Tíz év leforgása alatt sikerült fokozatosan eltávolodnunk az euró bevezetésének lehetőségétől.
A GKI elemzése révén megismerhetjük az eurózónához való csatlakozás négy alapvető kritériumának alakulását. Az eredmények azt mutatják, hogy az elmúlt egy évtizedben Magyarország egyre távolabb került a közös valuta bevezetésétől.
Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásával egyúttal elkötelezte magát az euró bevezetése mellett. Most nézzük meg közelebbről az eurózónába való belépéshez elengedhetetlen négy alapvető kritériumot, és elemezzük, hogyan teljesíthetők ezek a feltételek.
A költségvetési hiány 2004 és 2011 között minden egyes évben túllépte a GDP-arányos 3%-os határt, amelyet a vonatkozó kritériumok előírtak. Ezt követően, 2012 és 2019 között, sikerült egy fegyelmezett költségvetési politikát megvalósítani, amely lehetővé tette a deficitre vonatkozó követelmények teljesítését. A COVID-19 járvány azonban véget vetett ennek a fiskális stabilitásnak: 2020 és 2023 között a költségvetési hiány minden évben jelentősen, a kritérium többszörösére nőtt, sőt, 2024-ra is körülbelül 5%-os szintet mutatott. A GKI elemzése szerint a 2025-ös költségvetés meglehetősen optimista, hiszen 3,7%-os hiánycélt fogalmazott meg.
Az államadósság szabályai szerint elvileg nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát, és ha mégis túllépi ezt a határt, akkor is fokozatosan vissza kellene térnie az értékhez. Azonban 2004 és 2011 között nemcsak hogy nem közelített ehhez a szinthez, hanem egyre távolodott tőle. 2012-ben viszont egy jelentős változás következett be, amelyet a magánnyugdíjpénztári vagyon jelentős részének államosítása tett lehetővé – ez a GDP 10,5 százalékát tette ki akkor. Ezt követően a rendkívül alacsony nemzetközi és belföldi kamatszinteknek köszönhetően fokozatosan csökkent az államadósság aránya, és az ország sikeresen teljesítette az előírt kritériumokat. A koronavírus-járvány hatására azonban a mutató hirtelen megemelkedett, és azóta csak mérsékelt csökkenés tapasztalható. Összességében elmondható, hogy a nominális államadósság 2010 óta megduplázódott, míg GDP arányosan a szintje a 2017-es érték körül stagnál.
Az infláció alakulásában hasonló dinamikákat figyelhetünk meg. 2012 előtt rendre átlépte a hazai árnövekedés a meghatározott szintet (a három legjobban teljesítő eurózónás ország átlagánál legfeljebb 1,5 százalékponttal lehet magasabb). 2014-2016 között Magyarország jól teljesített az árstabilitást tekintve, részben a mesterségesen lenyomott rezsiköltségek miatt - áll a kutatásban. Bár 2016 után is az MNB 3 százalékos célja körül alakult az infláció, az alacsony eurózónás árnövekedésnek köszönhetően ez már nem volt elég a kritérium teljesítésére. A 2022-2023-ban elszálló, Európa-rekorder infláció után stabilizálódni látszik a hazai árszínvonal, 2024 végére a referenciaérték körül alakult a mutató.
A maastrichti kritériumok vonatkozó passzusa szerint a hosszú távú kamatok legfeljebb 2 százalékponttal lehetnek magasabbak a három legjobban teljesítő tagállam kamatainak átlagánál. 2012-ig a hazai kamatszint rendszerint meghaladta ezt a határt, azonban 2014 és 2020 között mi is részesülhettünk az alacsony kamatozású hitelek előnyeiből, mivel a kritériumok folyamatosan teljesültek. Ezt követően viszont a hosszú távú kamatok emelkedésnek indultak. 2024-re a globális kamatok magasabb szinten állnak, mint a korábbi, nyugodt időszakokban, ám a magyar adatok még így sem érik el a kritérium által megfogalmazott elvárásokat.
Összegzésképpen megállapítható, hogy ha a politikai szándék is érvényesült volna a kedvező makrogazdasági feltételekkel párhuzamosan, akkor 2014 táján csatlakozhattunk volna az eurózónához vezető ERM II. rendszerhez. Azonban 2024-re a magas kamatok és a költségvetési deficit következtében jelentősen eltávolodtunk ettől a lehetőségtől. A gazdaságpolitikai vezetők nyilatkozatai alapján úgy tűnik, hogy a forint a következő években is megmarad hazai valutaként, ami számos hátrányt jelent majd – vélik a GKI kutatói.
