Trump kockázatos gyengesége: A hatalom árnyékában Donald Trump személyisége és politikai stratégiái mindig is megosztóak voltak. Azonban egy olyan gyengeség rejlik benne, amely nemcsak az ő politikai karrierjére, hanem az Egyesült Államok jövőjére is kom
Alaszkában végre választ kaptunk arra a legégetőbb kérdésre, hogy vajon elérkezett-e a pillanat, amikor véget ér a vérontás. A válasz sajnos nem kedvező: a konfliktus továbbra is tombol. A „tűzszünet” és a „béke” kifejezések még csak nem is merültek fel a beszélgetések során. A várt szankciók is elmaradtak, holott Donald Trump a csúcstalálkozóra tartva kijelentette, hogy rendkívül dühös lesz, ha nem sikerül elérni a tűzszünetet, és ennek súlyos következményei lehetnek. Ehelyett csendben átvette Vlagyimir Putyin nézőpontját, miszerint a tűzszünet tárgyalása felesleges, inkább egy átfogó békemegállapodásra lenne szükség. Addig pedig a háború folytatódhat, mintha mi sem történt volna.
A Putyin-féle békemegállapodás Kijevnek elfogadhatatlan. Ha a kiszivárgott híreknek hinni lehet, Oroszország a teljes Donyec-medencét követeli, cserébe azért, hogy a többi frontszakaszon ne nyomuljon tovább - persze megtartva, amit eddig elfoglalt. Továbbá Ukrajna mondjon le a NATO-tagságról, korlátozzák fegyveres erőit, és zárják ki külföldi csapatok ukrajnai állomásoztatását. (Persze az orosz oldalon maradhatnak az észak-koreaiak.) De még ez sem minden, mert az orosz álláspont ugyanaz, mint 2022-ben: a NATO katonai ereje húzódjon vissza az 1997-es - a volt szocialista országok csatlakozása előtti - vonalra, és tárgyalják újra az összeurópai biztonsági rendszert. Ha valaki elsőre nem értené az üzenetet, ezt jelenti a Lavrov külügyminiszter által Amerikába érkezésekor viselt, CCCP feliratú pulóver.
Kijevből nézve ez katonai öngyilkosság, mert a Donyec-medence dombvidéke és megerősített városai elvesztésével megnyílna a terep egy új orosz offenzíva előtt. Másrészt végleg le kéne mondaniuk az ország hagyományos iparvidékéről, ahol a jó minőségű termőföld alatt sok ásványkincs is van. Területek átadását mellesleg tiltja az ukrán alkotmány - persze az oroszba meg belevették Ukrajna öt teljes megyéjét.
Trump az 1-től 10-ig terjedő skálán maximális, 10-es értékelést adott a találkozónak, miközben Ukrajnára és Európára próbálta hárítani a felelősséget. Szerinte nekik kellene elfogadniuk azt, amiben ő állítólag már megegyezett Putyinnal – ami lényegében az orosz követelések jelentős részének elfogadását jelenti. Erre reagálva Boris Johnson, akit egykor a brit Trumpként emlegettek, kifejtette, hogy az alaszkai csúcs a nemzetközi diplomácia legnagyobb szégyenei közé tartozik. Az exminiszterelnök dicsérő életrajzot írt Churchillról, aki éles kritikával illette a Hitlerrel kötött 1938-as müncheni egyezséget.
Most pedig Trumpról a világsajtó jelentős része úgy véli, hogy a nácik által oly végzetesen átvert Neville Chamberlain mai megfelelője.
Az események mindenesetre felgyorsulni látszanak, már hétfőn a Fehér Házba várják Volodimir Zelenszkijt, utána pedig akár többoldalú csúcstalálkozó is következhetne Putyinnal és európai vezetőkkel. Utóbbi elmaradása esetén Trump nyilván Ukrajnát és Európát fogja hibáztatni, és nem világos, folytatja-e az európaiak által finanszírozott fegyverszállításokat, meg amiről senki nem beszél, de nagyjából ugyanennyire fontos, a felderítési és titkosszolgálati támogatást. Az amerikai elnök - megint csak állítólag - biztonsági garanciákat ígért Ukrajnának, ha elfogadja a béketervet. Ez lényeges szempont lehet, de az ördög persze a részletekben bújik meg.
Van egy érdekes aspektus, amit érdemes megemlíteni: a republikánus szavazók körében a márciustól napjainkig terjedő időszakban jelentős növekedés figyelhető meg az Ukrajnának nyújtott fegyverszállítmányok támogatottságában, amely 30%-ról 51%-ra emelkedett. Ezen kívül az Oroszország elleni szigorúbb gazdasági szankciók is egyre nagyobb támogatásnak örvendenek, hiszen 63%-ról 74%-ra nőtt a rájuk vonatkozó egyetértés. Putyin Amerikában rendkívül népszerűtlen, és az, hogy Trump Alaszkában gyengeséget mutatott fel vele szemben, komoly kérdéseket vethet fel a választói bizalom terén.
Az alaszkai csúcs megítélése szempontjából kérdéses, hogy a világ közelebb került-e az atomháború elkerüléséhez, vagy éppen ellenkezőleg, távolabb. Fontos, hogy a legnagyobb atomhatalmak vezetői találkozzanak, ám ha e találkozón a jövőre lejáró nukleáris fegyvereket korlátozó megállapodásról egy szó sem esik, az nem sok jót ígér. Igazán aggasztó, hogy nem tesznek lépéseket a rendszeresen atombombákkal fenyegető agresszor megfékezésére. Amerika ereje vitathatatlan, de ha ezt az erőt egy gyenge és kiszámíthatatlan elnök irányítja, akkor inkább hátráltatja a világ békéjét, mint hogy előmozdítaná azt.
