Egy titkos térkép bukkant felszínre, amely a kaukázusi Magyarország rég elfeledett világát tárja fel, egy lenyűgöző múltat hordozva magában, amely 500 éven át rejtőzött a történelem homályában.

A középkor folyamán létezett egy Magyarország, amely keleten alakult ki, és fél évezredig tartotta magát.

A magyarság története a Kárpát-medencébe érkezés előtt kevésbé ismert a kutatók számára. A 10. század táján az arabok még úgy tudták, hogy három Magyarország is létezett: Magna Hungaria (Baskíria), Hungaria Antiqua, a magyarok országa és a Meotisz-Kubán vidéki Ungaria Maior.

Az első, vagyis Magna Hungaria sokak számára Julianus barát neve révén vált ismertté. Ez a szerzetes a 13. században indult el, hogy felfedezze a keleten maradt magyar közösségeket. Ekkoriban a Volga-vidéki területeket emlegették Magna Hungariaként, és Julianus valóban rátalált ottani rokonainkra, sőt, egy helyi asszonnyal is sikerült beszélgetnie.

Kevésbé ismert, ezért még érdekesebb a Hungaria Antiquának nevezett terület. Ez vajon hol lehetett? Tardy Lajos író-művészettörténész a bécsi Nemzeti Könyvtárban fedezte fel azt a 16. századi térképet, amely erre a kérdésre választ adott. A kézzel írt latin szövegben ez állt: