Trump újra a középpontba került: vajon a hidegháború szelleme köszön vissza az új nukleáris erődemonstrációjában? A tét most még magasabbra emelkedik, és a globális politikai feszültségek fokozódnak. Milyen következményekkel járhat ez a világ számára?

Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatban, ahol a Portfolio véleménycikkei kapnak helyet. Az itt található írások a szerzők egyéni nézeteit tükrözik, és nem feltétlenül tükrözik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Amennyiben szeretné megosztani gondolatait a témáról, bátran küldje el írását a [email protected] email címre. A megjelent cikkek megtekintéséhez kattintson ide.

Donald Trump az elmúlt hónapok diplomáciai erőfeszítéseinek csúcspontján, július 14-én tette közzé 50 napos ultimátumát Oroszországgal kapcsolatban. A volt amerikai elnök véleménye szerint Vlagyimir Putyin, az orosz elnök, csupán...

időt húz, mindent megígér, de semmit nem gondol komolyan, és itt az ideje annak, hogy az erő nyelvén beszéljenek az orosz elnökkel.

Ha Moszkva nem köt békét szeptember 2-ig - jelentette ki Trump - akkor USA 100%-os másodlagos vámokat vet ki Oroszország kereskedelmi partnereire, és még több fegyverrel támogatja majd Ukrajnát.

Az eltelt hetek során a Kreml részéről lényegében semmiféle válaszreakció nem érkezett. Putyin a kivárás stratégiáját választotta, és szándékosan figyelmen kívül hagyta Trump ultimátumát, miközben tovább fokozta az ukrán városok elleni támadásokat. Ebben a helyzetben Trumpnak nem maradt más lehetősége, mint a tét emelése, hogy elkerülje a gyengeség látszatát Putyin előtt. Július végén az amerikai elnök drasztikusan lerövidítette a határidőt, mindössze 10 napra, ami már a héten, augusztus 8-án, pénteken fog lejárni.

Az orosz válasz ezúttal rendkívül gyorsan érkezett: Moszkva csütörtökről péntekre virradó éjszaka az utóbbi hónapok egyik legrombolóbb támadását hajtotta végre Kijev, az ukrán főváros ellen. A rakéták és drónok súlyos csapást mértek, amely következtében 31 civil életét vesztette.

Ez világosan egy nyílt üzenet Donald Trump számára,

Aki július közepén kifejezte a frusztrációját, hogy miután telefonon egyeztetett Putyinnal, hazatérve szembesül azzal, hogy az orosz erők éppen egy újabb ukrán várost pusztítanak el, az valósággal elkeseredett. Az ilyen helyzetek során az ember úgy érzi, hogy a diplomáciai beszélgetések mögött a valóság kegyetlen arca húzódik meg, ahol a szavak és a tettek összeegyeztethetetlenek.

Miközben a politikai táj folyamatosan változott, Vlagyimir Putyin és a korábbi elnök, Dmitrij Medvegyev sem maradtak tétlenek. Augusztus 2-án Putyin Aljakszandr Lukasenka belorusz vezető társaságában ült egy padon, ahol üzenetet intézett Donald Trumpnak, anélkül hogy nevét kimondta volna.

Ami a csalódások tapasztalatát illeti, azok gyakran a túlzott elvárásokból erednek, amelyeket magunkban táplálunk. Mindenki számára ismerős lehet az érzés, amikor a valóság nem felel meg a reményeinknek.

- tette hozzá Putyin, hogy Oroszország nem agresszorként lép fel, hanem a történelmi igazságot állítja helyre. Szerinte a területek visszaszerzése nemcsak politikai, hanem kulturális szempontból is jelentős, hiszen ezek a földek évszázadokon át Oroszország részei voltak. Végül megemlítette, hogy a jövőbeni lépések célja a stabilitás és a béke megteremtése a régióban, amelyhez elengedhetetlen a nemzetközi közösség támogatása.

Ellenségeink korábban arról értekeztek, hogy az Orosz Föderációt stratégiai csapás érheti, most azonban már csupán az a legfőbb céljuk, hogy megakadályozzák az orosz támadások előrehaladását.

Medvegyev viszont a tőle megszokott módon sokkal keményebb volt, és személyesen Trumpnak célozta a reakcióját. Az egyik, X-en megosztott üzenetében (amely platform egyébként Oroszországban be van tiltva) megjegyezte, hogy minden egyes ultimátum egy újabb lépés a háború irányába, majd pedig Sleepy Joe-hoz (Joe Biden gúnyneve) hasonlította Trumpot. Egy másik, már Telegramon megosztott üzenetében pedig már az automatizált, tömeges nukleáris nukleáris fegyverirányító rendszerre, a "Holt kézre" utalt (ennek lényege, hogy a rendszer automatikusan elindít egy mindent elpusztító, megtorló csapást akkor is, ha a katonai és politikai vezetés teljes megsemmisülése miatt már nem maradna élő ember, aki a parancsot kiadhatná).

