Valóban úgy tűnik, hogy a múltban a budapesti fürdők árai lényegesen alacsonyabbak voltak. Az idő múlásával azonban a költségek, így a belépők díjai is emelkedtek, ami a fenntartási költségek, a fejlesztések és a megújulás szükségességéből adódik. Érdemes

A válasz talán egy kicsit váratlan, és érdemes megjegyezni, hogy akkoriban ezek az intézmények teljesen más minőséget képviseltek, mint amit ma tapasztalhatunk.

A cikk az Arcanum Újságok támogatásával készült, lehetővé téve számunkra, hogy gazdag forrásokkal dolgozhassunk.

1984 szeptemberében több sajtótermékben is megjelent a hír: a Fővárosi Fürdőigazgatóság 1984. október 1-től jelentős mértékben, 42 százalékkal emeli a budapesti fürdőbelépők árát. Sokkoló volt az emelés mértéke, pláne annak fényében, hogy abban az évben az infláció mértéke alig haladta meg a nyolc százalékot.

A Népszabadság 1984. szeptember 29-i számában részletesen foglalkoztak az árkategóriák alakulásával. Különösen érdekes, hogy számos fürdő esetében pontos adatokat találunk arra vonatkozóan, hogy több mint négy évtizeddel ezelőtt milyen árakon várták a látogatókat. Ebből az alkalomból feltettük a kérdést, amit sokan felvetnek napjainkban: vajon a 80-as években valóban lényegesen kedvezőbbek voltak a belépőjegyek árai a fővárosi fürdőkben?

A néhány évvel ezelőtt felújított Gellért fürdő akkoriban Budapest legdrágább fürdőjeként volt számon tartva. Az áremelés után a belépőjegy ára szezonon kívül 60 forintot tett ki, míg a nyári időszakban már 100 forintba került.

Budapest fürdői között a napijegyek árai különböző tartományokban mozognak, és az emeléseket követően a legtöbb helyen 20-30 forintos ársávra lehet számítani. Például a Palatinusban 30 forintért lehet belépni, míg a Római strandon és a Dagályban mindössze 20 forintba kerül a napijegy. Érdekes módon a Széchenyi Gyógyfürdő kimondottan kedvező áron kínálja belépőit. A téli időszakban, hogy elkerüljék a tömeget, csupán 3 órás belépőt árusítanak 20 forintért, míg a nyári napijegy ára csupán 25 forint.

2025-re valószínűleg nem lesz sok értelme az 1984-es áraknak, így utánanéztünk, hogy a KSH által közzétett havi bruttó átlagbérből mennyi fürdőbelépőt tudtunk vásárolni akkor, és mennyit tudunk most, a jelenlegi jegyárak mellett. Az utóbbi esetében a teljes árú, hétköznapi belépőket vettük alapul.

A fürdők árai között jelentős eltérések figyelhetők meg, amikor azt vizsgáljuk, hogy manapság vagy 41 évvel ezelőtt voltak-e drágábbak. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek a fürdők a múltban nem ugyanazt a jelentést hordozták, mint napjainkban. A korabeli sajtóban számos cikk található, amelyekből kiderül, hogy a 80-as évek elején a budapesti fürdők rendkívül elhanyagolt műszaki állapotban voltak. A Fővárosi Fürdőigazgatóság súlyos veszteségekkel küzdött, még a különböző állami támogatások ellenére is. Volt olyan fürdő, ahol minden vendég után 50 forintos veszteség keletkezett, ami jól mutatja az akkori helyzet súlyosságát.

Ezt próbálták kompenzálni az áremeléssel. 1985-ös cikkek szerint nem sok sikerrel, ugyanis drasztikusan visszaesett a fürdővendégek száma az áremelés hatására. Ez oda vezetett, hogy 1985-ben még a legsürgetőbb karbantartási munkákat is le kellett állítani.

Beck Béla, a Fővárosi Fürdőigazgatóság akkori vezetője 1984-ben a Népszabadságnak adott interjújában így fogalmazott: "A létesítmények műszaki állapota a használhatatlanság határán van, a kazánok, vezetékek, csövek és egyéb gépészeti berendezések állapota aggasztó." Ez azt jelzi, hogy bár némelyik fürdő valóban kedvezőbb áron volt elérhető abban az időszakban, ennek hátterében nem pusztán a piaci verseny állt, hanem a létesítmények elöregedett és problémás állapota is.