkel a kisvátyoni vizes élőhelyeken, színesítve ezzel a tájat és varázslatos látványt nyújtva a helyieknek.
Kistvátyon a Körös-Maros Nemzeti Park egyik legértékesebb területrésze. Nemcsak természeti értékekben gazdag, hanem táji értékei is jelentősek, mivel a változatos gyepterületet délen a Vátyoni-erdők tömbje, északon pedig a Begécsi-halastavak határolják.
A gyepek mély fekvésű mocsármaradványaiban, mocsárrétjein eddig csak a különösen csapadékos években maradt meg némi víz. A KMNPI élőhely-rekonstrukciójának köszönhetően azonban ma már minden évben kora tavasszal, vizekkel telített területek adnak otthont a költő és vonuló madaraknak.
A természeti értékek megőrzéséhez és gazdagodásához jelentős mértékben hozzájárul, hogy a nyár végén és ősszel az igazgatóság szürkemarha gulyája legelészget a területen. Ez a tevékenység kulcsszerepet játszik a mocsarak és mocsárrétek fenntartásában. Az itt található páratlan adottságok lehetővé teszik, hogy ne csupán a költési időszakban, hanem télen is lenyűgöző madárvilágban gyönyörködhessünk.
A legnagyobb tömeget természetesen a vadludak és a vadrécék adják. A jelenleg mintegy 40-45 hektárra tehető vízfelületen napközben, és egyes esetekben éjszaka is megpihennek a vízimadár-csapatok. A nagy lilik mellett folyamatosan láthatunk nyári ludakat, melyek januárban már párba szakadva keresik a költőhelyeket, és tavasszal több pár költ a mocsarak nádas, sásos növénytársulásaiban. A récék közül a leggyakoribb tőkés réce mellett fütyülő és csörgő récéket is láthatunk.
Egyes napokon akár több ezer madár is megjelenik a vizeken, lenyűgöző látványt nyújtva. Különösen figyelemre méltó, amikor a közelben költő rétisasok, valamint a telelésre ideérkező példányok átvizsgálják a legelőt, ezzel nagy riadalmat keltve a récék és ludak soraiban. Az idei enyhe télben néha egy-két barna rétihéja is itt marad, és ritkán feltűnik egy vándorsólyom is. A tél elején a környező legelőkön kisebb darucsapatok is megpihentek, ami reményt ad arra, hogy Biharugra a jövőben a daruvonulás egyik fontos állomásává válik, akárcsak az 1950-es években.