Donald Trump végül nem az orosz elnökkel, hanem Dmitrij Medvegyevvel került összetűzésbe, ahol meglepő módon a nukleáris opciót vetette be.

Az oroszországi biztonsági tanács jelenlegi alelnöke, Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök rendkívül provokatív kijelentései miatt elrendeltem két atom-tengeralattjáró elhelyezését a megfelelő régiókban arra az esetre, ha ezek a buta és lázító kijelentések valami komolyabbá fajulnának

- osztotta meg Trump a saját Truth közösségi platformján.

Trump reakciójának megértéséhez először érdemes alaposan megvizsgálni az atomhatalmak nukleáris triádját, valamint azt, mit is takar az USA által "megfelelő régiókba" telepített két atomtengeralattjáró. Az atomtengeralattjárók elhelyezése nem csupán katonai stratégia, hanem politikai üzenet is, amely a globális hatalmi egyensúlyra is hatással lehet.

A nukleáris triád alapját három lényeges elem képezi:

A három, egymástól független fegyvernem együttes alkalmazása gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy egy váratlan támadás teljesen megbénítsa egy ország nukleáris csapásmérő képességét. Ez biztosítja a második csapás lehetőségét, amely azt jelenti, hogy az ország még egy ellene irányuló atomháború után is képes tömeges megtorlásra. Ezen elv az elrettentés alapját képezi, amit az egymás kölcsönös megsemmisítéséről szóló doktrína (mutually assured destruction, MAD) fogalmaz meg.

Amíg a földi telepítésű rakéták biztonságos, de állandó helyszíneken helyezkednek el, és a stratégiai bombázók is viszonylag meghatározott és jól ismert földrajzi helyszínekről indulnak, addig...

a nukleáris tengeralattjárók teljesen rejtetten járőröznek a világ óceánjain, és lényegében lehetetlen őket beazonosítani, megtalálni és megsemmisíteni.

Az Egyesült Államok haditengerészete legalább 14 Ohio-osztályú ballisztikus rakétás tengeralattjáróval bír, míg Oroszország 12 ilyen típussal rendelkezik, beleértve a régebbi Delta és az újabb Borei osztályokat. Az orosz haditengerészet azonban 2028-ig újabb három Borei-osztályú tengeralattjáró hadrendbe állítását tervezi. Ezek a tengeralattjárók titkos járőrzési területeken tevékenykednek: az amerikai flotta főként a Csendes-óceánon és az Atlanti-óceánon hajózik. Általában mindkét óceánban 3-3 tengeralattjáró állomásozik szolgálatban, és 2-3 hónapos időszakokat tölt víz alatt. A járőrözési útvonalaik és pozícióik rendkívül titkosak. Az orosz tengeralattjárók általában a Jeges-tenger mélyén, valamint a Csendes-óceán északi részén hajóznak.

Donald Trump kijelentése, amelyben bejelentette, hogy két atom-tengeralattjárót helyezett el stratégiai területeken, messze túlmutat a puszta tájékoztatáson. A titkos, láthatatlan amerikai tengeralattjárók pozícióinak nyilvánosságra hozatalával lényegében egy üzenetet fogalmazott meg a másik fél számára, amely a nukleáris feszültségek fokozódásának egyik lehetséges előjele is lehet.

Az amerikai elnök lépésének alapvetően két értelmezése van. Az egyik szerint az, hogy Donald Trump hosszú évek óta először elővette amerikai oldalról a nukleáris kártyát, az eszkaláció irányába hat. Az oroszok - a Kreml hatalmi logikájából kiindulva - mindenképpen reagálni fognak erre (részben már reagáltak is), ami további eszkalációs spirálba taszítja a feleket. Ennek a vége a "chicken game"-ként (magyarul "gyáva nyúl") ismert játék lehet, miszerint két, egymás irányába frontálisan haladó jármű esetében vagy valamelyik sofőr az utolsó pillanatban félrerántja a kormányt (és ezzel gyengének mutatkozik), vagy frontálisan ütköznek egymással (és akkor mindennek vége).

Trump válasza ebben az értelmezésben azért is különös, mert alapvetően egy nem döntéshozó pozícióban lévő - és korábban erős kijelentéseiről ismert - politikus, Medvegyev szavaira reagál. Ez pedig egy furcsa, aszimmetrikus helyzet - amikor a világ legerősebb szuperhatalmának a vezetője egy egyszerű orosz tisztviselő (még ha korábbi elnökről is van szó) közösségi médiában írt üzeneteire válaszul fenyeget nukleáris fegyverekkel.

Trump reakciója mögött egy másik, Ronald Reagant idéző értelmezés is felsejlik. E szerint az amerikai elnök végre azt a magatartást tanúsítja, amely méltó a világ legnagyobb szuperhatalmához; nem engedi meg, hogy ellenfelei fenyegetésekkel zsarolják, és határozott fellépést tanúsít. Oroszországgal pedig csakis az erő nyelvén lehet tárgyalni. Ez a felfogás a '80-as évek reagani békepolitikájára emlékeztet, ahol az erő demonstrálása volt a középpontban. Ezen megközelítés szerint Moszkva az utóbbi években egyre merészebb kijelentéseket és konkrét lépéseket tett, beleértve hibrid hadviselést, valamint számos orosz szabotázsakciót és gyilkosságot Európa területén. Ezzel szemben a Nyugat gyengeségét mutatta, ami felbátorította az oroszokat: úgy érezhették, hogy a másik oldal nem képes érdemi válaszlépésre, mivel túl gyenge, megosztott, és túlságosan fél az orosz nukleáris fenyegetéstől.

Tavaly Emmanuel Macron francia elnök egy merész erőpolitikai lépéssel próbálta riasztani a világot, mint az EU egyetlen nukleáris hatalma. Felvetette a francia katonai csapatok elméleti beavatkozását Ukrajnában, ám Moszkva számára ez csupán üres fenyegetésnek tűnt. Most pedig felmerül a kérdés: vajon mennyire komolyan veszik Trump legújabb fenyegetéseit és ultimátumait?

Az elmúlt tíz évben az orosz nyilvános szereplők, politikusok és döntéshozók részéről rendszeresen hangzottak el nyílt nukleáris fenyegetések, amelyek megbotránkoztatták a Nyugatot, de konkrét lépésekhez nem vezettek. Dmitrij Kiszeljov orosz állami televíziós műsorvezető például 2014-ben az egyik esti műsor adásában kijelentette, hogy Oroszország "radioaktív porrá tudná változtatni az Egyesült Államokat", 2022 májusában pedig már arról beszélt, hogy az oroszok "radioaktív sivataggá tudnák tenni egyetlen csapással az Egyesült Királyságot és Írországot". Andrej Guruljov orosz parlamenti képviselő pedig 2022-ben szintén a brit szigetek elleni nukleáris csapásra szólította fel az orosz vezetést, 2024‑ben pedig azt javasolta, hogy Oroszország nukleáris támadást hajtson végre például a holland energiaellátás megbénítása érdekében.

Az elmúlt években magasabb szinteken is megfogalmazódtak hasonló orosz nyilatkozatok. Nyikolaj Patrusev, a biztonsági tanács korábbi vezetője 2022-ben például azt állította, hogy az orosz fegyverek képesek lennének megsemmisíteni az Egyesült Államokat, ha Oroszország létezése veszélybe kerülne. Dmitrij Medvegyev az utóbbi időszakban rendszeresen utalt arra, hogy Oroszország nukleáris válaszcsapásra készülhet, ha fenyegetve érzi magát. Putyin egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy ha a NATO beavatkozna Ukrajnában, akkor "senki sem jöhetne ki győztesen egy nukleáris háborúból".

A valódi eszkaláció forrása nem csupán az orosz politikai vezetők nyilatkozataiban vagy Trump kijelentéseiben rejlik.

A valódi nukleáris feszültségkeltés az, amit Moszkva az utóbbi két év során végrehajtott.

Összességében azonban kijelenthető, hogy

a közvetlen nukleáris konfliktus valószínűsége továbbra is nagyon alacsony: a felek részéről nincs jele, hogy tényleges atomfegyver-használat küszöbén állnánk.

Egyúttal a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos kommunikáció fokozza az eszkaláció veszélyét, míg a politikai instabilitás és a feszültségek egyre inkább felerősödhetnek.

Washington és Moszkva közötti feszültségek enyhítésére még nyílik egy újabb lehetőség Trump augusztus 8-ai ultimátumának lejárta előtt. Az amerikai elnök a hétvégén bejelentette, hogy oroszországi különmegbízottja, Steve Witkoff augusztus 6-án vagy 7-én érkezik Moszkvába. Witkoff az elmúlt hónapokban többször is tárgyalt Putyinnal, ám eddig nem sikerült komolyabb előrelépést elérniük. Ebből fakadóan Witkoff küldetése egyértelműen a diplomáciai rendezés iránti szándékot jelzi Trump részéről. Most már csak az a kérdés, hogy az orosz fél hogyan reagál, és hajlandóak-e megragadni ezt a lehetőséget, vagy továbbra is a "chicken game" stratégiáját követik.